Nyomozások sora folyik az ÁSZ jelentéseinek alapján

Létrehozva: 2010. január 4., 15:55 | Utoljára frissítve: 2010. január 5., 13:20	nyomtat	küld

December 9-én járt le tizenkét éves mandátuma az Állami Számvevőszék (ÁSZ) élén, s hiába találta önt alkalmasnak az újrázásra az MSZP és a Fidesz, megegyezés végül mégsem született a parlamenti pártok között a számvevőszék vezetését illetően. Mivel az alelnöki posztok már hét éve betöltetlenek, szintén politikai egyezség híján, most gyakorlatilag vezetés nélkül maradt a legfőbb pénzügyi ellenőrző szerv. Milyen gondokat okozhat a "fejetlenség"?

- Engedje meg, hogy pontosítsak. Távozásom óta közel egy hónap telt el, s az ismereteim szerint ma is kiegyensúlyozottan folyó munka bizonyítja, hogy vezetés ma is van, vagyis elnök és alelnökök nélkül egy darabig mindenképpen működőképes marad a számvevőszék. A fő feladatokat rögzítő jövő évi ellenőrzési tervet már korábban aláírtam, elkészült a szervezet feladatterve, s a legszükségesebb kinevezéseket is jóváhagytam. Tudatosan készültünk a végül kialakult és sok tekintetben előre látható helyzetre, így minden olyan szervezeti működést biztosító lépésről gondoskodtunk, ami választott vezetőhöz köthető. Az irányítást jelenleg Csapodi Pál, az Állami Számvevőszék főtitkára látja el a két szakmai főigazgatóval, Becker Pállal és Lóránt Zoltánnal együttműködésben.

- Mégis, lehetnek olyan helyzetek, rendkívüli esetek, amelyek megoldása ebben a "tartalék üzemmódban" meglehetősen nehéz lehet. Melyek ezek?

- Kollégáimmal a különböző váratlan helyzeteket is modelleztük az utolsó napokban. Mindinkább meggyőződésünkké vált, hogy az ellenőrzésekkel és az eseti feladatokkal, így a költségvetés hitelfelvételeinek ellenjegyzésével kapcsolatban szinte valamennyi tennivaló, ha nehézkesen is, de kezelhető. Az ellenőrzési terv kiegészítésére parlamenti határozatok születhetnek. A szervezeti változásokat kinevezések helyett ideiglenes megbízásokkal is meg lehet oldani. Hozható olyan házbizottsági döntés, miszerint az Állami Számvevőszék képviseletében egy adott témában a főtitkár, esetleg egyik vagy másik szakmai vezető kap szót. Sőt, az Országgyűlés azt is tudomásul veheti, hogy az éves működésről szóló beszámoló ésszerű határidőn belül azért nincs benyújtva, mert nincs, aki aláírja. Lényegében egyetlen feladat van, ami határt szab az ön által "tartalék üzemmódnak" nevezett helyzetnek. Ez pedig a 2011. évi ellenőrzési terv elnöki jóváhagyása. Elvileg tehát akár egy évig döcöghet még így a szekér. Jó lenne azonban, ha ez mégsem történne meg, mert senkinek nem állhat érdekében a pénzügyi ellenőrzés korlátozása.

- Ha felkérnék e posztra, akkor elvállalná a megbízást?

- Megtiszteltetésnek tartom, hogy tizenkét évig ilyen fontos tisztséget tölthettem be, ám senki nincs a székéhez ragasztva. Megköszöntem, hogy az Állami Számvevőszéknél szolgálhattam, ma egyetemi tanárként dolgozom több felsőoktatási intézményben, a pénzügyek oktatásával foglalkozom. Ha esetleg ismét felkérnek az ÁSZ irányítására, akkor meggondolom, s a családom véleményét is ki fogom kérni.

- Elnöki munkássága alatt hányszor érezte, hogy politikai nyomás alá kívánják helyezni a számvevőszéket?

- Egyértelmű politikai nyomást egyetlen esetben sem érzékeltem. "Nehezményezéseket" azonban igen. Számos negatív, az ÁSZ kéretlen és indokolatlan borúlátására utaló megjegyzést kaptunk például a 2009-es költségvetés számvevőszéki véleményezésével kapcsolatban. De említhetem azokat a privatizációs ügyleteket is, amelyeknél az ÁSZ jogsértéseket tárt fel. Ezekben az esetekben is jöttek "üzenetek". Konkrét, célirányos telefonhívást, felszólítást azonban soha nem kaptam. Ám ha lett is volna ilyen, az ÁSZ-nál folyó csapatmunka és a belső ellenőrzés értelmetlenné tette volna az ilyen megkeresést. A véleményei-térések tisztázásának megvan a maga rendszere. A jelentéseket az érintettekkel többszörösen egyeztetjük. Itt ritkán, de előfordul, hogy a vitatkozó, magyarázkodó észrevételek sora hosszabb, mint a tények számvevőszéki összefoglalása. E fórumokon néha elhangzanak az ellenőri munkát leminősítő, igaztalan megjegyzések is. El kell viselni ezeket.

- Az önök által feltárt visszaélések kapcsán most több ügyben folyik nyomozás. Úgy tűnik, megváltozott a régi gyakorlat, és már nem hagyják figyelmen kívül a számvevőszék megállapításait. Várhatók-e újabb nyomozások számvevőszéki vizsgálatok kapcsán?

- Természetesen csak az elnöki megbízatásom lejártáig terjedő időszakról tudok nyilatkozni, és azt jegyezhetem meg, hogy a számvevőszéki munka jellegéből adódóan bizonyára ezután is indulnak majd eljárások a megállapításaink nyomán. A múltra visszatekintve úgy látóm, hogy jelenleg sokkal több ügyben folyik nyomozás, mint ami a sajtóban megjelent. Számos régebbi jelentésünket is felhasználták az utóbbi időben. Feltételezem: ezekben az esetekben az ügyészi, rendőri szervek olyan információkhoz jutottak időközben, amelyek a jelentéseinkhez kapcsolódva az eljárás megindítását indokolták.

- Vagyis más csatornákon keresztül az önök megállapításaihoz hasonló információk birtokába jutnak a nyomozók?

- Köztudott, a számvevőszék nem jogosult nyomozásra vagy kihallgatásra. Dokumentumokból dolgozik, ezek alapján tárja fel azt, amit fel kell és fel lehet tárni. Az ügyészi szervekhez minden jelentésünk eljut, s polgári és büntetőjogi szempontból -függetlenül attól, hogy a számvevőszéki kollégák tettek-e javaslatot eljárásra vagy sem - feldolgozzák ezeket. Jelentéseink nyilvánossága azért is nagy érték, mert összekapcsolódik a lakosság és a média aktivitásával. Feltételezem, a jelentéseinkhez hozzárendelik a különböző forrásokból érkező közérdekű bejelentéseket is, s ezek tartalma együtt elérheti azt a "kritikus tömeget", ami megerősíti a visszaélés gyanúját.

- Sokszor érezte úgy, hogy túljártak az eszükön és nem a megfelelő adatokat tartalmazó dokumentumokat adták át önöknek? Gondolok itta költségvetési trükkökre, amelyekből nem mindent tudtak felfedezni időben. A Pénzügyminisztérium általában önök előtt járta manőverezésben.

- Persze, hogy előttünk járt. Felelőssége ezért aligha osztható meg. Megjegyzem, technikai értelemben a költségvetési és a zárszámadási törvényjavaslat készítése az utóbbi években javult. Kevéssé a végrehajtó apparátus felelőssége az, hogy az aktuális kormány milyen vitatható célszerűségű és etikailag ellentmondásos döntést hoz, s hogy prezentációs szempontokat követve elhalaszt időszerű döntéseket. Ezeket lehet nevezni - ön használta - trükközésnek is. Ezzel együtt, ahol tudtunk, időben szóltunk. Ilyen volt az áfa-visszatérítés esete, amikor túl azon, hogy a kormányzati intézkedés kárt okozott a gazdaságnak, költségvetési előnyt sem hozott. Felhívtuk a figyelmet a Budapest Airport privatizációs bevételeinek elszámolására és a mezőgazdasági támogatások, az úgynevezett "top up" kifizetések ügyére. De folytathatom a sort a metróberuházás pénzeivel, vagy akár a vitatható megalapozottságú költségvetési bevétel-előrejelzésekkel, s a különböző tételek évek közti tologatásával. Biztos vagyok benne, hogy az ÁSZ a jövőben is meg fogja tenni azokat a lépéseket, amelyeket közjogi szerepe, illetve a rá vonatkozó szabályok megengednek. Ugyanakkor tény: mindig a fegyver, a nagyobb ágyú volt az erősebb, a páncél - az ellenőr - csak követte a folyamatot. Annak meg különösen rossz üzenete van, ha még ezt a védekezési lehetőséget is gyengítik.

- A költségvetési kozmetika ellen önök több alkalommal, több fórumon is felemelték szavukat, a figyelmeztetések mégsem hoztak eredményt, semmibe vették az észrevételeiket...

- Az ÁSZ a magyar gazdaság kilátásaira, a munkanélküliségre és a társadalmi feszültségekre vonatkozóan más szervekhez képest rendre borúlátóbb véleményt fogalmazott meg. Hosszú ideig egyedül. A rövid távú érdekek erősségét mutatja az a gondolkodásmód, amely valahogy úgy fejezhető ki, hogy "tudjuk, szakmailag igazatok van, de vegyétek tudomásul, hogy mi más síkon gondolkodunk és intézkedünk". Ha van ebben személyes felelősségem, akkor bizonyára az, hogy ezen a szemléleten alig tudtam változtatni. Tudomásul vettem, hogy meghallgatták, de nem fogadták el a nagyobb szolgáltató rendszerek modernizálására, a rendszerméretű hibák felszámolására irányuló indítványainkat. Jó lenne, ha a számvevőszék vezetéséről kialakult politikai egyezkedés kevésbé a személyekről, mint inkább az ÁSZ jövőbeli küldetéséről, az ellenőrzés közigazgatási elhelyezkedéséről szólna. A válságban vergődő Európa számvevőszékeire nézve az ugyanis a valódi kérdés, hogy a munka a nagy rendszerek működésére, az államháztartás hibáira és a kormányzati törekvések szakmai megalapozottságára koncentráljon-e erőteljesebben, vagy rövidebb pórázon, kissé "könyökvédősebben" dolgozva a végrehajtás részleteinek ellenőrzése kapjon-e nagyobb szerepet

- Ha már az önök borúlátóbb előrejelzéseit hozta szóba, érhetnek még rossz hírek minket?

- A rossz hír hozójának nem szoktak örülni, ám a valóság ismerete egyben lehetőségeket is kínál. Tény, hogy a 2010-es költségvetés számos kockázatot tartalmaz. A felzárkózási esélyeinket az adók, a duális gazdaság torzult szerkezete egyre jobban sújtja. Itt is emberek élnek, s ha sok mindenbe bele is törődnek, egyre szerényebb igényeiket nem lehet semmibe venni. Szeretnék, ha nem romlana végletesen a kórház és az iskola színvonala. Egészség, iskola, s működő igazgatás nélkül aligha lesz képzett munkaerő, intézményi háttér a gazdaság remélt fellendüléséhez. A költségvetést a külső és belső valóság kell, hogy írja. Jövedelem csak a gazdaság teljesítményeiből képződhet, s ha ez nincs, akkor legfeljebb csak időnyerést jelent a nadrágszíj szorosabbra húzása. Jó lenne, ha a társadalmi szolgáltatások finanszírozásában a pénzügyi kötelezettségek érvényesítése, a fogyókúra nem okozna anorexiát. Csak akkor lehet sikeres a stabilizáció és a felzárkózás kibontakozása, ha lépéseinket nem a külső kényszer, a "prezentációs érdek", hanem a belső harmónián nyugvó elhatározás motiválja. A világgazdaság globális kockázatközösségében él, mégis csak magunknak vagyunk a legfontosabbak. Meg kell találnunk a mértékeket és az arányokat. Ma a reményt számomra egy mélyen humanista könyv, a Huizinga írta Középkor alkonya és a Botticellitől Tizianóig kiállítás csodája adja. Az új megszületéséhez a régi világ elbomlása kell, mert ebből a meglazult talajból táplálkozik az újjászületés, a reneszánsz. És miért ne szólna erről 2010?