Politikai vakrepülés

Létrehozva: 2009. szeptember 23., 07:22	nyomtat	küld

Szőke László, a vakok országos szövetsége 90 éve fennálló szervezetének elnöke szerint az 50 millióra csökkentett támogatás még a rezsire sem elég. A támogatás drasztikus csökkentése a megszűnésüket jelenti. Hiszen be kell zárniuk a vakvezető kutyákat kiképző iskolát, nem lesz a vakoknak jogsegélyszolgálat, elmaradnak a rendszeres szűrővizsgálatok, megszűnik a hangos- és a Braille-könyvtár, és nem jut pénz a látássérült gyerekek speciális tankönyvellátására sem.

Bajnainak egyetlen napra bekötném a szemét Lendvai Ildikó piros nyaksálával, és úgy szervezném a napját, hogy délelőtt egy vakvezető kutyával kelljen bevásárolnia, dél körül pedig egy gyorsvendéglőben Krausz István volt hitközségi elnök úrral, aki e témában szakértő, elemeltetném a levéltárcáját. Emiatt délután Bajnainak bekötött szemmel el kellene jutnia különböző hivatalokba, hogy személyi okmányait pótolni tudja. Vakvezető kutyát déltől már nem adnék mellé, este pedig a költségvetésről faggatnám. Lazán megjegyezném, teljesen fölösleges az a sok vakvezető kutya, lám, ő is milyen jól elboldogult, csak háromszor botlott meg, és csak egyszer lopták el a pénztárcáját. Ekkor lekapnám róla Lendvai nyaksálát, és gyönyörködnék pislogásában.

Szónoklatában Bajnainak volt egy igaz félmondata, az az iromány valóban "nem a szív költségvetése". De hogy a fejé lenne? Legföljebb egy tökfejé. Elegánsabban: a rövidlátó ész és a kőszív költségvetése.

Bajnaiék akkor is bukni fognak, ha most hason csúsznak az IMF előtt, és mint Mária Terézia testőreinek torz modern kori karikatúrái, a maguké helyett a mi életünket és vérünket ajánlják fel a pénz globális urainak. S ezt mindenki tudja. Ők is, mi is, sőt, az IMF is. Rejtély, hogy miért vállalkoznak erre a mélyrepülésre, amely most már vakrepülés is. Vagy nagyon kevés ész, vagy nagyon sok pénz van a háttéralkuk kulisszái mögött.

Vajon ha valaki szóvá teszi a parlamentben a vakok szövetségének botrányos ellehetetlenítését, és ügyükben netán szavazásra kerül a sor, hogyan szavaz majd a baloldal? Melyik gombot nyomják meg azok a politikusok, akikből csak úgy dől a verbális együttérzés, ha esélyegyenlőségről folyik a szócséplés? Szokás szerint megszavaznak minden aljasságot? S ha Kórozs Lajos államtitkár úrnak a vakok ügyében kérdést tesz fel egy tévériporter, ő majd megint a parlamenti folyosón ügetve, nekünk háttal válaszol - ennyire megtiszteli a nézőt! - ahogy legutóbb? Nagyon nehéz a szemünkbe nézni?

Az esélyegyenlőség nem elsősorban a melegparádéról és nem is a prostituáltak jogairól szól. Sokkal inkább arról, hogyan tudunk enyhíteni azok szenvedésein, megaláztatásain, akiket sorsuk valamilyen fogyatékkal határozott meg. Nem úgy kell meglátni bennük az embert, hogy tolókocsis keringőre kényszerítjük őket a kamerák tüzében, aztán másnap azt is elfelejtjük, hogy a világon vannak. Sokkal többet tesz értük az, aki melléjük ül, és segít nekik a Braille-írás elsajátításában. Aki jogi tanácsot ad nekik. Aki kilincsel értük, hogy álláshoz jussanak. Aki nem engedi, hogy érdekképviseletük megszűnjön.

Aki melléjük áll, mert nem csak dísznek ül ott a parlamentben.