Csavar a gépezetben

Létrehozva: 2009. december 2., 08:18 | Utoljára frissítve: 2009. december 2., 09:31	nyomtat	küld

Gráf József tudatosan alakította ki magáról a feddhetetlenség és a függetlenség illúzióját. Ez a politika egészen addig hatott, amíg az első földmutyik híre a minisztériumból ki nem szivárgott. S bár az egyre kényelmetlenebbé váló ügyeket az egyre veszélyesebbé váló Nemzeti Földalappal és az illetékes államtitkárral együtt sikerült áttolnia a tárcavezetőnek az állami vagyont kezelő mamutszervezetbe, a tény attól még tény marad. Gráf József és a szocialista agrárpolitika belebukott abba a birtokpolitikának nevezett kiárusításba, amire a tegnapi - igaz, még elsőfokú - bírósági ítélet óta még az "együtt lopunk, együtt nevetünk" jelszó is különösebb erőfeszítés nélkül ráilleszthető.

Ne felejtsük el, a hivatali visszaélés bűntettében tegnap első fokon elítélt Benedek Fülöp még az agrártárca közigazgatási államtitkára volt, amikor egy pákozdi honvédségi területnél az ügyészség szerint törvénysértést követett el. Ráadásul az ügyben forog egy agrárminiszteri aláírás is, tehát nem kizárt, hogy Gráf József - állításával szemben - mégis tudott valamit az ügyről. Arról pedig a tárcavezetőnek bizonyosan információja van - hiszen mostani államtitkára, Sirman Ferenc állapította meg ezt egy lapunk által nyilvánosságra hozott jegyzőkönyv szerint -, hogy a vagyonkezelőnél jogilag abszolút megkérdőjelezhető módon zajlik jelenleg is a földértékesítés. A legdöbbenetesebb pedig az, hogy sem Gráf, sem más nem vállalja ezért a felelősséget a kormányban, és senki nem akar tenni semmit a mutyigyanús ügyek megakadályozása érdekében. Nem tud és nem akar, mert nem a hivatalosan meghirdetett lózunggyűjtemény, hanem a vagyonkezelő falai mögött duruzsoló földszivattyú a kabinet igazi birtokpolitikája. Minél többet, minél gyorsabban magunknak, amíg ki nem rúgják a választók a fenekünk alól a sámlit.

A szocialisták körüli spekulánsok és a nagyüzemi agrárlobbi már egy bő évtizede vívja a küzdelmet a magyar föld megszerzéséért. A cél és a tét változatlan: helyzetbe kerülni, amikor a kapu kinyílik a külföldiek előtt. A nyugatról érkező befektetőket pedig nemcsak a változatlanul olcsón megszerezhető birtokaink érdeklik majd, hanem azok a magyar agrárcégek is, amelyek nagyobb méretű földek tartós bérleti jogával, és a szántókra, ültetvényekre elővásárlási jogokkal rendelkeznek majd. E kettőre kell szert tenni ahhoz, hogy a lerobbant nagyüzemek a lehető legjobb áron találhassanak új gazdára. Ennek a biznisznek a megvalósítása folyik most gyors ütemben és állami segédlettel. Az óra ketyeg, kormányváltás közeleg, ráadásul már 2011-től itt lehetnek a külföldiek. A rendszer immár olyan magas fordulattal működik, hogy a repedéseken kiszivárgó botrányok sem érdekelnek a végrehajtók közül senkit. Szerezni most lehet utoljára, később már nem lesz rá alkalom. Gráf József egy ízben úgy nyilatkozott, ha kicsúszik a kezéből földügyekben az irányítás, lemond a miniszteri posztról. Most, hogy nyilvánosságra került ez a szennyes zsibvásár, ideje beváltani az ígéretét. Ha mégsem teszi meg, azzal arról tesz tanúbizonyságot, hogy ő sem volt más, mint egy csavar a gépezetben.