Miért javasolja a Fidesz a távhő áfájának csökkentését?

Létrehozva: 2009. május 13., 09:14 | Utoljára frissítve: 2009. május 13., 09:17	nyomtat	küld

Miért éppen a távhő áfája csökken? Teszi fel a kérdést Felsmann Balázs a (a BKV-nak is igen jó áron tanácsokat adó) Force Motrice tanácsadó cég partnere május 12-én közzétett tanulmányában. Felsmann Balázs hosszan ecseteli az áfacsökkentési javaslat szerinte hibás voltát, ostorozva a korábbi fideszes áfacsökkentési javaslattevőket, és a most már úgy tűnik párthovatartozástól függetlenül az áfacsökkentést támogató politikusok egyre növekvő táborát. (Az áfacsökkentési javaslat eredetileg nem politikusok fejéből pattant ki, hanem a helyzetet ismerő közgazdász és energetikai szakértők javasolták. Velük Felsmann Balázs úgy látszik nem konzultált.)

Felsmann Balázs diagnózisa téves. Ez esetben is igaz az a tétel, hogy önmagukban helytálló részigazságok rendszerbe helyezve már nem állják meg a helyüket. Egy rendszerről nem lehet egy-egy elem ismerete alapján sok-sok más elem ismerete nélkül helytálló véleményt mondani. Felsmann Balázs a beteg vizsgálatánál csak addig jut el, hogy megállapítja piros a torka, de azt már nem veszi észre, hogy a nyaka is véres. Más hasonlattal élve hibaként rója fel, hogy miért is akarunk a náthás betegnek szívgyógyszert adni, miközben a vizsgálatban nem jut el oda, hogy észrevegye, hogy a beteg egyben szívbeteg is.

Magyarországon 640.000 távfűtéses lakásban, 1.600.000 ember lakik. Budapesten 240.000 távfűtéses lakásról és kb. 600.000 távfűtéses lakásban lakó emberről beszélünk. Az elmúlt tél hónapjaiban egy lakásra jutó 30-60 ezer forintos távfűtési számla enyhén szólva nem nevezhető alacsonynak.

A korábbi évek hibás gazdaságpolitikája miatt egyre lecsúszó középrétegek és a még súlyosabb szociális problémákkal küzdők tömegesen sodródtak és sodródnak a fizetésképtelenség határára, persze nem csak a távfűtéses lakásban élők. Óriási a szociális feszültség, ezeket a tömegeket nem hagyhatja magukra a kormány, kötelessége érdemi segítséget nyújtani. Miután ez a probléma szociális jellegű, ezt valóban rászorultsági alapon szociálpolitikai eszközökkel kell kezelni, ezzel egyetértünk.

Van azonban egy másik probléma, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kormány és a Felsmann Balázs szakértő úrhoz hasonlóan gondolkodók nem veszik észre, hogy a kormány és az országgyűlés, vagyis maga az állam a jelenlegi adottságok mellett tudatosan tart fenn olyan szabályozó rendszert, ami a távfűtéssel fűtött épületekben élő lakóközösségeket arra ösztönzi és egyben kényszeríti is, hogy kimeneküljenek a rendszerből. Aki csak teheti, előbb utóbb természetesen azt a fűtési módot választja, amelyik olcsóbb. Ezt diktálja az ész parancsa. Amíg a hagyományos gázfűtés minden költséget beszámítva 20 %-al, a téli számla-összehasonlítások alapján (látszatra) akár 30-40 %-al olcsóbb, mint a távfűtés, addig ezt a szempontot nem lehet kihagyni semmilyen e témában folytatott elemző munka során.

Ez a hátrány akkor is így marad, ha az olaj világpiaci ára az utóbbi hónapokban csökkent. Megkezdődött és gyorsulni látszik az a folyamat, melynek során az érdekérvényesítésre alkalmasabb lakóközösségek leválnak a távhőrendszerről és gázfűtésre térnek át, fajlagosan egyre drágábbá téve a távfűtési rendszerben bent maradók költségeit. A leválások nyomán a rendszer instabilitása rohamosan nő, kb. 20 %-os leválási arány fölött finanszírozhatatlanná válik majd ez a folyamat gyors és teljes összeomlásához vezet.

Most ennek megakadályozásához és nem máshoz kell, kellene az áfa 5%-ra csökkentése. Más kérdés, hogy "mellesleg", illetőleg nagyon nem mellesleg (!) ezzel szociális oldalon is érezhető mértékben segítünk. Valóban nem rászorultsági alapon, de a versenyhátrány probléma rászorultsági alaptól függetlenül fennáll.

Az áfacsökkentés valódi közgazdasági racionalitásokra épül, indokában nem is szociális alapú, eredménye azonban a szociális oldalon is kívánatos. és nagyon komoly. Sokkal komolyabb, mint bármilyen eddigi alanyi jogon vagy rászorultsági alapokon adott kormány-beavatkozás során.
Aki foglalkozik vele, az tudja, hogy a távfűtés több okból sem versenyképes ma a hagyományos gázfűtéssel. A legtöbb esetben olyan adottságokról beszélünk, mint a távfűtött épületekben lévő fűtési rendszerek pazarló és elavult volta, - a legtöbb helyen - a távfűtés mérhetőségének szabályozhatóságának hiánya, az épületek és nyílászárók hőszigetelésének megoldatlansága stb. További probléma, hogy például Budapesten az erőművek magánkézbe kerültek, a kapcsolt energiatermelés hosszú távú hasznát így nem lehet a hődíjak oldalán visszanyerni.

Nem véletlenül Győrben a legolcsóbban a távfűtés, ott az önkormányzat nem adta el a gázmotorokat. Bécsben sokkal olcsóbban állítják elő a hőt, a négy szemétégető segítségével, míg Budapesten 87%-ban földgáz alapú a hőtermelés. Ez nyilvánvalóan az egyik legdrágább forrás. Ezek konzekvenciáit csillapítás nélkül az emberek nyakába varrni nem lehet. Nem ők tehetnek róla, nem is befolyásolhatták a történéseket nem ők hoztak hibás gazdaságpolitikai döntéseket.

A FIDESZ álláspontja szerint addig kell a távhő áfáját a legalacsonyabb kulcsban tartani, amíg a rendszerproblémákon nem tudunk annyit orvosolni, hogy a rendszer stabilitását veszélyeztető elemeket lényegesen le nem csökkentjük. Ha ez eléri a szükséges mértéket, vissza lehet térni magasabb áfakulcsokhoz, mert maga a rendszer lesz az, amely sokkal olcsóbban üzemeltethető.(Lásd: Bécs példája)

Ha nem lesz áfacsökkentés, félő, hogy pár év múlva (vagy nem is sejtjük milyen hamar ?) komoly zavarok lesznek a távfűtéses lakások fűtés és melegvíz ellátása terén.

Ha a mai viszonyokat pusztán közgazdaságilag (felsmanni módon) elemezzük, és csak hideg racionalitású közgazdasági szempontot veszünk figyelembe, akkor a felsorolt okok és a közgazdasági érvek alapján azt kellene mondani, hogy az ilyen fűtési rendszert fenntartani irracionális, tehát meg kell szüntetni.

Elméletileg megtehetné a kormány, hogy egy programot hirdetve 10 év alatt fokozatosan megszüntethetné a távfűtést, lakásonként rendkívül szerényen félmillió forint átalakítási költséggel számolva ennek költsége országosan a 640.000 lakásra számolva 320 Milliárd forint, nem is beszélve arról, hogy a fokozatos megszüntetés és az egyre több leváló miatt irgalmatlan plusz költségeket kellene a folyamat teljes befejeződéséig valakinek (nyilvánvalóan az államnak) felvállalnia, évekig kellene súlyos veszteséget finanszírozni, mert azt nem vállalhatja fel egyetlen kormány sem, hogy lakásokban tíz-, és százezerszám hosszabb ideig nem legyen fűtés és melegvíz. A konszolidált megszüntetés csak elméletileg lehetséges, műszakilag és gyakorlatilag nem. Arról nem is beszélve, hogy a távfűtés helyett Magyarországon egy elméleti pillanatban 640.000 lakásban hagyományos gázfűtés lenne, a magyarországi CO2 kibocsátás 6,6 %-al nyomban megnövekedne, most, amikor jelentős csökkentést kellene végrehajtanunk.

Felsmann Balázs közgazdaságilag irracionálisnak nevezi az áfacsökkentési javaslatot, pedig a rendszerproblémák ismeretében az egyetlen gyors és közgazdasági racionalitást nem sértő javaslat az áfa csökkentése. Az áfa kérdése politikai döntés, nem más, mint az államnak egy bevételi forrás egy részéről -ez esetben nagyon is valós indokok alapján, egy nagyobb baj megelőzése érdekében - történő lemondása. Szűkebb értelemben ez semmiféle közgazdasági racionalitást nem sért.

A FIDESZ álláspontja tehát az, hogy a jelenlegi helyzetben a nagyobb bajok elkerülése érdekében az áfát nem 18%-ra, hanem 5%-ra kell lecsökkenteni. Ez az áfacsökkentés ugyanis már érezhetően farag le abból a versenyhátrányból, amely a távfűtési rendszert ma és most veszélyezteti. Természetesen nem ülhet senki ölbe tett kézzel, az áfacsökkentés nem a rossz és elavult rendszert konzerválja, hanem életmentő beavatkozásként ezt a rossz és elavult rendszert menti meg az összeomlástól addig, amíg mindazok a kormányprogramként meghirdetendő további rendszerjavító programelemek meg nem valósulnak, amelyek néhány év alatt érezhető javulást hoznak a versenyképesség terén már az áfacsökkentés nélkül is. Ekkor már valóban irracionális lesz a legolcsóbb kulcsban tartani az áfát.

Bár már ott tartanánk. A jelen helyzetben azonban a távfűtési rendszerek stabilitásának megőrzése a tét. Ezért és nem másért kell most és azonnal a távfűtés áfáját nem 18, hanem 5%-os kulcsba sorolni.

dr. György István
frakcióvezető-helyettes