Vereczkey Zoltán beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. március 19., 16:08	nyomtat	küld

Tisztelt Hölgyeim, Uraim!

Köszönöm szépen a felkérést a Magyar Kereskedelmi Iparkamara nevében, hogy a konferencián elmondhatjuk, hogy a gazdaság képviselői, szereplői hogyan látják a jelenlegi helyzetet. Miután a konferencia a gazdaságfejlesztésnek egy rész területére, a fejlesztésekre fókuszál, Én azt gondolom, hogy az egésznek a vizsgálata az meg kell előzze a résznek a helyzetét, hiszen ha mindenki látja azt, hogy ma Magyarországon súlyos gazdasági válság van, akkor az ide vezető gazdaságpolitikáról, és az ide vezető hibás intézkedésekről azért egy rövid öt percben vessünk számot. A másik, hogy azt a fokozott felelősséget is érezze mindenki, hogyha van egy ilyen piciny kitörési lehetőség, amelyről egyébként az a véleményünk, hogy egyedül önmagában semmiképpen sem, még helyes felhasználás mellett sem alkalmas a magyar gazdaság megváltására, akkor még fokozottabb a felelőssége mindazoknak, akik ezeket a forrásokat kiírják, pályázati feltételeket meghatározzák, és elsősorban az odaítélésben szerepelnek. Mi sajnos egy olyan szervezet vagyunk, hogy bekapcsoljuk a számítógépet, és megnézzük, hogy ki mit mondott 2002-ben, 2004-ben és 2006-ban, és ugyanezzel a pillanattal meg is nézzük, hogy mi mit mondtunk neki tanácsképpen 2002-ben és 2006-ban.

A versenyképesség alakulására ható tényezőket nagyon gyorsan tekintsük át. Az adórendszer, a támogatási rendszer, a gazdaságpolitikai programok és a költségstruktúra, ez a négy. Ebből igazán az adórendszer és a költségstruktúra az, amit senki nem tud kikerülni, egy jó gazdaságpolitikai programhoz lehet csatlakozni, vagy nem, egy támogatási rendszernek meg lehet valaki a haszonélvezője, vagy sem. És utána nézzük meg nagyon gyorsan, hogy mire jutottunk. Miután a szűk időhatárok miatt nem tudom elmondani, hogy milyen adatokat rögzítettünk, de mindenkinek a figyelmét felhívnám, hogy a Magyar Kereskedelmi Iparkamara honlapján ennek az előadásnak az anyagát megtalálhatja. 2004-ben jelentkezett az a folyamat, amikor először is az adójogszabályok kapcsán, módosítása kapcsán tehernövelő tételeket regisztráltunk, de megnéztük, hogy tehercsökkenő tételek is vannak, ennek az egyenlege mintegy 100 milliárd forint volt 2004 vonatozásában a vállalkozásokra. Ugyanezt a logikát követük, a következő évben, 2005-ben újabb százmilliárd batyut kaptak a magyar vállalkozások, ugyanis ekkor volt az az időszak, amikor az európai uniós tagságunk miatt a versenyképességünk még fontosabbá vált. 2006 egy szerencsés év volt számunkra, mert választási év révén ugye arról beszéltünk, hogy adócsökkentés kormánya van Magyarországon.

Ebben az évben csak 40 milliárd forinttal nőttek a vállalkozói terhek, de nem örülhettünk nagyon sokáig, mert 2006 nyarán a Gyurcsány-csomag eléggé a jogbiztonság követelményrendszerét áthágva már szeptember 1-jétől bevezetett adókat, ez 656 milliárd volt, éves szinten azt lehet mondani, hogy az utóbbi négy évet, ha összerakjuk, 800-840 milliárddal nőttek a vállalkozói terhek. Ennek a húrnak a végsőkig való feszítéséről a legeklatánsabb példa az, hogy 2008-ben nem nőttek a vállalkozói terhek. Tehát valószínűsítjük, hogy ekkor már mindenki azt gondolta, hogy ennél tovább nem megyünk, de ha összeadjuk, akkor eljutunk ehhez a mérlegig. A magyar vállalkozások túladóztatottak, ebben mindenki megegyezik, de milyen értelemben. Időben a növekedést azt most szemléltettem, térben a környező országokhoz képest az adórendszerünk magasabb elvonást tartalmaz, de közgazdasági értelemben a legborzasztóbb. Ugyanis ez az aranytojást tojó tyúk leülésének az esete, hogy nem hagyjuk ott azt a fejlesztési forrást a vállalkozónál, hogy tíz év múlva is adóalany legyen. A versenyképességet a támogatási rendszerek befolyásolják, még itt az Európai Uniónak a 7-8 ezer milliárd forintos fejlesztéséről mindenki elérzékenyülve beszélve, ugye ebből gazdaságfejlesztési célú, az 917,8 milliárd forint volt mindaddig, amíg a válság kapcsán Bajnai Miniszter Úr ezt 1.400-ra nem emelte. Én most már 1.400-zal fogok tovább számolni, csak annyi különbséget hadd tegyünk, hogy a gazdaság szereplőinek véleménye szerint csak az minősül gazdaságfejlesztésnek, amely tartós munkahelyteremtéssel jár.

Egy technológia-fejlesztés, tudásbővítés, nemzetközi kereskedelemfejlesztés, piacszerzés az gazdaságfejlesztés. Az, hogy az önkormányzat nyer egy tisztességet összeget, hogy a temetőben a ravatalozót megcsinálja, az annak az építőipari vállalkozónak egy picit a haláltusáját kitolja, hiszen kapott egy remek munkát. Ha ezt a forrást mi 1.400-ra felemeljük, akkor viszonyítsuk, hogy 800 milliárdot vontak ki az utóbbi négy évben a magyar vállalkozások önnön reprodukálási képességéből. Ha ehhez viszonyítjuk, akkor a 200 milliárddal ugye ott vagyunk, hogy 600 mínusszal vagyunk. De viszonyítsuk a 200-zat, hogy mire elég. Ugye az írek hívták le a 80 százalékát, ez 160 milliárd, tehát már 200-ról ne is beszéljünk. És most hosszasan tudnám sorolni azon vállalkozásoknak a körét, amelynek az árbevétele 100 és 160 milliárd közé esik, és akkor látható, hogy 700 ezer magyar mikro- és középvállalkozásnak nem fogja megteremteni ez a forrás a Kánaánt, különlegesen, ha kutyawellness és diszkó fényeffektusokra is lehet nyerni európai uniós forrást, a Real Madrid 2006-os évi költségvetési ennek a fele. Tehát úgy valahogy helyezzék el ezt az összeget, de ugyanúgy hozzá lehet fogni azzal is, hogy a kereskedelmi bankoknak mintegy kétszerese volt, több mint kétszerese a 2008. évi összetett nyeresége.

Nézzük meg a gazdaságpolitikai programokat, itt általában derültség szokott jönni a terembe, mert a politikai emlékezet az nagyon rövid idejű, Én azt kérem Önöktől, hogyha bárki ezeknek a gazdaságpolitikai programoknak a mentén ismer olyat, vagy önmaga, hogy fejleszteni tudott, az kérem tegye fel a kezét, vagy utána szóljon nekem.
Száznapos program második, Smart Hungary Európa-terv, Sikeres Magyarország Programja, Első Százlépés, Második Százlépés, Nemzeti Fejlesztési Terv I-II., Új Magyarország Fejlesztés, Új Egyensúly Programja, Konvergencia Program, Új Tulajdonosi Program Megegyezés Programja. Még az is egy felmerülő kérdés, hogy zárszámadással találkozott-e valaki, hogy egy gazdaságpolitikai program az hogyan fut végig. Egyébként nem megmosolyogtató, a horvátoknak van. A horvátoknak van és Magyarországnak is lehetne, most engedjék meg, hogy ne menjek bele, a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, a turisztika területén lehetne ilyen program. És akkor nézzük meg a költségstruktúrát, hogyha a vállalkozó azt mondja, hogy Ő szeretne valamit alkotni, és nemzetközi piacra kilépni, mint Roden gondolkodója elkezdi és megnézi, és azért hoztuk a 2006-os számokat, mert a 2006-os számok determinálják ma a magyar vállalkozót, hogy piacra tudott lépni vagy sem. A villamos energia Magyarországon még a liberalizáció előtt 7,61 eurocent/kilowatt óra, a verseny országokban 7,08, ez a fél euró ez óriási különbség. Gondoljanak bele, hogy egy ipari üzemben hogy ketyeg a villanyóra. Tehát a versenyképesség területén még azt is elmondhatjuk, hogy Ausztria, Finnország, Svédország, Franciaország, Spanyolország, Görögország 2007-es adata alacsonyabb a magyar 2006-osnál.

Ugyanezt tapasztaljuk a földgáznál, az idő miatt higgyék el, hogy nem szeretném végig mondani a számokat, őrületes a különbség, ugyanez a gázolajnál tapasztalható, ami azért is különösen fájó a gázolaj esetében, mert tranzit ország révén a nemzetközi személy- és áruforgalomra azt üzentük, hogy ne tankoljál Magyarországon. Mi nem kérünk a te jövedéki adóbevételedből. Mi itt nagyon jól elvagyunk önmagunk, egy kicsit úgy saját magunkat próbáljuk meg szabályozni. A banki kamatoknál szintén a 2006-os 8,5 százalékot hadd szemléltessem, 3,85 százalék volt a verseny országokban, 3,19 volt Ausztriában és Németországban. Ha most azokat a lépéseket is, hogy mi történt ma Magyarországon, a jegybanki alapkamat, és az európai unió országaiba jegybanki alapkamat lement, és mint köztudott, ugye a kereskedelmi bankok erre teszik rá a saját marzsukat. Tehát ez az, amivel a vállalkozó piacképessé válik, akkor ez látható. Az élő munkát terhelő elvonások is nálunk a legmagasabbak, erről is egy gondolat erejéig emlékezzünk meg. Tehát itt van négy struktúra. Az adórendszer, a támogatási rendszer, a gazdaságpolitikai program, költségstruktúra és mindenben a magyar vállalkozó áll a sor végén. És ez 2008. októbere előtti helyzetet eredményez. Hova jutottunk? Hát eljutottunk oda, hogy 2002-ben a 29. helyen voltunk a versenyképességi rangsorban, és megelőztük valamennyi közép-kelet-európai országot, most a 62. helyen vagyunk úgy, hogy minden közép-kelet-európai ország megelőz minket.

A maastrichti kritériumokat azért vessük egy pillanatra vizsgálat tárgyává, mert ez az egészséges gazdaság leírásának a közgazdaságtana. Ebből nem lehet kiemelni azt, hogy az államadósság, a költségvetési hiányt azt fetisizáljuk, és éveken keresztül csak azért vonunk el, hogy egy maastrichti kritériumot teljesítsünk, közben az összes többi, ami egy egészséges gazdaságban szimbiózis hatásban érvényesül, az nem. Az infláció, a kamatpolitika, az árfolyam és az államadósság az ugyanolyan feltétele az egészséges gazdaságnak, mint a költségvetési hiány. És akkor egy kicsit emlékezzünk, mert ugye euróról beszéltem. Két mondat. Súlyosan ártana az ország versenyképességének, ha Magyarország 2010-ben a csatlakozó országok közül egyedüliként az euró zónán kívül maradna - írták vezető közgazdászok, Ádám Zoltán, Bauer Tamás, Békési László, Bokros Lajos, Mihályi Péter, Pesti Mária Zita, stb. Mikor? 2005. október 15-e. Azóta hol vannak? És hol tették fel a kezüket, amikor olyan intézkedések születtek, amik ennek a veszélynek a fokozására és nem az eurónak a bevezetésére vonatkoztak.

A GDP-ábrát mindenki ismeri, látható, hogy 2006-os adatot nézünk, amikor a Gyurcsány-csomagot bevezették, az Új Egyensúly Programot, a Magyar Kereskedelmi Iparkamara hiába érvelt, hogy ez lesz, hát elmondtuk, hogy ez lesz, gyakorlatilag ettől mi most boldogok nem vagyunk, mert az elnökség valamennyi tagja magánvállalkozó, és erről a piacról él.

Az államháztartási hiány kapcsán el kell mondanunk, hogy a hiánycél teljesítése érdekében feláldoztuk a gazdasági növekedést. De Magyarország már volt 3 százalékon 2001-ben, 2000-ben 3 százalékon voltunk, és el tudtuk tartani ezt a kultúrát, ezt az oktatást, ezt az egészségügyet, ezt a nyugdíjrendszert. Az államadósság az volt az, ami, mindenki tudja, hogy a módszere volt annak, hogy megfizessük azt, hogy lemondtunk a gazdasági növekedésről, itt bődületes a szám. Hiszen ebben ma már mindenki megegyezik, hogy az államadósság kamatszolgálatának teljesítésére dolgozunk. Sőt hogyha nem lenne erre vonatkozólag hitel, IMF-hitel, akkor már a mi munkánk is kevés lenne, és akkor hadd mondjam azt, hogy hol van a PPP. Kérem szépen óriási hiánya a magyar jogalkotásnak, hogy nincs PPP törvény. Itt bárki, miniszter, polgármester, bárki a Polgári törvénykönyv szerződési szabadságára hivatkozva a jövő elzálogosítására szerződést köt. Magyarországon minden épült, autópálya, börtön, kollégium, tv-székház, sportok háza, minden épült, és annyit hadd mondjak, hogy Franciaországban a PPP törvény egy civil tanács engedélyéhez köti, hogyha a költségvetési szerv nem tudja a jelen fejezetébe a fejlesztést beépíteni, meg lehet-e valósítani, vagy nem. A másik megjegyzés, mindenesetben nyilvános a szerződés, és transzparens a viszony. Ötös autópálya, hatos autópálya, stb.

És akkor eljutottunk oda, hogy akkor nézzük meg, hogy ez mit okozott a magyar gazdaság belső fogyasztásában, hiszen ugye látjuk, hogy kétféle vezérlése van a gazdaságnak, az exportvezérlő piac és a belső fogyasztás. Egyedül Magyarország az - nézzék meg a két sárga vonalat, az okker sárgát és a sárgát, ahol nincs növekedés az okkersárgára, 2003 óta 2007-ig a vásárlóerő ugyanaz, mint volt. Ezt szemlélteti a legjobban, hogy belső fogyasztás sincs, exportnövekedés sincs. Mire költünk mi kevesebbet? Magyarország a GDP 1,3 százalékát költi honvédelemre, 1,7 százalékát az EU tizenöt. Egészségügyre 5,4 százalékát, 6,5 százalékát az EU tizenöt, nyugdíjakra 9,3 százalékát, 12,3 az EU, kutatásfejlesztésre 1-et költünk, az EU 2-t, sportra 0,2-t, az EU 2-t, és még több ilyen struktúra van. Na de akkor mire költünk többet? Hát akkor nekünk nagyon sok kéne, hogy maradjon. Igaz? Mindenre kevesebbet költünk abból a 100 százalékból. Államadósság-szolgálatra költünk többet, állami túlköltekezésre költünk többet, és korrupcióra költünk többet.

Tehát a kérdés, amit a gazdaság szereplői felé, a gazdaságpolitika feltett önmagának, hogy növekedés vagy egyensúly, és egyensúly-fetisizálás történt Magyarországon, nem létezik. Ez a kérdés nem létezik, itt gyakorlatilag csak arról beszélhetünk, hogy a növekedésből származó többletet lehet az egyensúly fenntartására fordítani. Nagyon egyszerűen lefordítva, a vállalkozások nyelvére, először termelni kell, és aztán lehet gondolkozni, hogy mire fogunk költeni. 2001-ben a GDP 3,8 százalék volt, 2007-ben 1,1 százalék, az államadósság 52 százalék volt, szemben 70,6 százalék, a munkanélküliség 5,7 százalék, szemben 7,4 százalék, az államháztartási hiány 4,5 százalék, és óriási erőfeszítésekkel eljutottunk, hogy lett 5 százalék.

Tehát nincs kérdés, hogy növekedés vagy egyensúly, egy válasz van: Növekedés és Egyensúly. Köszönöm szépen a figyelmet.