A barbár háza

Van az úgy, hogy egyszer csak érdekes lesz egy régi hír. Persze ahhoz, hogy felidézhessük, emlékeznünk is kell rá, ezért evidens, hogy van benne valami rendkívüli. Valami felháborító, valami elgondolkoztató, valami sokkoló, valami abszurd, valami jellegzetes, valami félelmetes, valami komikus, valami tragikus, tökmindegy micsoda: valami. Ehhez persze kell (legalább) egy másik, egy friss hír, ami felidézi azt a korábbi, nagyon valamilyen eseményt.

Létrehozva: 2009. november 13., 07:09	nyomtat	küld

Egyszer volt, hol nem volt, 2008 októberében, egy miskolci házaspár odaajándékozta a Lyukóvölgyben fekvő hétvégi nyaralóját a helyi önkormányzatnak. Nem azért, mert felvetette őket a pénz, hanem azért, mert apránként szétlopták az ingatlant. Vitték a hétvégi ház oldalfalát majd az ajtaját is. Valószínűleg tűzifa lett belőle, ahogy a gyümölcsösből is. Ezek terméséért nem kell aggódnunk: azelőtt leszedték (értsd: ellopták), mielőtt még beérett volna. Ezt nevezzük barbarizmusnak. A gazdák már nézni sem bírták, ezért felajánlották a telket, hogy aki akarja, termelje meg magának a szükséges ennivalót és tüzelőnek valót. Mondhatni megpróbálták civilizálni a barbárokat, ám ismerve a helyi viszonyokat, nyugodtan kijelenthetjük, hogy szívmelengetően szelíd, ám sziszifoszi javaslat volt ez.

Most pedig itt van egy másik ház, Tatabányán. Pontosabban egy hitellel terhelt lakás, amelynek egyszer csak kopogtak az ajtaján. A behajtók voltak, akik elvitték az ablakot, majd közölték, hogy hamarosan jönnek az ajtóért, és ki tudja még mi másért. Ugyanaz a lyukóvölgyi barbártempó, csak itt a barbárok fehér gallérban jöttek, ergo papírjuk van róla, hogy úgy viselkedhessenek, mint valami szadista gengszter. Guy Ritchie alvilági figurái szokták egymást fenyegetni azzal, hogy ha nem érkezik meg a megbeszélt határidőre az összeg, akkor elkezdik lenyisszantani az adós ujjait - egy nap, egy ujj. Vitathatatlan előrelépés ez a széthordott nyaralóhoz képest: nem kell már éjszaka, suttyomban settenkedni az elcsent lakásajtóval a kerítésen átmászva: elég beállni behajtónak és még pénzt is kap ezért az ember. Akarom mondani a barbár.

Itt akár meg is nyugodhatunk, hiszen az azért jobb, amikor a lakást darabolják, mint a végtagokat, de el is gondolkozhatunk akár. A Magyar Nemzeti Bank készített ugyanis egy felmérést, amiből az derül ki, hogy 2008 júniusa és 2009 júniusa között mintegy 25 ezerrel emelkedhetett meg a 90 napon túli mulasztásban lévő jelzálogfedezetű ügyletek, és mintegy 200 ezerrel az ugyanekkora késedelemben lévő fedezetlen ügyletek száma. Magyarul egyre többen kénytelenek sodródni az árral, egyenesen az árverezések felé. Mit lépnek erre a pénzintézetek? "A bankok a követeléskezelésre fordított erőforrásaik bővítésével reagáltak." Ja jó. Magyarul összébb húzták a szemöldöküket és a hitelesek nadrágszíját.

A kormány pedig? A kormány a helyén van. Jelenleg épp a saját ingatlanügyei izgatják. Hírlik ugyanis, hogy Bajnaiék fontolgatják az őszödi kormányüdülő eladását, nyilván szépen lassan, fokozatosan, épületenként, kerítéselemenként. Valószínűleg financiális oka van ennek, de nem nehéz belemagyarázni némi ideológiát. Közeleg a kampány, szabadulni kell a szocialistáknak mindentől, ami ahhoz a fránya házhoz köt, ahol többek között kimondatott: Ennyi tehetségünk van gyerekek. Ahol mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy micsoda barbarizmus folyik ebben az országban. Ezt pedig nem hagyhatják annyiban.

Mit is írt még Borges? "De annyi játék közül azt játszom legszívesebben, hogy egy másik Aszterión vagyok. Úgy teszek, mintha látogatóba jönne, és én megmutatnám neki a házat."

Pont ezt teszik az MSZP-sek is. Mint Aszterión, a krétai labirintusban lakó Minotaurusz.

(Tompos Ádám, MNO)