Visszatérés

Létrehozva: 2009. október 5., 09:01	nyomtat	küld

A hír, mármint hogy Orbán vezeti majd a leendő polgári kormányt, amúgy senkit sem lepett meg. Baloldali elemzők régóta keresik már annak a titkát, hogy miként tudja magát a politika és a Fidesz első vonalában tartani ez az ember. Keresik, de nem találják. Azon töprengenek, hogy miként is építette fel pártja Orbán Viktort, noha éppen abban van a titok, hogy nincs felépítve. Az egyszerűség és a természetesség Orbán titka, s azért kap bizalmat a társadalom jelentős tömegeitől, mert magától értetődő logikával kezeli a dolgokat. Mindjárt az elején: erős Magyarországot akar. Ki ne akarna? Csak Kovács László meg a hülyék szeretnének kicsik és gyengék lenni. Visszaadni a gyed és a gyes eredeti rangját, fontosságát! Ki merne vitázni ezzel, ha arra gondol, hogy már így is összeomlás előtt áll a hazai nyugdíjrendszer? Orbán szeretné letörni az alvilág szar­vait is. De hát miért is ne tenné, amikor a bűnözőktől való félelem az egyik leggyötrőbb napi élménye a mai magyar társadalomnak. Karcsú kormány, források ellenőrzése. Vajon van-e olyan egyszerű szavazópolgára ennek az országnak, akinek ne nyílt volna ki a bicska a zsebében, amikor a százmilliós végkielégítésekről meg a sukorói mutyiról hallott. Na akik ezek mögött állnak, azok tényleg berezelhetnek, ha nem is személy szerint Orbántól, de a polgári kormány számon kérő vizsgálataitól mindenképpen. És hát itt az egészségügy is, ahová komoly pénzeket akar juttatni a leendő miniszterelnök és a polgári kabinet. Ki lázadna ez ellen, amikor a kórházakat járó hatvan év felettiek már így is halálraítéltnek érzik magukat. Idekívánkozik még az az orbáni külpolitikai stratégia is, amelyben egyébként megint csak nincs semmi különleges. Kettős állampolgárság, öntudatos kiállás, kemény tárgyalások. De ha kell, ésszerű közeledés, közös munka, közös gyümölccsel, ahogy történt ez annak idején a Mária Valéria híd újjáépítésekor. És persze rakkolás az EU-ban, például azért, hogy ne mossa le Brüsszel a magyar gazdákat és terményeiket a pályáról.

Ja, ha már pálya, afféle orbáni program az is, hogy legyen már végre jó a magyar foci. Hát igen, ki a fene akar mindig leszegett fejjel hazamenni a Puskás stadionból?

Az a vicc, hogy egy nagyon vékony rétegen kívül, vagyis külföldi érdekeket, külföldi hatalmi központokat kiszolgáló és ebből tollasodó komprádor csoporton kívül itt most mindenki ugyanezt akarja. Fontos a dolog szellemi vonatkozása is, a közös akarat. Erről minden erejével igyekezett leszoktatni bennünket a szoclib oldal, akárcsak a magyarságunkról, ami egyébként sokkal inkább kulturális, mint genetikai állapot. No de annál erősebb. És itt a spiritusz problémája is! A magát szo­cialistának nevező oligarchia természetesen mélységesen materialista. A szocializmusban, és most a kapitalizmusban is, csak az anyag, pontosabban az anyagiak érdeklik. A jónép viszont nemcsak hagyományai miatt menekül a szellemi létbe, de azért is, mert végre-valahára kezdi megérteni, hogy megszerezhetetlen mindaz, amivel a tévéreklámok bolondítják. Csak egy újkori börtön az egész.

Sok faluban ma is emlegetik annak a napnak a fényességét, amikor millenniumi emlékzászlót kaptak a Fidesz-kormánytól. Nem lett kolbászból reggelre a kerítés. De meglátták őket, figyeltek rájuk.

Na, ők sem ijednek meg Orbántól.