Védőszentemnek

Mindjárt itt a nagy nap, és az összes gyerek csak téged vár (kérlek, ezt a manapság divatos közvetlenséget, a tegezést bocsásd meg nekik is és nekem is), és azért hadd nyugtassalak meg, hogy a felnőttek is nagyon várnak, némelyiküknek, köztük nekem is, mindig, egész évben, szent neved napjától függetlenül különös kötődésem van hozzád.

Létrehozva: 2009. december 4., 09:04	nyomtat	küld

Illetve, az az igazság, hogy nem is rólad van szó, hanem az általad védett nemes italról, hiszen annak a sokízű gyönyörűségnek, egyenesen csodának, te vagy a védőszentje, Szent Miklós, és nem más, hála istennek. Ez tisztán kiderül a gyerekkori sztaniolpapír-ábrázolásokból is, ahol gyakran piros orral ábrázolnak, a hidegtől, mondják egyesek, pedig nem, mi tudjuk, hogy a pírt nem a fagy okozta, és nem is borvirág, mástól van az, a pálinkától. Hozz csak a sok gyereknek rengeteg ajándékot és édességet, de legelébb piros almát és diót, esetleg mogyorót is, kedves Mikulás, és bocsásd meg nekünk, hogy bármikor is Télapóként gondoltunk rád, és ha kell, ezért mérj ránk hozzád méltóan büntetést, néhány kupica formájában. Mi majd fejet hajtunk. És mértéket tartunk.

Igen, mértéket tartunk, mert a pálinkát komolyan venni csak mértékkel lehet, inni lehet mértéktelenül is, de minek, az nem férfiemberhez méltó. És vigyázunk minden cseppjére, nehogy kárba vesszen, és csak a legnagyobbakért, akik már nincsenek közöttünk, leszünk hajlandók az ő részüket is átadni az anyaföldnek, elsuttogva, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz pálinkát igyunk.

Aztán majd kicsit titokban sírunk, aztán párás szemmel nevetünk, talán még káromkodunk is, de sötét éjszakákon, fagyos estéken és dermedt hajnalokon, bármikor is igyunk pálinkát, mindig örülünk az életnek, amely mindig elmúlik, de mindig újjászületik.

Ahogy a gyümölcsök is újjászületnek a pálinkában, decemberben, és egész télen és egész évben is, ott van előttünk a tulipán alakú pálinkáspoharakban a szilva, a barack, az eper, a málna, a szőlő és furcsa porhüvelye jóvoltából az ezerarcú törköly, és persze az alma, a körte, a birs, meg a kökény, a vackor, a szeder és mind még a többiek.

Így tisztelünk,
várunk és vigyázunk téged és italodat, kedves Mikulás.
Éppen ezért, drága Szent Miklós,
fagyos utakon vigyázz magadra te is, ha fázol, ha elfáradtál, vagy ha éppen kedved úgy tartja,
és csak repül a szánod a fenyvesek felett,
csak nyúlj a belső zsebedbe,
méltó védőszentünkként vedd elő védőitalunkat,
ne restelld magad, húzd meg azt a laposüveget vagy azt a flaskát,
és gondolj ránk,
gondold, hogy várunk rád,
és persze iszunk is az egészségedre,
te kedves, öreg Mikulás.

(Nagy Ottó, Magyar Hírlap)