Az újbudai Sukoró: botrány az Infopark körül

Hogyan fordulhatott elő, hogy a korábban az EXPO céljára szánt állami telkek német tulajdonba kerültek és ma mi fizetünk bérleti díjat és hízlalunk külföldi cégeket? Hogyan telepedett rá a hazai kutatás-fejlesztési pénzek elosztására a teljes SZDSZ?

Létrehozva: 2009. november 3., 10:56	nyomtat	küld

A Petőfi híd budai hídfőjétől délre fekvő területre az Antall kormány még világkiállítást tervezett. 1994-ben a Horn kabinet egyik első döntéseként lemondta az expót. A területeten megindult az egyetemi fejlesztés, majd az Infopark megépítése. A fejlesztést az állam az 1996-ban alapított Informatikai és Technológiai Innovációs Park Zrt-re (ITIP) bízta. (Az ITIP Zrt-ben Wieszt János, az MSZP XI. kerületi frakcióvezetője 2002. júliusától 2008. szeptemberéig vezető tisztségviselő volt.) Az ITIP 1998-ban, még a Horn kormány idején, a német IVG-vel közösen hozta létre az Infopark Fejlesztési Zrt-t (IFZ), amelyben az IVG 2000-ben megszerezte az üzletrészek 99,99 százalékát. Az aranyrészvények állami tulajdonban maradtak. Az ITIP igazgatósági elnöke az SZDSZ-es Eszes Gábor. Az aranyrészvényes nevében ő szavazott az IFZ közgyűlésein.

Az Infopark privatizációját Dr. Dezső Attila ügyvéd segítette, ő volt a szindikátusi szerződés ellenjegyzője. Az IFZ-t ma is Dr. Dezső Attila ügyvéd képviseli, az IVG-t Dr. Marjai Attila. A két ügyvédi iroda címe, e-mail címe, telefon- és faxszáma ugyanaz. A Dr. Dezső Attila és Társai Ügyvédi Iroda honlapján Marjai Attila partnerként van feltüntetve.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idején minden párt egységesen vallotta, hogy jó lenne egy uniós intézményt Budapestre telepíteni. Brüsszel pályázatot írt ki, hogy hova telepítse az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet (EITI). Az EITI működéséhez hét évre 309 millió eurót biztosít az Unió saját költségvetéséből. A pályázóknak 20 évre biztosítaniuk kell a székhelyül szolgáló irodát és 20 alkalmazott bérét.

A magyar kormány 2008-ban már eleve az Infopark helyszínével pályázott Brüsszelben az EITI székhelyéül. Jóllehet, mivel hazai költségvetésből is kell költeni a bérlésre, ezért közbeszerzési pályázatot kellett volna kiírni, hogy hol költse el ezt a pénzt a kormány.
Miután Magyarország az Infopark helyszínével megnyerte a székhely-pályázatot, álságos módon, utólagosan a kormány kiírt egy meghívásos pályázatot. Az öt meghívottból négyet alkalmatlanság miatt rögtön ki is zártak. A nyertes az Infopark területére 99 éves kizárólagos földhasználati joggal rendelkező IFZ, a német IVG leányvállalata lett.

Az EITI igazgatótanácsi elnökségébe - egyedüli magyarként, és egyetlen politikusként - Magyar Bálint került be. Az igazgatótanács tagjait az Európai Bizottság által kijelölt négyfős jelölőbizottság választotta ki. A jelölőbizottságnak tagja volt az a Boda Gábor, aki 2004-2006 között állt a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) élén, ahova oktatási miniszterként még Magyar Bálint nevezte ki. Az NKTH felügyeli a több tízmilliárd forint értékű magyar és európai innovációs forrás elosztását. A Tanács pályázatain százmilliós nagyságrendben lehet vissza nem térítendő pénzekhez is jutni.

A Tanács következő elnökét, Várkonyi Attilát már Kóka János nevezte ki. Várkonyi Attila pedig egyszerre volt az Infopark Fejlesztési Zrt. igazgatósági tagja és a Tanács elnöke, és vezette az IVG Hungary Kft-t is. Várkonyi Attila tulajdonosa volt a FastVentures BV nevű hollandiai bejegyzésű, kifejezetten a magyar innovációkba befektető kockázati tőketársaságnak. Ugyanennek a cégnek tulajdonosai voltak még Lepp Gyula - Kóka egykori sógora és állandó üzlettársa, továbbá Fodor Péter - Simor András jegybankelnök sógora, sőt egyes sajtóhírek szerint maga Simor András is.

(kupperandras.hu)