Martonyi János beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. március 19., 16:19	nyomtat	küld

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt hiszem, hogy a legfontosabb dolgok elhangzottak, ez most egy különlegesen érdekes és tanulságos konferencia volt, legalábbis az én benyomásom szerint.

Remélem Baján Laci barátomnak sem támadt az a benyomása, hogy egy előre meghatározott forgatókönyv szerint folytak az események. De néhány megjegyzést azért szeretnék tenni, már csak a háttérnek egy nagyon rövid felvillantása céljából is.

Ugye kohéziós politika valójában az európai integrációban, az európai közösségben a kezdet kezdetétől van még akkor is, ha eredetileg nem így hívták. Sőt, a hat tagállamban is volt már kohéziós politika az Európai Közösség létrejötte előtt is. Gondoljunk azokra a milliárdokra, igaz, hogy csak líra milliárdok voltak, amelyeket az olasz kormány Dél-Olaszország fejlesztésére fordított. És egy nagyon régi vita az, legalább félévszázados vita az, hogy ezek a nevezzük kohéziós politikák, ezek egyáltalán lehetnek-e sikeresek, lehetnek-e eredményesek vagy sem. Tudják-e csökkenteni a gazdasági fejlettségi szint béli különbségeket országokon belül és országok között vagy pedig valójában a siker mérsékelt, hiszen adott esetben vannak példák arra is, hogy bármennyi milliárdot is öntöttek bizonyos régiókba, igazából a különbség nem sokat változott.

Mindig volt kohéziós politika, de amikor megjelent az ibériai bővítés, akkor ez egy nagyon markáns arculatot kapott, mert hiszen világos volt, az hogy egy itt valóban közös, majd pedig valóban egységes belső piacot akarnak létrehozni, akkor nem viselhetők el azok a hatalmas gazdasági fejlettségbeli különbségek, amelyek részben a tagállamok, részben pedig az egyes régiók között fennállottak.

Ma is óriásiak ezek a különbségek. Adatok vannak arra, például, most a két szélső pontot mondom, csak az érdekesség kedvéért, mondjuk a legelmaradottabb romániai tartomány valahol észak-kelet Romániában. Az 24 százalékon az egy főre eső GDP dolgában az uniós átlaghoz képest. Belső London pedig 303 százalék, tehát ugye 12-13 szoros a szorzó. Igaz, hogy ebbe még benne volt a londoni befektetési bankárok bónusza is. Valószínűleg az utóbbi időben ez valamennyire lecsökkent, de hát azért nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a szorzószám legalább tízszeres. A magyar adat a legalacsonyabb magyar adat az 42 százalék, tehát majdnem kétszerese, mint a legszegényebb román régióban.

Most összességében azt lehet mondani, hogy a kohéziós politika nagyon fontos dolog. A kohéziós politika összességében az elmúlt néhány évtized alatt sikeres volt, tehát eredményes volt.

Tehát az a vita, amire utaltam a bevezetőben, hogy egyáltalán lehet-e külső forrásokkal gazdasági fejlődést meggyorsítani és felzárkózási folyamatos segíteni, azt többé-kevésbé eldőltnek tűnik. Lehet. Tehát a szegényebb tagállamok valóban közeledtek valamit az uniós átlaghoz, és ennek talán az egyik leglátványosabb bizonyítéka az az, hogy bizony a 2004-es csatlakozás után is az új tagállamok valamelyest közeledtek az uniós átlaghoz. Nem sokat, rövid időről van szó, és most nem is beszélek az ír, meg a spanyol meg az egyéb példákról, végül is van ebben a politikában fantázia, és úgy tűnik, hogy ez egy sikeres rásegítő eszköz lehet. Tehát rásegítő eszköz. Nem egy gazdaságpolitika. Nem oldja meg az adott ország gazdaságpolitikájának a problémáit. Még csak a fejlesztés politika helyébe se tud belépni. Segíteni tudja. Addicionális eszköz. És ez nagyon jól kiderült az előadásokból. Bereczkey Zoltánnak azért volt mondanivalója véleményem szerint, hihetetlenül fontos, mert rávilágított arra, hogy gazdaságpolitika nélkül vagy mondjuk így rossz gazdaságpolitikával nincs jó fejlesztési politika. És nincsenek azok a milliárdok, amiket be lehet önteni egy ilyen rossz gazdaságpolitikát folytató országba, amelyek a felzárkózást végül is elő tudják segíteni.

Ez nem pótolja magát a gazdaságpolitikát. Nem pótolja a fejlesztéspolitikát. De mondtuk ezt a csatlakozás előtt is. Tudniillik ez nemcsak a kohéziós politikai eszközökre vonatkozik, nevezetesen erre a pénzre. Ez vonatkozik az egész integrációra. Az európai integráció, a mozgásban lévő országokat tudja felgyorsítani, segíteni. Már létező, beinduló felzárkózási folyamatokat tud serkenteni.

Remélem nem értik félre a példát. Bár félre is lehet érteni. Serkentő szerek adott esetben nagyon hasznosak tudnak lenni. Lehet szedni serkentő szereket, de ha valakinek nincs libidója, akkor ez semmit nem fog segíteni. Tehát mozogni kell a gazdaságnak ahhoz, hogy ezt a mozgást még fel lehessen gyorsítani, közvetkezésképpen ezért Magyarország az az ország, ahol úgy tűnik, hogy a kezdetben ugyan meginduló felzárkózási folyamatunk az megakadt, annak ellenére, hogy közben növekedtek a beáramló milliárdok, és még a jövőben is növekedni fognak. És mégis Magyarország felzárkózási folyamata megállt, lényegében egy leszakadási folyamatot élünk át jelenleg. Hát erről beszéltünk már az elmúlt alkalommal és azt megelőzően is.

Van még egy következő tényező, egy következő fejezet, az a válság. A válságban, ezt sokan mondták, mondjuk mindig, hogy ezek a források még különlegesen fel is értékelődnek. Minekutána nincs más fejlesztési forrás, sőt hitelválság is hitelszűke is van. Ugye szó esett a saját résszel kapcsolatos hitelínséggel összefüggő problémákról, ezért ezek a külső források ma még fontosabbak, mint valaha. Sőt, hát adott esetben a nemzeti pénznem védelmében is szerepet játszhatnak a lengyelek. Nemrégen váltottak át 4 milliárd eurót zlotyra, csak azért, hogy megállítsák a nemzeti pénznem árfolyamának a drámai esését. Úgy tűnik, hogy most ezt mi is megtesszük. Persze meg vannak ennek a kockázatai és minden szempontból ezt jól tudjuk. De egy kétségtelen, hogy ezek a források, mind makrogazdasági értelemben véve, mind pedig a mikro fejlesztések dolgában nagyon fontos szerepet töltenek be.

Tehát nagyon fontos kérdés az, hogy mennyi a pénz. Ugye erről rengeteg vita folyt, már a csatlakozási tárgyalások során is. Nagyon fontos az is, ennél fontosabb még az, hogy hogyan költjük el. Valóban el lehet költeni kutya wellnesre, el lehet költeni disco fényeffektusokra, el lehet költeni adott esetben kutya disco fényeffektusokra is, majd oda kell figyelni erre is. De igazából még ez sem igazán döntő. Az igazán döntő az, hogy milyen gazdaságra kapcsolom rá ezeket az eszközöket. És itt van az igazi gond. És ezért nem tudjuk elválasztani a kohéziós politika sikerét, vagy sikertelenségét, a források mértékét, a források mikénti felhasználását, attól a gazdaságpolitikai helyzettől és állapottól, amiben jelenleg az egész ország van.

És a programunk ezt egy ilyen összefüggésrendszerbe fogja kezelni. Nem kis mértékben azért, mert feljegyeztük mindannyian azt, amit most itt hallottunk.

A szokásnak megfelelően én azért szólnék egy vagy két szót, hogy akkor mi a feladat. Tehát ugye, képviselőket fogunk megválasztani, akik az Európai Parlamentben azért egy nagyon fontos feladatot fognak vinni. És ezen a területen ez a feladat különösen lényeges. Tudniillik itt folyik, erről talán kevesebb szó esett, de folyik egy hatalmas harc. A kohéziós politika jelenleg az Európai Unió egyik legfontosabb politikája. Ha a költségvetésben való részesedését nézzük, akkor a legfontosabb politikája az európai költségvetés 44 százaléka erre megy. Ez nagyon sok pénz. Ez nagyon sokaknak nem tetszik. Nagyon nem tetszik. Tehát a nettó hozzájáruló országok egyre hangosabban és egyre erőteljesebben mondják azt, hogy ez így nem mehet tovább, 2013 után ezt a politikát újra kell szabni, értsd, lényegesen csökkenteni kell. Legkülönbözőbb technikákkal persze lehet ezt nyíltan, lehet ezt burkoltan csökkenteni. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés. Én még azt is meg merem kockáztatni, hogy az a nyugat-európai sajtóban lefestett Közép-Európa kép, amibe sok igazság van és nagyon-nagyon sok igazságtalanság van, és messze eltúlozza érzésem szerint a közép- és kelet-európai gondokat. Ez egy kicsit összefügg ezzel. Tudniillik magam is hallom azt az érvet, hogy miért adjunk ezeknek olyan sok pénzt, miért segítsük őket, amikor egyébként ilyen súlyos belső problémákkal küzdenek, mint tudjuk, szélsőséges csoportok vannak, dúl a rasszizmus, stb. stb. Tehát, egy kicsit összefüggnek ezek a dolgok. Én még azt sem mondom, hogy ez tudatos. Csak azt mondom, hogy Közép-Európára rávetül ma egy olyan árnyék azok részéről, akik a saját problémáikat kevésbé látják súlyosnak, jól lehet, ha megnézzük az elmúlt 40-50 esztendő nyugat-európai fejlődését, akkor azért talán ott is voltak olyan jelenségek, amelyeket adott esetben fel lehetett, vagy fel lehetne most is nagytani.

Azért mondom, ez egy mélyen fekvő és nagyon komoly játszma és az Európai Parlament különösen akkor, hogyha a lisszaboni szerződés hatályba lép, az egyik fő fóruma lesz ennek a csatának, amit meg kell vívni. Nem könnyű, mert az sem jó, ha blokkok alakulnak ki. Az se szerencsés például, hogyha vasfüggönyről beszélünk. Bárki is legyen az. Ez egy nagyon-nagyon keskeny ösvény. Nagyon fontos közös érdekeink vannak nekünk Közép- és Kelet-Európaiaknak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy sor kérdésben nem biztos, hogy azonosak az érdekeink és az sem jó, ha blokként jelenünk meg mindig, mert ez a másik felet is blokként történő fellépésre indíthatja.

Tehát nem olyan egyszerű a dolog, ezt csak azért mondom, hogy a politikai feladat, amit a képviselőink kapnak az nem lesz könnyű. De az biztos, hogy a rendszert, a kohéziós politika lényegét meg kell őrizni. Persze, igazságosabbá kell tenni, hatékonyabbá kell tenni, eredményesebbé kell tenni, átláthatóbbá kell tenni, elszámoltathatóbbá kell tenni. Na, de hát elvileg mi is ebben vagyunk érdekeltek. Az összes példa, ami itt elhangzott az mind arra utal, hogy mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy ez egy átlátható rendszer legyen, egy hatékonyan működő rendszer legyen. Érdemes különben megnézni az Állami Számvevőszéknek az ezzel kapcsolatos jelentéseit. Most erről nem volt szó, de hát ott azért elég szépen le van írva az, hogy mennyire átlátható, mennyire hatékony és mennyire eredményes a magyar forrás felhasználás, mondjuk például a nagy projektek esetében és most nemcsak az EU-forrásokra gondolok, hanem általában véve minden más forrásra, ha van még egyáltalán ilyen.

Tehát én úgy érzem, hogy kicsit hasonló a helyzet, de a következő alkalommal fogunk erről beszélni, mint a mezőgazdaságnál, hogy persze ez egy olyan politika, ami óriási forrásokat emészt fel, olyan politikai, amiben mi magyarok alapvetően érdekeltek vagyunk. De persze abban is érdekeltek vagyunk, hogy ez a politika a leghatékonyabb, a legeredményesebben érvényesüljön, és ha változtatni kell ehhez, akkor majd kell is változtatni. A néppárti képviselőknek eddig is volt jó néhány javaslata a tekintetben, hogy milyen irányba lehetne ezt, vagy kellene ezt változtatni, módosítani. Hát, erről is a programunk fog szólni, mint ahogy fog szólni külön, például a roma üggyel kapcsolatos kérdésekről, ide értve az esetleges többletforrásoknak a bevonását. Legyenek akár azok európaiak, akár pedig magyarok, tehát hazaiak.

Úgyhogy én remélem, hogy össze fog állni ez a dolog, nagyon szépen köszönöm még egyszer az előadóinknak a kiváló előadásokat, köszönjük a hozzászólásokat, amelyek megint csak nagyon fontosnak bizonyultak. Gondolok itt például a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos kérdésekre és köszönöm a hallgatóknak, hogy kitartottak velünk.

Találkozunk, ha igaz két hét múlva.

Köszönöm szépen.