Fojtogató mézesmadzag

Létrehozva: 2009. december 10., 08:43	nyomtat	küld

A minap a régi időkben intézményként számon tartott laptársunk vezércikkében azt olvastam, hogy Gyurcsány Ferenc azért indította a reformjait, mert a közpénzből fedezett szolgáltatásokból nagyságrenddel több jutott a középosztályhoz és onnan felfelé, mint a tisztes, illetve a mélyszegénységben élőkhöz. A Gyurcsány-féle változások célja pedig az lett volna, hogy ezt az egyenlőtlenséget csökkentse. "Ha valaki hitelesen akarja őt a hazugság és a gyűlölet szimbólumaként támadni, de korrekten akarja a csatát megvívni, ezzel az igazságával is meg kellene küzdenie" - állítja a szerző. Álljunk csak meg egy pillanatra. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az elvtársak ismét elővették ugyanazt a mézesmadzagot, amivel immár hetedik éve hülyítik a választókat, és éppen azt állítják: a belső és a külső ellenzék ármánykodásának köszönhetően nem sikerült elég mézet kenni rá. A gond azonban nem a méz mennyiségével, hanem a madzaggal van. A szociális egyenlőtlenséget ugyanis "a Gyurcsány-féle változások" olyan külföldi hitelekből fedezték, amelyek mögött nem állt valós gazdasági teljesítmény. A soha meg nem termelt javak újraelosztá­sára egyszer már súlyosan ráfizettünk, ez volt az egyik legfőbb bűne a kommunista rendszernek. A rendszerváltáskor egy hallgatólagos megállapodást kötöttek a pártok, amelynek értelmében ehhez a módszerhez még egyszer soha nem folyamodnak. Ezt az egyezséget szegte meg Gyurcsány, aki a saját hatalmának és klientúrájának fenntartása és gyarapodása érdekében pontosan ugyanolyan adósságcsapdába kergette az országot, mint kommunista elődei.

Nem lehet tehát még arra sem hivatkozni, hogy nem lehetett előre tudni, milyen következményekkel jár majd a hitelfelvétel. Pontosan tudták az elvtársak, mit csinálnak. Már húsz éve eljátszottuk azt, hogy most kapsz egy ingyen ebédet, de majd a fiam fizeti az árát. Ez a politika azonban mindig és minden országban törvényszerűen az ingyenélők táborának növekedéséhez vezet, mert elvonja a forrásokat a teljesítmény ösztönzésétől, azoknak a feltételeknek a megteremtésétől, amelyek a tehetség elismerését és térnyerését, a találékonyságot és az új ötletek megvalósítását ösztönzik. Ez a madzag tehát a szociális gondoskodás álcájával a szociális különbségeket növeli, nem utolsósorban azért, mert az ingyenebédek osztogatásakor rengeteg ételt lenyúlnak, s nem a legszegényebb rétegek. De még egyszer mondom: ezt már egyszer végigjátszottuk, s álmomban sem gondoltam volna, hogy húsz év után ugyanazokkal a módszerekkel ugyanarra az eredményre jutunk. Azaz megint egy csődtömegre.

Miután kétszer tetten érték az elvtársakat, megpróbálják megmagyarázni: miért is jó a népnek az a mézesmadzag, ami már megint méz nélkül maradt, de ismét a torkára szorult és újra fojtogatja. Sőt azt sulykolják, hogy a következő kormányzatnak sem szabad letérni erről az útról. Pedig talán éppen azért küldik el őket a fészkesbe, nehogy a következő kormányzatnak eszébe jusson folytatni azt a kommunistáktól örökölt, külföldi adósság-piramisjátékot, amely most éppen a jelenlegi húszévesek zsebét terhelte meg minimum egy évtizedig visszafizetendő újabb adóssággal. A baloldali sajtó azonban még erre is rátesz egy lapáttal és azt sulykolja: az ország öngyilkosságot követ el, ha letér erről az útról. Húsz évvel ezelőtt is azt állították, hogy az egyetlen helyes út pártunké és kormányunké, csak akkor ideológiai alapon. Most az érvelés még érdekesebb: azért ez az egyetlen helyes út, mert olyan csődtömegbe sikerült bemanővereznünk az országot, hogy másik nem maradt. Zseniális, nemde? Ennek a kampánynak az iskolapéldája ugyanazon lap vezércikkéből való, amely szerint Bajnai azért ment Washingtonba "mert nem csupán a gazdaságban, a külpolitikában is le akarta rakni azokat a síneket, amelyeket követve utódja majd elkerülheti a katasztrófát". Mindjárt elsírom magam. Tekintettel azonban arra, hogy Bajnai ugyanazon "Gyurcsány-féle változások" politikáját folytatja, nyilván nem ezeken a síneken megyünk majd tovább.

Ha a választó ezt a pályát szeretné, akkor Gyurcsányra szavazna. De nem rá fog, mert azt szeretné, ha a síneket egy új pályán más irányba raknák le.