A józan ész

Létrehozva: 2009. október 19., 08:34	nyomtat	küld

Egyre világosabb: a Jobbik előretörésére a Fidesz politikai irányvonala, és vele együtt a pártelnök, miniszterelnök-jelölt politikai retorikája is finoman, de jól érzékelhetően reagált. Míg korában nyilvánvaló volt a cél, hogy a konzervatív párt Jobbik szavazókat is képes legyen megszólítani, s ezért olykor a radikálisabb hangütéstől sem ijedt meg Orbán, a szélsőjobb térnyerésére most úgy reagál, hogy egyre határozottabban középre húz a választási kampány szépen felépített lépcsőfokait járva.

Ennek az új retorikának a legfontosabb kulcsszava a józan ész. Orbán ezzel az angolszász gondolkodásmód földön járó pragmatizmusát, a "common sense" hétköznapi emberek számára is követhető logikáját választja iránytűjének, ahogy az egy európai léptékű konzervatív politikustól el is várható. A hétvégén adott egyik interjújában például a nyugat-európai országok utolsó 50-60 évét nevezte meg, ilyen, a józan ész jegyében fogant politika eredményének. S ahogy megszoktuk Orbántól, az új politikai irányvonallal képes teljes szellemi energiáival azonosulni, azt identitása részévé teszi azt. Nyilván nem függetlenül attól sem, hogy a józan ész szava a tömegdemokráciákra jellemző szavazótípusok majd mindegyike számára elfogadható hívó szó.

Lássunk két példát, hogy használja e fogalmat! Pénteken Wilfrid Martens volt belga miniszterelnök könyvének bemutatóján mondott beszédet Orbán. Szerinte az országot uraló elmérgesedett és elemi dühre kétféle politikai válasz adható: az egyik a szélsőségeké - jöjjenek bár balról, vagy jobbról -, a másik a józan ész szava. A baloldali szélsőséget a kormány testesíti meg szerinte, azzal, hogy törvényeken felülállónak hiszi magát, míg a másik "radikális szélsőség" a törvényen kívül keresi a megoldást. Szerinte a düh és a kétségbeesés nem jó tanácsadós, érdemesebb az ésszerűség útját járni.

Hogy mindennek mi köze Wilfrid Martenshez? Az, hogy ez a vezető politikus, akit hatszor választottak meg Belgium miniszterelnökévé, személyében jeleníti meg az okos politikát. Azt az európai receptet, melyet itt hagyni kért Orbán Viktor: "Az Európai Unió lényege ugyanis a kölcsönös megértés, a bizalom és a párbeszéd".

Eddig szép, mondhatja a kedves olvasó, kicsit gyanúsan is túl szép. De mihez kezdhet a józan ész szavára hallgató politikus a kommunizmus örökségével, és a kisebbségeket elnyomó közép-európai gyakorlattal. Az első kérdésre Orbán válasza valami olyasmi, hogy a politikában a győztesnek nincs mindenben igaza. Ez a könyv arra tanít, hogy a győztesnek elsősorban nem igaza, hanem dolga van, amelyet el kell végezni; és vannak dolgok, a törvények, amelyeket semmilyen győztes nem kérdőjelezhet meg.

A második kérdésre pedig már Rimaszombatban, szombaton adott választ. A Magyar Koalíció pártjának kongresszusán elmondott beszédében a szlovák nyelvtörvényt az európai értékek lábbal tiprásaként értékelte, ami szerinte nem más, mint "kulturális agresszió". A beszéde után adott nyilatkozatában világossá tette, hogy a szlovák kormányhoz fűződő magyar kapcsolatot, megválasztása esetén más alapra kívánja helyezni. Ha ugyanis a partner nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek nem tesz eleget, akkor "nem udvarolni kell neki", hanem ezzel az eljárásával szembesíteni kell őt.

Ám mielőtt valamifajta nacionalista-soviniszta-populista vád megfogalmazódhatott volna ellene, gyorsan leszögezte: a magyar kisebbségek érdekében való fellépésének vannak követendő nyugat-európai példái (a katalánokat, a brüsszeli helyzetet és a finn-svéd viszont említette), s olyan közép-európai sikerről is beszámolt, ami ép a magyar kisebbségekkel kapcsolatos. Az új szerb kormány a helyi Magyar Közösség nyilvánvaló nyomására olyan törvényt fogadott el, amelynek alapján a magyarok nemzeti tanácsokat alapíthatnak, s kiterjedt kisebbségi jogokat érvényesíthetnek.

A jelek szerint Orbán - európai néppárti alelnökként is - világosan látja: a kampány ma már európai színtereken is zajlik, és nyilván el szeretné kerülni azt az ellenszelet, amelyet a szégyenletes kormányzati teljesítménye után továbbra is kitűnő nyugati sajtó- és politikai kapcsolatokkal rendelkező baloldal európai léptékben tud kavarni. A józan ész e kontextusban is kitűnően működtethető kampányszlogen.