Jakab István beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. április 3., 11:47 | Utoljára frissítve: 2009. április 3., 12:04	nyomtat	küld

Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Páva Zsolt!
Kedves Polgármester-jelölt Úr!
Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!

A rendszerváltáskor valamennyiünknek volt egy nagy közös álma, Én ezt az álmot tartottam, tartom, hittem és hiszem. Hiszem, hogy van még dolgunk, ezt az álmot meg kell valósítanunk. Magyarországon egy nemzeti kormány nemzeti programját nekünk közösen kell megvalósítani. Én hiszem, hogy ebben képesek leszünk úgy együttműködni, közreműködni, hogy mindannyian csak ennek az előnyeit, sikereit élvezzük majd.

Hölgyeim és Uraim!

Volt egy időszak, amikor már majdnem azt hittük, hogy ez az állam megvalósult, 1998 és 2002 között. Ez az álom akkor már kezdett valósággá válni, akkor már felemeltük a fejünket, kiegyenesítettük a gerincüket, és éreztük, amikor egymásra néztünk az utcán, igen hát mi magyarok büszkék lehetünk arra, amit alkottunk, amit teremtettünk. Sajnos jött egy újabb jégkorszak, és ez a jégkorszak ez valamennyiünk számára nemcsak súlyos tanulságokkal, hanem súlyos következményekkel is járt. Súlyos következményekkel járt, különösen a vidéken élő emberekre, de ugyanúgy azt gondolom megszenvedték a városi polgárok is. Ez a változás, ez a nagyon súlyos változás, ami bekövetkezett. Ez azt jelentette, hogy amit 1998 és 2002 között - most csak a vidék szempontjából nézve - a családi gazdaságok programját, azt a programot, amelynek keretében a vidéken élő gazda volt az első, az ott földtulajdont bérelni, vagy szerezni képes gazdák között, hogy végre valóban egy teljesen európai birtokszerkezetet kezdtünk kialakítani, ezt sajnos 2002-ben, ezt a programot derékba törték. Derékba törték a családi gazdaságok programját, átalakították az addigi programokat, részben megszüntették, részben pedig teljesen átalakították, és bizony azok a hitelek, ha még visszaemlékszünk rá, azok a gazdahitelek, amiket a családi gazdaságok működtetésére fel tudtunk venni, igénybe tudtunk venni, azokat a forrásokat bizony már emelt kamatokkal, ma kell, hogy visszafizessük, meg az elkövetkező esztendőkben. Ilyen körülmények között azt gondolom csoda, hogy még mindenek ellenére a termőföld 54 százalékát az önálló gazdák nyújtják.

Hölgyeim és Uraim!

2002 óta folyamatosan épül le a vidék, a mezőgazdaság. Ha csak néhány számot mondok Önöknek, ha a sertésállományt nézzük, 6 millió darab volt 2002-ben, ma nehezen éri el, éppen hogy eléri a 3,4 millió darabot. 2 milliárd liter tejkvótáért küzdöttünk még az uniós csatlakozás időszakában. Ma 1,3 milliárd liter. A zöldség-gyümölcs ágazat, amit mi úgy ítéltünk meg, hogy egy olyan ágazat, amit ha megfelelő szinten fejlesztünk az uniós viszonyok között, akkor egy húzóágazat lesz, 30-40 százalékkal csökkent az ágazatnak a teljesítménye. De szinte ha valamennyi ágazatot nézzük, ugyanez a helyzet. Gabonát talán kiemelhetnénk, hogy nincs akkora tragédia, ugyanakkor azt kell mondjam, hogy csak a Jó Istenben bízhatunk, mert ha egy csapadékos esztendő van, akkor van egy közel dupla termés, de fele ár, következő esztendőben pedig sajnos azt szenvedjük el, mint ahogy most is bekövetkezett, hogy az árakat harmadára vitték, a költségek pedig a duplájára nőttek. Ezt a kiszámíthatatlanságot, ezt a sodródást a magyar vidék, a magyar gazdák nem bírják elviselni. Pontosan ezért mondjuk mi azt, és sajnos a tények igazolják, 2002 óta Magyarországon nincs egy átfogó vidékfejlesztési, átfogó agrárfejlesztési programja, stratégiája. Stratégia nélkül pedig csak sodródunk, stratégia nélkül pedig a rendelkezésre álló lehetőségeket érdemben kihasználni nem tudjuk. Mire gondolok? Arra, hogy számunka lehetőség lenne, egy utolsó esély, hogy az európai uniós forrásokat célszerűen, okosan, a vidék, a gazdák versenyhelyzetének javítására tudunk felhasználni.

Parlamenti döntés nélkül 1.300 milliárdos nagyságrendben ügynökségeken döntik el, hogy kik, milyen módon, hogyan jutnak ezekhez a forrásokhoz. Amiért az idő sürget bennünket, Elnök Úr jelezte, sürget az idő, ugyanis ennek az 1.300 milliárdnak már több mint a fele lekötésre került, több mint a fele már odaítélésre került. Ez annyit jelent a számunkra, hogyha ezen nem lehet változtatni, akkor bizony odajutunk, hogy majd egy következő kormánynak kellene ezeket az összegeket kifizetnie.

Nos Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi úgy ítéljük meg, hogy változtatni kell ezeken a programokon, méghozzá úgy, hogy az eredeti, a 2002-ig szóló programunk alapértékeinek, alapvetéseinek figyelembe vételével a város és a vidék érdekében egy egészséges szerkezetet tudjunk kialakítani, és egy erős magyar mezőgazdaságot tudjunk uniós viszonyok között is fenntartani, működtetni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Programokról szóltam az előbb. Látunk mi különböző programokat, amik futnak, Magyarország Vidékfejlesztési Program, azt is látjuk, hogy a programban szereplő forrásokat 2-3 százaléka tudja igénybe venni a gazdálkodóknak, a többi pedig messziről nézi, mert nincs meg hozzá az esélye a lehetőségre sem. De ha visszaemlékeznek Önök, egy másik programot említenék, ami a vidékfejlesztéssel összefügg, ez a LEADER program. Ezek a helyi, a vidéki közösségek tevékenységét segítő program lenne. Az a meggyőződésünk, tisztelet a kivételnek, mert a kivétel ugye a szabályt erősíti, hogy ezek általában egyfajta hálózatépítést segítenek, biztosítva hozzá infrastruktúrát, fizetéseket az alkalmazottaknak, és hát egyfajta kampánystáb finanszírozására ez tökéletesen alkalmas. Nem fogadtuk el és nem fogadjuk el. A MAGOSZ elnökeként munkatársaimmal együtt úgy döntöttünk, hogy ha már nincs forrás, ha már nincs lehetőségünk arra, hogy valóban érdemben megváltoztatásokat, változásokat megvalósulni segítsünk, akkor összefogtunk az emberekkel, és hát a szociális bolthálózat rendszerét elkezdtük kialakítani két éve. Higgyék el, egy hihetetlen jó érzés, több mint 500 jelentkezés van az irodákban, ahogy az árualapunk meg van, úgy teljesítjük a kéréseket. Több mint 20 bolt már átadásra került. Mi ennek a lényege? Nem utaztatjuk körbe az árut Európában, hanem az árut közvetlen a termelőktől, ők egymással megállapodnak, a fogyasztó is jól jár, és jól jár a termelő is, mások pedig a hasznot nem tudják elvinni. Egy másik, ehhez hasonló, már legalábbis logikájában hasonló, ha nincs az embernek pénze, akkor valóban meg kell találni az egyszerű megoldásokat. Az európai uniós választás kampányban engedjék meg, hogy itt ezen a közös programalkotó konferencián megköszönjem Glattfelder Béla képviselőtársamnak, hogy oly módon segített nekünk, amit pénzben nem lehetett kifejezni. Mi volt ez? Emberség, kapcsolat, odafigyelés egymásra, és egymás kölcsönös segítése minden feltétel nélkül. Így történhetett meg az, hogy amikor a magyar kormány a magyar gazdák ellenében egy teljesen új támogatási rendszert akart bevezetni. Akkor szerencsére, hogy Ő már az Európai Unióban a program ismertetésére meghívott (igaz meg kell mondjam Önöknek, halkan mondom, hogy azon az egyeztetésen, azon a bizottsági ülésen, ahol Mariann Fischer Boel Asszony ismertette a közös agrárpolitika reformját, vagy időszakos felülvizsgálatát, azon Tabajdi Csaba Úr, illetve a másik szocialista képviselőtársa nem vett részt), de itthon Ő volt az igazság bajnoka, és Ő akarta a magyar agrártámogatási rendszer átalakítását generálni, formálni. Miért hozom ezt szóba? Azért, mert nem elég nekünk a válság, nem elég nekünk a sodródás, nem elég nekünk az a nehézség, amivel nap mint nap szembetalálkozunk, még ráadásul egy olyan támogatási rendszert, egy olyan egységes gazdaságtámogatási rendszert akartak a nyakunkba varrni, amit egyetlen, velünk együtt csatlakozó tagállam sem alkalmazott, és alkalmas ma sem, és nem tervez alkalmazni. Mert úgy vagyunk vele, hogy először megvárjuk, hogy úgy vannak vele először, megvárják. Az Európai Unió közös agrárpolitikának át átalakítását, és majd akkor alakítják át a saját rendszerüket, amikor már tudják, hogy milyen kell, hogy legyen az. Nos arra szoktak hivatkozni, de van ám ilyen ország Szlovénia, szeretnénk ott tartani ebben az értelemben, ebben a vonatkozásban, mint Szlovénia. Szlovénia már rég euróval fizet, Szlovéniában már a kezdettől fogva az uniós támogatási rendszer átvételére sor került. Tehát ez nem lehet a régi példa. Miért hozom ezt szóba? Azért Hölgyeim és Uraim, mert ha már a földet nem tudták elvenni, ha már a földet meg tudtuk tartani egy nagyon erős gazdaösszefogással, egy nagyon erős parlamenti összefogással, megpróbálták, hogy akkor majd a támogatásokat okiratba, közokiratba foglalva az adott pillanatban földet használóknak átadjuk véglegesen. Most erre mondtuk mi azt, hogy ez a legigazságtalanabb. Ez az a törvény, amelyet a magyar parlament megalkotott, több szervezet fordult a Köztársasági Elnök Úrhoz, az Elnök Úr nem írta alá a törvényt, hanem normakontrollra megküldte az Alkotmánybíróságnak. 2009-ben, és ez már győzelemként értékelendő, 2009-ben ezt a törvényt már nem tudták alkalmazni, ezáltal meg tudtuk tartani a törvényt. Arról nem beszélve, hogy ezzel egy időben lesz döntés majd a történelmi bázisról, amelynek megsemmisítése érdekében úgyszintén, Font Sándor Elnök Úrral, Latorczai János képviselőtársunkkal együtt fordultunk az Alkotmánybírósághoz. Mi semmi mást nem akartunk, csak olyan programot, ami a magyar gazda számára olyan támogatást biztosít, aminek, amiért ő megdolgozik, aminek az alapjával ő rendelkezik. Úgy nem akarunk támogatásokat igénybe venni, hogy közben valamikor 2006-ban termeltünk, volt állatállományunk, és ugyanezt tették a hazánkban állattenyésztéssel foglalkozó külföldiek megkapták okiratban a támogatást a történelmi bázis alapján, azóta abbahagyták a termelést, ugyanez a tejtermelés, a hízóbika támogatás, egyebek, és mi lett a vége, az lett a vége Hölgyeim és Uraim, hogy a támogatást elviszik, a magyar állattenyésztés számára pedig nincs elegendő támogatás. Nem tudunk versenyezni. Így fordulhatott elő az, hogy az arányok olyan szinten megváltoztak ma már, 2002-ben 52-48 százalék volt a növénytermesztés és állattenyésztés közötti arány. Most 65-35, ha visszaemlékeznek, ugye Baranya megyében van, Gráf József Miniszter Úr programjában azt hirdette meg, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés arányát helyreállítja, azt hirdette meg, hogy kisöpri az úgynevezett élelmiszeripai szemetet. Emlékeznek rá? Az áruházak tele vannak silány minőségű, esetenként élelmiszer nem nevezető áruval, semmi nem történt, ugyanakkor a növénytermesztés, állattenyésztés aránya nagyon drasztikusan, nagyon durván változik. De sorolhatnám hosszan azt a listát, amelyik sajnos a mi életünket nehezíti meg.

Csak egyetlen példát mégis engedjenek meg a válság kapcsán. Nincs hitel, nem jutunk hitelekhez, a bankok leálltak, nem hajlandók a mezőgazdaságot finanszírozni. Nagyon súlyos helyzet állt elő. (Köszönöm szépen.)

Egyetlen gondolattal befejezném, súlyos helyzet állt elő (lejárt az időkeretem sajnos), mi azt kértük, hogy ami jog szerint nekünk jár támogatás, azt időben fizessék ki.

Hölgyeim és Uraim!

Az európai uniós területalapú támogatás 2008. október 1-jétől ki lehetett volna fizetni. Ezt a pénzt sajnos a magyar gazdák nem kapták meg, azóta az euró árfolyam, bocsánat a forint árfolyama az euróhoz képest nagyon drasztikusan változott. Több mint 30 milliárd forintot vettek ki a magyar gazdák zsebéből. És egyetlen gondolat a költségvetéshez (mert lejárt az idő), négy év alatt a költségvetésben szereplő lehetőséghez képest 212 milliárd forintot vontak el a magyar gazdáktól. Ennyi az, amit ígértek, ennyi az, ami soron szerepel, és ennyi az, amit nem fizettek ki, de megígérték.

Mi úgy gondoljuk, hogy hiteles kormány, felelős kormány a gazdákkal együttműködve képes lesz arra, hogy egy nemzeti agrár és vidékfejlesztési programot megvalósítson a gazdák közösségének a támogatását élvezve.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.