Elbukta az EB az új tagok által indított első kiosztási pert

Létrehozva: 2009. szeptember 24., 16:26	nyomtat	küld

Az elsőfokú bíróság szerint a Bizottság túllépte a ráruházott és "erősen korlátozott" hatásköröket, amikor az Európai Unió széndioxid-kibocsátási rendszerének (EU ETS) keretein belül, a nemzeti kiosztási tervek vizsgálata során meghatározta a kiosztható CO2-kvóták számát. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az ETS második, 2008 és 2012 között zajló szakaszában az érintett létesítmények által kibocsátható széndioxid-mennyiséget. (Az ETS-szabályok alapján ha egy létesítmény a nemzeti kiosztási tervben megengedett mennyiség felett bocsát ki szén-dioxidod, vagy kvótát kell vásárolnia a piacon a plusz mennyiség fedezésére, vagy bírságot fizet.)

"A Bizottság ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik a nemzeti kiosztási tervek vonatkozásában, amely azonban erősen korlátozott" - olvasható az ítéletben. "Kizárólag a tagállam rendelkezik hatáskörrel egyrészt a kiosztási terv kidolgozásában, amelyet a Bizottságnak bejelent, és amelyben javaslatot tesz a vonatkozó irányelvben meghatározott kibocsátás-csökkentési célok elérésére, valamint az adott időszakban az általa kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségére, és ezen egységeknek az érintett gazdasági szereplők közötti elosztására. A Bizottság jogosult ellenőrizni, hogy a terv összhangban van-e az irányelv előírásaival, és csak indokolt esetben utasíthatja el."

Ennek alapján tehát, közli ítéletében az Elsőfokú Bíróság, a Bizottság túllépte a hatáskörét, amikor a Lengyelország által javasolt kibocsátási összértéknek csak 73 százalékát, Észtország esetében pedig 52 százalékát hagyta jóvá az EU ETS második periódusában. A Lengyelországnak jóváhagyott mennyiség a teljes uniós "sapka" körülbelül 10 százalékát teszi ki. "A Bizottság a korlátozó intézkedések meghozatalakor olyan jogokat gyakorolt, amelyek kizárólag a tagállamokat illetik meg" - szól az ítélet.

A Bizottság azt követően döntött a nemzeti kiosztási tervekben szereplő összkibocsátási értékek csökkentéséről, hogy az EU ETS első szakaszában, 2005 és 2007 között, a tagállamok jelentősen több egységet osztottak ki, mint az emisszió-csökkentési rendszer hatálya alá tartozó létesítmények valós kibocsátása volt. Emiatt a cégek nem voltak érdekeltek a csökkentésben, ráadásul a túlkínálat miatt az első kereskedési időszakban összeomlott az egységek ára, gyakorlatilag ingyenessé téve a szennyezést. Márpedig a Bizottság egy hiteles kibocsátás-csökkentési programot szeretne felmutatni a decemberben, Koppenhágában tartandó klímatárgyalásokon, ahol a Kiotó Egyezmény megújítása lesz a tét. Ismeretes: az uniós tagállamok tavaly vállalták, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képes az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Az Elsőfokú Bíróság határozata ellen két hónapon belül lehet fellebbezni az Európai Bírósághoz.

Magyar vonatkozások

Az Elsőfokú Bírósághoz 2007. június 26-án benyújtott keresetében Magyarország is megtámadta a Bizottságnak a hazai kiosztási tervben szereplő összkibocsátási érték csökkentéséről szóló határozatát. A Bizottság ugyanis 2007. április 16-i határozatában megkurtította a Magyarország által a 2008-2012-es időszakra javasolt széndioxid-kibocsátási határértékeket.

Magyarország a kereset indokolásában azt állítja, hogy a 2003/87/EK irányelv nem biztosít hatáskört a Bizottság számára, hogy a tagállamok által ezen irányelv alapján elkészített és benyújtott kiosztási tervektől, valamint az azokban a tagállamok által meghatározott, a kiosztható kibocsátási egységek összmennyiségétől teljes mértékben függetlenül maga állapítsa meg a tagállamok által kiosztható kibocsátási egységek maximális mennyiségét.

Arra az esetre, ha az Elsőfokú Bíróság úgy ítélné meg, hogy a Bizottság a 2003/87/EK irányelv által számára meghatározott hatáskörben járt el, Magyarország úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a nemzeti kiosztási tervben szereplő, kiosztható kibocsátási egységek összmennyiségének megítélése során - szól az indoklás. Magyarország szerint a Bizottság mérlegelése során egyrészt figyelmen kívül hagyta a kiosztási tervben szereplő adatokat és számításokat, és ezzel megsértette az arányosság alapelvét, másrészt olyan nyilvánvalóan téves adatokat és alkalmatlan számításokat alkalmazott, amelyek szükségképpen az összmennyiség hibás megállapításához vezettek.

Keresetében Magyarország azt is állítja, hogy a Bizottság eljárása során megsértette a jóhiszemű együttműködés alapelvét, amennyiben egyrészt a tagállamokkal - köztük Magyarországgal - folytatott érdemi konzultáció nélkül állapította meg a kiosztható kibocsátási egységek összmennyiségének megállapításához használt adatokat és számítási módszert, másrészről nem vette figyelembe azt a felperes által nyújtott kiegészítő felvilágosítást, amelyet az eljárás során maga kért.

Végül Magyarország keresetlevelében arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amennyiben nem indokolta meg kellően, hogy miért hagyta figyelmen kívül a Magyarország által benyújtott kiosztási tervet, illetőleg az abban szereplő adatokat és számításokat. A Bizottság szintén nem indokolta meg kellően az általa alkalmazott adatok és számítások megfelelőségét, és egyáltalán nem indokolta meg, hogy miért nem vette figyelembe az eljárás során általa kért és a Magyarország által nyújtott kiegészítő felvilágosítást.

Lapzártánkig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nem nyilatkozott arról, hogy a szerdai bírósági döntés várhatóan hogyan befolyásolja Magyarország keresetét. A magyar üggyel kapcsolatban a következő lépés a tárgyalás lesz, melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.