Surján László beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. március 19., 16:13	nyomtat	küld

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a hallgatókat. Bereczkey Zoltán előadása után én valahogy olyan feleslegesnek érzem magam. Az a vicc jutott eszembe, amit most nem fogok elmesélni, de aminek a végén az van, hogy én már csak egy pohár sört kérek. De hát azért megpróbálom ezt a pohár sörömet megérdemelni. Az első gondom a felzárkózással az, hogy ezt valahogy mérni kellene. Szívem szerint valami boldogságindexet szeretnék látni. Mondjuk, Kopp Máriát megkérjük, hogy dolgozzon ki valamit és akkor nézzük. Ez természetesen nincs kidolgozva és nem fogom tudni bemutatni.

Bemutatni GDP-ket tudok, mert azok megfoghatók, már láttuk is részben. Meg alkottam egy új magyar szót, ezt úgy hívják, hogy nyocezermilliárdozás. Ez a szó ugye azt jelenti, hogy 2005. decemberében, amikor megszületett az Európai Unió hétéves költségvetése, akkor a miniszterelnök urunk elkezdte mondani ezt a nyocezermilliárd fejlesztési pénz jön, ezt azóta is folyamatosan és lelkesen mondja. Most ez egy 2006-os idézet, magyarán, hogy nem állt le vele. Pedig azért ez egy kicsit olyan, hogy költőien fejezzem ki magam, ez egy sima szájjal való kecsegtetés, egy kicsi szakmát engedjenek meg, ez a nyolcezer milliárd nem hazugság. Ilyen létezik, körülbelül ennyi pénz van, persze Isten tudja ez most már lehet, hogy sokkal nagyobb szám, mert azóta a forintot valahogy másképp számolják, mint régebben. Ez egy olyan 250 forintos euró áron van számolva, de ezen most ne vesszünk össze.

Tehát ez a hétéves kerettervben van. A hétéves keretterv számai azok olyanok, hogy az egész Európai Unióban minden szám áll egy kötelezettségvállalásból, meg egy tényleges kifizethető keretből. Ez a kötelezettségvállalás világa a nyolcezer milliárd, ami mindig nagyobb, mint, amit ténylegesen ki lehet fizetni. Tehát az első lépés, amiből le kell számolni ebből valamit, az az, hogy ez a tervezhető összeg és nem a megvalósítható összeg. Azután ha, mondjuk az elmúlt hétéves ciklusban az éves költségvetések összegét összeadjuk szépen, abból nem jön ki a hét évre egészében megállapított keret. Ott is van egy visszaléptetési dolog, és aztán nagy nehezen megegyezünk abban, hogy mi legyen, mondjuk a 2010-es keret, ha már felvezetőben Pál volt olyan kedves ezt emlegetni. És egész biztos, hogy a tisztelt tagállamok nem fogják elkölteni mindazt, amit mi megszavazunk az ő számukra. Ez a harmadik visszalépés. Én meg nem mondanám, most főleg a forint árfolyam miatt, hogy a nyolcezer milliárd mennyi. Az is lehet, hogy tízezer milliárd, csak éppen nem ér annyit, amiről beszélnek.

Na most ez a felzárkózás ez egy Bajnai idézetet is kíván, Bajnai Gordon ugyanis azt mondta egy meghallgatás alkalmával, hogy az az elvárható dolog, hogy a mi növekedésünk az 2 százalékkal nagyobb legyen, mint az Európai Unió átlaga.

Ezen az ábrán azt tetszenek látni, hogy ez az Európai Unió átlaga kék oszlopok formájában virít és a halványzöld oszlop az 2 százalékkal megnöveli ezeket a számokat és közte vöröslik Magyarország. No ez a hiba, hogy vöröslik. Itt ugyanis kezdetben még nem vöröslött és tessék megnézni, hogy 2009, 2000, sőt 2001-ben még a Bajnai féle szint fölött is tudtunk nőni, 2002-ben meg különösen, ez még 2003-ban működött, 2004-ben már nem annyira, de még működött, 2005-re leestünk a Bajnai féle szintre, 2006-ban még jobban és 2007-ben uram bocsásd, nem hogy felzárkóztunk, hanem el kezdtünk távolodni, kisebbek vagyunk növekedésben, mint az Európai Unió átlaga. Hogy aztán 2008-ban az unió utánunk jött, rossz példa ragadós, és hogy 2009-ben mi lesz, ezt bízzuk a jósokra, de a jósok jelenleg jó sok bajt jósolnak, mert, hogy mínuszba fogunk fordulni még az unió egy nulla pozitív növekedésben reménykedik.

Egy más metszetben, ahol azt nézzük meg, hogy a mindenkori uniós szintet és ezt összehasonlító árakon számoljuk, 100 százaléknak vesszük, akkor az adott évben a magyar GDP ennek az átlagnak hány százaléka? És itt 4 narancssárga évet tetszenek látni, amikor ez a százalék szépen és dinamikusan növekszik. És ez a növekedés 2003-ban megáll. Tehát az előbbi tiszta számok azért kicsit mások, mint amikor a relatív pozíciókat nézzük. És ez a fejlődés az egész 2002. utáni világot jellemzi, ma is a fejlődés hiánya, sőt kezdtünk visszafele menni. De egy kis politikai kitérőt hadd tegyek meg, 2006-os görbét megnézzük, nem biztos, hogy okos volt a rosszabbul élünk szlogenünk. Mert igazából nem éltünk rosszabban, ha a GDP jó mutató. A GDP rossz mutató, de azért ez az, ami kézzel fogható, hogy nem volt átütő ereje ez a rosszabbul élünknek, ezt az ábra világosan mutatja. És most is magasabb ez az oszlop, mint volt mondjuk 2000-be. Miért van akkor az, hogy sokkal rosszabbul érezzük magunkat, nem mi politikusok, hanem mi, mint magyar emberek, mi mint magyar társadalom, mint magyar vállalkozó. Miért érezzük magunkat rosszabbul. Fel lehet tenni sok módon, láttunk az előbb egy komoly magyarázatot, hogy miért van ez így, de a kérdést úgy is fel lehet tenni, és akkor hol is van az a pénz?

Ettől lettek mindig idegesek bizonyos urak és háborodtak fel, pedig ez az igazi kérdés ma Magyarországon, hogy hol van az a pénz, amit úgy, ahogy és milyen nehézségek és elvonások közepette a magyar vállalkozók megteremtenek. És hát mi lehetne. Ugyanis annak a magyarázata, hogy nem látjuk az Európai Unió hatását. Az emberek azt kérdezik, hogy már 5 éves tagjai vagyunk, aztán mi van? Nagyon nehéz egy fórumon erre mit mondani, a schengeni határokról lehet beszélni, mint valami nagyon pozitívumról, hogy mondjuk Felvidékre sokkal könnyebb átmenni, mint régebben, vagy Ausztriába és így tovább. De az emberek valami megfoghatót is szeretnének, valamit, amit látnak, e tekintetben izgalmas, amit polgármester úr mondott, a közterület fejlesztés, az egy látható dolog. Ha nem tudnám, hogy velem megegyezik a véleménye, nem mondanám, de én most nem költenék ilyenekre.

Én most csak olyanra költenék például az uniós pénzekből, amik növelik a magyar GDP-t, amik munkahelyeket létesítenek. S ezekből a munkahelyekből kell, megteremtsük azt, hogy legyen pénz a közterület fejlesztésre. Ez az egészséges program. Persze inkább menjen közterület fejlesztésre, mint semmire. Mert tessék megnézni, a régiófejlesztési alapokat, amely 2007 és 2008-ra összesen 4 milliárd euró, ebből Magyarország a vörös Magyarország 16 százalékot használt fel, 16-ot. És Románia több, mint 32-t. Ehhez képest mindig azt tetszenek hallani, hogy Magyarország a legjobb felhasználó. Hát vannak jó híreim is, hogyha az összes strukturális alapot együtt számoljuk, s egy viszonylag friss adat március 11. Március 11-ig Magyarország a 2007. óta rendelkezésre álló pénzekből 31,5 százalékot hívott le, Románia pedig majdnem 46-ot. Tehát az a legjobbak vagyunk, azért az nem teljesen igaz, hogy semmit sem hívtunk le, meg a legrosszabbak vagyunk, az megint csak nem igaz. De tisztelettel kérdezem, elemezzük ezt egy kicsit, ha 16 százalék van, akkor valami baj van. Miért csak ennyi, ha a legjobb csak 30, akkor is valami baj van. Mi a baj? Na, ez a baj többrétű. Egyrészt hibás az unió egésze. Túl későn születtek meg azok a jogszabályok, amelyek ezen pénzek felhasználását irányítják. Túl bonyolult rendszereket állított be az Európai Bizottság. Volt már egy Európai Bizottság, amit a parlament nyomására le kellett mondjon, mert korrupciós ügyek vették körül. Ezért most körülbástyáznak mindent, hogy a korrupció gyanúját se lehessen felvetni, a működőképesség gyanúját is sikerült elhárítani.

Túl bonyolult a rendszer. De a tagállamokban is jelesül Magyarországon. Sikerült ezt a túlbonyolított rendszert tovább bonyolítani. Mert itt is félnek, hogy kiderül a korrupció. Figyelik a fogalmazásomat? Ezért úgy jól le van fedve minden, amennyire csak lehet. De ezt még el lehetne viselni. Amit nem lehet elviselni az az, hogy amikor mi az Európai Parlamentben megszavaztuk ezeket a bizonyos szabályokat, akkor azt mondtuk, hogy egy vállalkozó Európában 50 százalék támogatásnál nem kaphat többet. Ha csaknem kis- és közepes vállalkozó, mint a magyar 700 ezer, sőt 800 ezer. Mert akkor kaphat még 10 százalékot, és ha csak nem elmaradt térségben tevékenykedik Közép-Magyarországot kivéve az egész országban, mert akkor kaphat még 10-et. Az 70 barátaim. Ezzel szemben Bajnai Gordon úr pályázataiban 70 százalékot a vállalkozónak kell letennie az asztalra, és csak 30-at adnak neki.

Ezt kezdettől fogva kifogásoltuk, és örömmel jelentem, majd a végén, hogy van elmozdulás. Meg azzal végképp nem lehet mit kezdeni, hogy árbevételi növekedésre kell garanciát vállaljon a pályázó és azt vissza kell fizesse a pályázati összeget, ha ezt az árbevételi növekedést nem tudja teljesíteni. De hát tudja az a szerencsétlen vállalkozó, hogy öt év múlva megveszik-e a kütyüt, amit gyárt? És olyan arányban, és miért nem lehet eredményesen pályázni egy önköltségcsökkentő programra. Amivel árbevétel nem lesz több, mert a kütyüt nem fogják jobban venni. Csak neki mondjuk 20 százalékkal olcsóbb, tehát a haszna nő. Adóbevételünk is nő, minden jobb lesz, csak éppen kizárjuk a pályázatból, mert nincs árbevétel növekedés. Mit fog csinálni? Drágábban adja, akkor meg nem veszik meg.

Ennek ellenére, hogy kérem, nem használjuk fel a pénzeket, nem hívjuk le, vagy csak későn. Ennek ellenére euro-szkeptikusoknak üzenem, hogy nincs igazuk. Minden évben több volt az, amit az uniótól bejött hozzánk, mint amennyit úgymond tagdíjként be kellett fizessünk.

Ez első évben 2004 vöröske, ott bizony gyöngécske volt nagyon az eredmény, az akkori GDP-nek csak a 0,25 százalékát kaptuk meg többletben, azt is csak 2005 közepéig, mert december 31-én egyébként negatív volt még a mérleg. Nos, azt viszont látni lehet, hogy visegrádi összehasonlításban nem állunk nagyon rosszul. A GDP-nek az 1,72 százalékát tudtuk megkapni 2007-ben az uniótól. És a többi évben is, jó az első évet ne számítsuk, de Magyarország itt nincs megszégyenített helyzetben, mondjuk a csehekhez képest sem, meg a szlovákokhoz képest sem. Erről viszont azt kell elmondanom miniszterúr, hogy ez a csatlakozási tárgyalásoknak a része, amiben Magyarország irányítása egy jelentős szakaszban polgári kézben volt. Ez minimum közös érdem, hogy mondjuk a csehekhez képest jobban állunk a mérleget illetően. Ez részben a csatlakozási tárgyalások során dőlt el.

Nos, itt vagyunk ebben a válságban, amelyet átokként szoktunk emlegetni és van is benne átoknak való, de azért okos ember ezt megpróbálja a javára fordítani. Ez a javára fordítás most úgy néz ki, hogy az Európai Bizottság is belátta, hogy bizonyos dolgok tarthatatlanok. És például még Magyarország sem használta fel a 2006-ig terjedő támogatás egészét, itt kapott határidő növekedést, nemcsak mi, az összes többi.

Volt eddig is egy átcsoportosítási lehetőség, fontosabb területekre a kevésbé, 2 százalék volt, ezt felemelték 10-re. Ideiglenes intézkedéseket hoztak, hitelgaranciákat lehet adni, amiket korábban nem lehetett. Előleget lehet fizetni a régi tagállamoknak, és eddig azoknak nem lehetett. A mienket pedig megemelték 4,5-re a rendelkezésre álló keretet és azt mondják ajánlásképpen, hogy értelmes dolgokra költsétek a pénzt. Összpontosítsátok oda, ahol komolyabb hatása lesz. Tehát az Európai Bizottság kezdi levetni a magára öltött szamárságot és kezd határozottan gazdaságfejlesztő irányban elmozdulni. Magyarország is ezen a pályán van, ezért mondtam, hogy a végén jó dolgokat is mondok, egyszerűsítették a pályáztatást. Gyorsabb lett a szerződéskötés, kisebb biztosíték letételt követelnek meg, megnövelték az előlegeket és csökkentik az önrészt. Először a 30-at felemelték 45-re és csodálkoztak, hogy ettől nem tapsikolunk olyan nagyon. Persze, mert mondtuk, hogy a 70-et lehetne, akkor miért a 45-re vagyunk büszkék. És most már egy halvány mondatot olvastam egy hivatalos anyagban, hogy a legrosszabb, a legelmaradottabb helyeken 70 is lehet.

Na, de itt nem azt a nem tudom én hány száz települést kellene a 70-ben részesíteni, hanem az összes régiót, ahol az Európai Unió erre lehetőséget ad. Mert ez a vállalkozói réteg Hölgyeim és Uraim alultőkésített, helyesebben tőkehiányos.

Ha itt van egy kis pénz és láttuk kis pénz, kis pénz. A magyar GDP 1,7 százaléka. Ha ezt jól használnánk fel, akkor annak lenne nyoma. Most egy kicsit úgy vagyunk, mint ha a porba írjuk fel az adósságainkat. Ezt jó lenne a porba felírni, sajnos ezt máshová szokták írni, de amiket a porba írunk fel, azt elfújja a szél és nem lesz belőle semmi. Megy ki a pénz, amit egyáltalán felveszünk, és nem megy oda, ahová kellene. Én akárhogy is nézem, azt hiszem, hogy az Európai Parlament ebben az ügyben megtette mindazt, amit meglehetett és most már a nagy válságnyomás rákényszerítette a kormányt, hogy jó irányba mozduljon el. Sajnos késő. Ezeknek a dolgoknak a hatását nem fogjuk érezni csak két-három év múlva. Ahogy az előző előadásban is szerepelt, hogy azért van 2006-os adat. Én pedig azt gondolom, hogy most vagy legkésőbb jövőre az egész rendszert alapjaiban kéne megváltoztatni ahhoz, hogy végre emelkedő pályára tudjunk állni. És akkor lesz felzárkózás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.