Font Sándor beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. április 3., 11:51 | Utoljára frissítve: 2009. április 3., 12:04	nyomtat	küld

Elnök Úr, Polgármester-jelölt Úr!
Kedves Házigazdák!
Tisztelt Vendégek!

Mielőtt néhány szóban ismertetném a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elképzelését a jövőről, a mezőgazdaságot és a vidéket érintő jövőről, engedjék meg, hogy a majdani gondolataimat amikor kifejtem, talán érthető, elfogadható lesz jobban, hogyha előtte szó szerint felolvasnék egy beszélgetést, amely nem az elmúlt évszázad, mondjuk 50-es éveiben került sorra, hanem 2006. júliusában egy beszélgetésen. Két közéleti személyiség beszélget, mindjárt idézem, mondom a neveiket, arról elmélkednek, hogy hogyan tovább a Faluvég című konferencián. Az egyik személy Mihályi Péter, a másik Lányi András. Hogy képbe hozzam Önöket, Mihályi Péter közgazdász, Csillag Istvánnal, Bauer Tamással, Bokros Lajossal együtt dolgozta a jelenlegi kormány gazdasági stratégiájának elvi alapjait Utolsó esély címmel, az Államreform Bizottság tagja, az Államreform Bizottság akkori vezetője, Draskovics Tibor. Másik személy, lehet, hogy esetleg Önök jobban ismerik, Lányi András, aki a társadalmi mozgásokról nagyon sok tanulmányt ír ennek összefüggéseiről környezetvédőként, szociológusként jelentős tanulmányokat publikált. Ezen a beszélgetésen egy rövid részlet idézése, Mihályi Péter kezdi a gondolatot.

Mihály Péter mondja:

Az oktatással kapcsolatban sincs a racionalizációnak alternatívája, hogy ne zárjuk be az iskolát a kistelepüléseken, az orvosi rendelőket is be kell zárni, meg a postát is. A biztosítók és a bankok majd elvonulnak onnan, a társadalmi dinamizmus a városiasodásból, vagy a járásokká alakulásból áll, az állam feladata, hogy arra ösztönözze az embereket, mozduljanak el onnét, ahol vannak. Ha falun maradnak, a gyermekeik helyzetét rontják, mert a kistelepüléseken nem lesz rendes egészségügy, rendes közlekedés. Aki a kistelepülések érdekeit védi, valójában az ott élők és azok gyermekei ellen beszél.

Lányi András válasza és értetlenkedése a következő:

A 60-as években óriási erővel folyt a kistelepülések felszámolása, hatalmas embertömegeket hajszoltak a városokba, akik egy gazdaságtalanul működő ipar akkor fel tudott szívni. Ma senki nem tudna megfelelő munkát kínálni a számukra, ellenben jó megoldást jelentene a mezőgazdasági tevékenység, amelyre a kistelepüléseken igenis volna lehetőség, a városokban pedig felvevőpiac, ha az elhibázott agrárpolitika nem a hatalmas feldolgozóipari monopóliumoknak, bevásárlóközpontoknak kedvezne, hanem a fenntartható vidékfejlesztésnek adna esélyt és hitelt. A kistérségben gondolkodó Európában a kistelepülés hála a közlekedési feltételek és a kommunikáció javulásának, nagyon is életképes. Kivéve, ha minden közszolgáltatást elviszünk onnan. Bizonyított ugyanis, hogy az a falu, ahol az iskolát bezárják, az megszűnik, ugyanis a szülő korú felnőtt lakosság tíz éven belül elköltözik onnan.

Mihályi Péter közbeszól:

Hát költözzön el.

Erre a moderátor, na de hát akkor szűnjön meg a falu?

Mihályi Péter válaszol:

Persze. Középkori hagyomány, miért kellene fenntartani. Egész Nyugat-Európában nincs falu.

Először Én mosolyogtam ezen, amikor 2006-ban a kezünkbe került ennek a beszélgetésnek az írott változata. A szomorú az, hogy most már Önök ismerik, mi már ismerjük ennek a gondolkodásnak az előzményeit, és aki figyelemmel követte az eltelt három évet, most sajnos azt kell mondanom, hogy ezt meg is valósították. Erről szólt a három igenes népszavazás. Ez miatt tiltakoztunk a vasúti szárnyvonalak felszámolásáról. Megmondta Mihályi Péter, hogy nem lesz rendes egészségügy a kistelepüléseken. Ebben szenved ma a magyar vidék. Hogy nem lesz közlekedés - mondta Ő. Így lett, felszámolták a vasúti szárnyvonalakat, a Volán-járatok ritkítása, hadd ne mondjam.

A beszélgetés ténye rávilágít arra, és ezt Lányi András fejti ki nekem tetsző módon, hogy bizony a mezőgazdaság sokkal több annál, mint amit gondolunk róla. És az a probléma, amiben mi gondolkodunk, ott azt merik állítani, hogy az igazából a mezőgazdaság társadalom szerepét, szerepkörét kellene megvizsgálni. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy milyen szerepet szánunk a mezőgazdaságnak a társadalomban? És hogyha erre adunk jó választ, akkor tudjuk a következő lépést, ami már szoktam volt mondani, egészen egyszerű, már csak jogszabály formájában kell az elfogadott elképzelésünket önteni. És igen is Én azt állítom, hogy a mezőgazdaság az nem egyszerű árutermelő, hanem társadalmi szereplő. Akik ezzel foglalkoznak részletesen, úgy mondják, hogy a mezőgazdaság többfunkciós muntifunkcionális szereplője a társadalomnak. Melyek ezek az alapvető szerepei? Az első, amit már említettem, természetesen az élelmiszer termékek, ezt mindenki tudja. De arra még senki sem hívta fel a figyelmet, hogy ugyan a mezőgazdaságból például Magyarországon mintegy 1 millió ember van, aki közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik, tehát 9 millióan nem kapcsolódnak hozzá, azaz nem tudják pontosan mi történik a hétköznapokban a mezőgazdaságban. Ők azt hiszik, hogy semmi közük nincs a mezőgazdasághoz. És éppen az élelmiszertermelés, ez a legfontosabb alapfunkciója a mezőgazdaságnak, éppen az élelmiszertermelés mutat rá, hogy gyakorlatilag nincs olyan állampolgárunk, aki ki tudná vonni a mezőgazdaság hatása alól magát. Azért nincs, mert a mezőgazdaság élelmiszert termel, az emberek pedig köztudottan ezt elfogyasztják. Naponta kapcsolódnak a mezőgazdasághoz, tudva, vagy tudattalanul jó néhány országban, ezt nagyon komoly üzenetekkel, állami szintű hirdetési üzenetekkel tudatosítják a hétköznapok embereivel, hogy miért fontos odafigyelni annak az országnak a mezőgazdaságára. Nálunk sajnos ez a tudatosítás eddig elmaradt, a mezőgazdaság szerepét azt sajnos nem elégszer mondtuk el azoknak, akik nincsenek kapcsolatban a mezőgazdasággal. Egy további nagyon fontos társadalmi funkcióját szeretnék megemlíteni, ez pedig az, hogy gondoskodik a vidék eltartó képességéről. Sokan azt mondják, hogy hagyjam már ezt a kérdéskört, hát a mezőgazdaság 3-4 százalékos GDP-arányos termelést tud csak végezni. Ez igaz, de ha meggondoljuk, hogy hány olyan vállalkozás van, amely kizárólag azért jött létre, hogy a mezőgazdaságnak adjon el termékeket, és a mezőgazdaságban megtermelt alaptermékeket a feldolgozó vagy kereskedő továbbadja, ha ezen vállalkozások összesét vesszük, akkor ezek 22-24 százalékos GDP-t képviselnek Magyarországon. A mezőgazdasági gépgyártástól kezdve a védőszergyártókig, a termésfokozókig ismertek ezek a vállalkozások, aztán a feldolgozóipar, lehet felfelé menni. Bizony ők 22-24 százalékos erőt képviselnek a magyar társadalomban, és hogyha kivonnánk a mezőgazdaságot, azaz tönkre tennénk, eltűnik a 3-4 százalék, ez nem sok, de vele bukik az a 22-24 százalék, ami kizárólag azért lett vállalkozás, mert a mezőgazdasággal szeretne valamilyen közvetlen kapcsolatba kerülni, és annak netán terméket eladni. Tehát a második nagyon fontos funkciója, hogy gondoskodik a vidék eltartó képességéről. A harmadik, amit mi látunk, hogy a mezőgazdaság egyben egy környezetvédelmi szerepkört tölt be. Ezt akkor is betöltötte, amikor még nem voltak környezetvédelmi minisztérium. Mert a mezőgazdaságból élők tudatos gondoskodással abban voltak érdekeltek, hogy az a föld, amin ők gazdálkodnak, és megörököltek, azt majd a gyermekeik, unokáik is, ha lehet, akkor tudja művelni, és éljen meg abból. És anélkül végezte ezt a környezettudatost gazdálkodást, hogy bárki irányította volna őket, és ezért van az, amire majd rátérek, egy kitörési pontja lehet Magyarországnak, hogy tiszta agrárkörnyezetünk marad, ez hihetetlen erőt jelent most, amire Jakab István Elnök Úr utalt az élelmiszerbotrányokra, néha milyen élelmiszerek jutnak sajnos a piacra.

És számomra van még egy nagyon kedves funkciója a mezőgazdaságnak, ez pedig az élő nyelv fenntartása. Nem kérdéses, hogy az a nyelvi sziget, amiben ma Magyarország van, hogy keletre a szláv nyelvcsalád, délnyugatra latin, észak, északnyugatra a germán nyelvcsalád. Itt vagyunk egy nyelvi sziget, ez komoly tudós embereknek okoz problémát, hogy ez alakulhatott, hogy maradhatott fent. Bizony-bizony ebben a mezőgazdaság, mint beszélt nyelvet hordozó, az egyik jelentősebb szereplője volt ennek. Sok példa van erre, az angolok már nem tudják Shekaspeare műveit elolvasni, 400 éve történt ezeknek a műveknek az írása, mi pedig tudjuk, hogy 1000 éves írott emlékeinket, ebből jó néhányat tudunk, azt mi azért egész jól el tudjuk olvasni, és értjük, hogy mit írtak oda le. Ez a nyelvi sziget fennmaradása a mezőgazdaságnak köszönhető. Ez nem egy közgazdasági kategória, de azért remélem érzik az itt hallgatók, hogy ez milyen fontos.

Mi történt tulajdonképpen a rendszerváltás után, különösképpen az elmúlt hét évben. Az, hogy amikor a szocialisták kerültek hatalomra, ők mindig egy tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszert szerettek volna kialakítani. Merem azt mondani, hogy már majdnem sikerült nekik. Olyan, 2010-ben mai hektáros nagyságrendű, főleg bérleti rendszerben működő egységek működnek Magyarországon, ami az Európai Unióban gyakorlatilag ismeretlen. Gondolják el, 200 ezer bejelentett gazdálkodó van, aki támogatásra jogosult a gazdálkodása után, 200 ezer, és nem sokkal több mint 5.000 gazdálkodó viszi el az összes földalapú támogatásnak közel 60 százalékát, ez 220 milliárd forint. Akkor tetszenek érezni, mi marad annak a 195 ezernek. Azaz lehet érezni, hogy mekkora, óriásbirtokok alakultak ki, ezek a tsz-re alapozott tőkés nagybirtokrendszerek. Az Európai Unióban ez olyannyira ismeretlen, az Európai Unió átlagos birtokmérete jelenleg egy gazdálkodóra vonatkoztatva 19 hektár, és hogyha közelebbi országokat nézünk, akikre pedig nekünk oda kell figyelni, Németország, Franciaország, különösen Olaszország. Franciaországgal, Olaszországgal nagyon hasonló a termelési struktúránk az adottságaink alapján. Melegigényes növényeket is tudunk például termelni, ezt nem tudják már a németek és már a lengyelek sem. Nos Németország, Franciaország és Olaszországban alig több mint 30 hektár az egy gazdálkodóra eső átlagos birtokméret. Tehát hazugság az, hogy az Európai Unióban 1000, 5000, 10.000 hektárral lehet csak versenyképesen termelni. Nem igaz, ők családi alapon szerveződött gazdálkodási egységeket támogatnak, és azt mondják, hogy ez legyen sokszereplős, mert ez sok munkabért teremt egyenként ott vidéken, amiről már az előbb beszéltem. De sajnálatos módon ennek teljesen az ellenkezőjét látjuk, és úgy tűnik, hogy amikor az unióba beléptünk, az utolsó esélyünket is rongálták azzal, hogy egyforma kötelezettséggel léptünk be a 10 országgal együttesen, és azt látjuk, hogy Lengyelország, Szlovákia az elmúlt négy évben több élelmiszert exportált ide Magyarországra, mint mi oda, ilyen nem történt meg István király óta, hogy Magyarország élelmiszerfogadó legyen ezen országoktól. Pedig azok az országok ugyanazzal a feltétellel léptek be az Európai Unióba, tehát akkor mi a logikai következtetés: nyilvánvaló, hogy azon ország kormányai pontosan tudták, hogy mi a feladat a mezőgazdaság támogatására, nálunk pedig sajnálatosan pontosan ellentétes irányzat alakult ki. Be akarták bizonyítani a gazdálkodóknak, hogy nem érdemes termelni, veszteséget fogtok termelni, ezért egyetlen egy nagy nemzeti vagyon maradt, ez a termőföld. Arra kényszerítik a gazdálkodókat, hogy ezt adjátok el, mert így tönkre fogtok menni, ebben a műfajban ti nem vagytok jók. Ez pedig hihetetlen forrás, erőforrás a későbbiekben. Sajnálatos módon azt láttuk, hogy betiltották, szétverték a kistermelői piacokat, az élelmiszer közvetlen eladását, és nem értettük, hogy ez hogy lehet, mikor Ausztriába, Olaszországba, Németországba mentünk, azt láttuk, hogy működnek a helyi kis piacok, lehet élelmiszert vásárolni. Sőt az a sikk, hogy oda kimegyek gyermekkel vasárnap a Fő téren, a templomharang zúgása mellett ott vannak ezek a piacok, és szabad vásárolni a környékbeli gazdálkodó termékeit. És működnek a faluban lévő gazdálkodók házában a feldolgozó, mini feldolgozó üzemek, a sajt, és egyéb dolgot feldolgozó üzemek, a kis húsboltok. Nekünk pedig ezt betiltották úgynevezett .. való hivatkozással, mert túl akartuk lihegni ezeket az európai uniós előírásokat. Kiderült, hogy óriási, hazudtak és tévedtek, amikor nem ismertették a magyar gazdákkal 2004-ben az 1996-ban Írországban megkötött egyezményt, a deklarációnak a lényege, hogy a nemzeti hagyományokat ápolni kell, kötelessége minden egyes tagországnak. A nemzeti hagyományok körébe besorolták a hagyományos módon előállított élelmiszertermelést. És ez az alapja annak, amikor kimegyünk Németországba, Olaszországba és Ausztriába, hogy bizony a helybeli gazdálkodók a 20-30 kilométeres sugarú körből oda érkező vásárlóknak minden szigorítás nélkül, egyszerű körülmények között megtermelt élelmiszerüket eladhatják. Nálunk mi történt? Ezeket megszüntettük, az embereket pedig behajtottuk szó szerint a multinacionális nagyáruház-láncokba. Kiürült természetesen a magyar élelmiszerpiac, megszűntek a kispiacok, és úgy tűnik, hogy egy nagyon helyzet lesz visszaszerezni ezeket a fogyasztókat. A magyar élelmiszert jó lenne, hogyha újra felfedeznénk. Tehát azt látjuk, kitörési pontunk, mint említettem a termőföld és a víz, e kettő nélkül, ha ezt nem tudjuk megőrizni, akkor teljesen felesleges beszélnünk minden másról. A víz az egy olyan érdekes kérdés, hogy Magyarország az egyik legnagyobb vízfogadó ország, hihetetlen nagy mennyiségű vizünk van a két nagy folyónk által. Magyarország az a bolond ország, amelyik hasznosítás nélkül engedi átfolyni ezt a vizet az országon. Sőt ha netán valakinek eszébe jutna, hogy ezt hasznosítaná akarná, akkor az elé olyan adminisztratív és anyagi akadályokat gördítenek, hogy elmegy örökre a kedve attól, hogy netán öntözésre, vagy magasabb fokú mezőgazdasággal foglalkozzon. Magyarországon a Duna-Tisza-köze sivataggá válik, mondom ennek ellenére folynak át a ritka nagy folyóink. Nekünk a víz eddig csak problémát jelentett, vagy belvizet, vagy árvizet. És arra óriási erőket kellett, nagyon nagy erőforrásokat elkölteni. Természetesen a tiszta agrárkörnyezetünk, ami van, ez kitörési pont az élelmiszertermelésben, állítom, hogy tiszta agrárkörnyezetben tiszta élelmiszert termelni kuriózum lesz rövid időn belül, és erre iszonyú nagy igénye lesz hamarosan a világ igényesebb vevőinek. Bizony az Európai Unió igényes vevőkből áll. Ebbe a tiszta agrárkörnyezetbe tartozik, hogy nem engedjük a genetikailag módosított növények termesztését továbbra sem Magyarországon, hiszen ezzel sajnos a szennyezett országok kategóriájába süllyedünk le. Hihetetlen nagy siker volt, amiben úgy tudjuk, hogy Elnök Úr is komoly befolyással élt a német Miniszterelnök Asszonynál, hogy két héttel ezelőtt továbbra is megadták Magyarországnak azt a moratóriumi kedvezményt, hogy nem vagyunk kötelesek fogadni a genetikailag módosított növények iparszerű termesztését. És azt gondolom, hogy ami Finnországban már példa, és általános, hogy a sztrádák mellett 30 kilométerenként állami hirdetés, azt írták, hogy Finnország nem létezik mezőgazdaság nélkül, állami hirdető. Az a Finnország, amelynek 7,2 millió hektárnyi összesen a szántóföldi lehetősége, akik ott az Északi sarkkör közelében vannak, korlátolt magyarul a termelés. Ennek az országnak fontos a saját mezőgazdasága, ami alig van a mi szempontjaink szerint. Ehhez tudatformálást kell végrehajtani, hogy értessék meg az emberek, hogy biztonságos, jó minőségű élelmiszert elsősorban lerövidített szállító úton kaphatnak csak a fogyasztók úgy, ahogy Jakab Istvánék megindították a szociális bolthálózatot. Gondolja el Pécs, remélem majd a megválasztott polgármestere, hogy Pécsett el tudnánk látni a Baranya megyei környező települések hazai jó minőségű élelmiszerrel, ez már csak rendszer kérdése, és némi tudatosság kérdése is. Én azt gondolom, hogy fel kell számolnunk az Európai Unióban tapasztalt, sajnos nagyarányú támogatásbeli különbséget, e nélkül nagyon nehéz lesz nekünk versenyképesnek lenni, de hozzáteszem, hogy olyan galádságot, mint amit a magyar kormány most is elkövet ellenünk, és 103 milliárd forintot lehetne a helsinki, a koppenhágai egyezmény alapján kifizetni a magyar gazdálkodóknak. Ezt három éven keresztül már 25 milliárd forintra csökkentették, most pedig lecsökkentették további 33 milliárd forinttal. Azaz mindenki más megkapja a neki járó támogatást, a magyar gazdáknak majd az egyharmadát fizetnek, ebben a helyzetben tényleg bele kell, hogy bukjanak a magyar gazdálkodók. Tényleg lehet majd utána panaszkodni, a tejágazatnak, az állattenyésztési ágazatnak, és természetesen a szántóföldi növénytermesztőknek is, mert azok meg a nepperek kezébe kerültek. Évről-évre folyamatosan sohasem fogják megtudni, hogy miért pont annyiért vásárolják, vagy nem vásárolják meg tőlük a kereskedők a gabonaféléket. És Én azt gondolom, hogy van egy komoly lehetőségünk a hungarikumok megismertetésével, ez nemcsak nekünk fontos, hanem identitásbeli kérdés is, és a kifelé sugárzott arcképünket szerintem jó irányban mutatná be a különböző országoknak. És amivel szeretném zárni a gondolataimat, hogy mindaz, ami a vidékről szól, az nemcsak mezőgazdaság. Ott olyan emberek is sokan élnek, akik tudatosan vállalták a vidéki létformát. És próbáljunk meg egy komplex, összehangzó rendszerben a vidéket úgy kezelni, hogy agrárium nélkül nincs vidék, de vidék csak akkor, és attól lesz, ha ehhez szervezetten kapcsolódik a templom, az iskola, a posta, a helyi ipar, a piac, az út, a vasút és az egészségügy. Mi egy ilyen vidékben gondolkodunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.