Csökkent munkaképesség

Létrehozva: 2009. november 23., 08:32	nyomtat	küld

A kormány szándéka ebben az esetben nem pusztán erkölcstelen, hanem ésszerűtlen is. Úgy veszik el a fogyatékosok foglalkoztatási esélyeit, hogy közben a kerekes székek kerekeit is leszerelik. Nincs nehéz dolguk. Ettől a rétegtől ugyanis a legkönynyebb elvonni: a mozgássérültek, a látás- és halláskárosultak, valamint az értelmi fogyatékosok érdekérvényesítő képessége a szó szoros értelemben korlátozott. A költségvetési logika egyszerű. Miközben a tervezett kiadási csökkentések átlagosan tíz százalékra rúgnak, addig a csökkent munkaképességűektől az idei források 20-25 százalékát vonja el jövőre a kormány. A Bajnai-Kóka-Oszkó-klikk szerint tehát felelősnek nevezhető egy olyan költségvetés, amelynek következtében a legnyomorultabbak helyzete tovább romlik, sőt éppen erre a rétegre lényegesen súlyosabb megszorításokat terveztek, mint ami a büdzsé egészét jellemzi. A fogyatékosok kezelése az egész kormányzást mutatja kicsiben. Benne van minden lényeges elem: az átgondolatlanság, a valós problémák elkerülése és a gazdasági irracionalitás.

Egyszerre kívánják ugyanis csökkenteni a megváltozott munkaképességűek szociális ellátásának támogatását, miközben szűkítik a foglalkoztatási lehetőségeiket. A súlyosan fogyatékos emberek egy része jelenleg szociális intézményekben talál munka- és rehabilitációs lehetőségre, a munkaerőpiacon esélytelen. Ha innen veszünk el ötmilliárd forintot, akkor ezek az emberek egytől egyik az utcára kerülnek. Azok, akik eddig hasznos tevékenységet végeztek, ezután majd otthon ülnek, és - mivel állapotuk miatt felügyeletet igényelnek - egyik hozzátartozójuk segítségére lesznek utalva. Ennek könnyen belátható következménye, hogy egy újabb ember esik ki a munkavállalók sorából, és ápolási segélyt kér. Hasonlóképp érthetetlen spórolás a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató cégek támogatásának megvonása: innen nyolcmilliárd forintot von el a kormány, amely már augusztus végén bezárta a kaput azok előtt, akik fogyatékos személynek szerettek volna munkát kínálni. Az itt megtakarított pénz csak papíron javítja majd az egyenleget, hiszen ha ezek az emberek dolgoznak, akkor abból bevétel is keletkezik.

Fizetnek nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítást és személyi jövedelemadót is. Vagyis nemcsak kiadás az ő foglalkoztatási támogatásuk, hanem jól felfogott érdek is, ha már a társadalmi szolidaritás hívószava nem is létezik. A fent említett tételek több tízezer családot érintenek, miközben a kiadások lefaragása egy-egy kommunikációs kampány árában mérhető. Nagyságrendileg annyit vettek el nemrégiben a vakoktól, a siketektől és a mozgáskorlátozottaktól, amennyit a Ficsor Ádámhoz köthető egyik közhasznú egyesület rendezvényekre és tanulmányokra fél év alatt eldorbézolt. Az esélyegyenlőségből a szocialisták egyet megértettek: az 1500 fogyatékosnak munkát adó egyik állami kht.-ba milliós havi fizetésekkel ejtőernyőztették Gyurcsány Ferenc bizalmasait. Mindezt azok a szociálliberális politikusok teszik, akik úton-útfélen büszkén emlegetik fel, hogy Magyarország a világon elsőként ratifikálta a fogyatékossággal élők védelmében megszületett ENSZ-konvenciót.