|
|
|
|
A Jó, a Rossz...
|
Van-e jó és rossz vegytisztán? Valószínűleg nincs, ahogyan ezt Sergio Leone olasz filmrendezőnek sem sikerült bebizonyítania a negyven éve alkotott remek westernfilmjében. Mindenesetre az emberek megpróbálnak eligazodni a való világban, mérni, értékelni, osztályozni az emberi cselekvések, szónoki üzenetek vagy a politikai döntések szándékait. Mi a jó és mi a rossz? Azt hinnénk, hogy könnyű ezt megállapítani. Egyáltalán nem. |
Sőt, választásunk magánügyekben, az elmúlt húsz évben pedig politikai kérdésekben sokszor téves útra vitt bennünket. Szinte tudatunkba rögzült a sok évtized alatt, hogy amit az újságok leírnak, a rádió, a televízió bemond, az igaz, azt el kell hinni. Hiszen az újság írta, a rádió mondta... A kádári politikusok, a közvélemény- és gondolatformálók, az újságírók az emberi hiszékenységre építettek akkor is, most is. Persze voltak panelkifejezések a pártállami rendszerben, amit a magyarok többsége fordítva gondolt, fordítva hitt el. Ilyen volt, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, s a szabadságot, a demokráciát hozta el. Vagy 1956 - ellenforradalom volt, a munkáshatalom, a szocializmus békés építése ellen lázadtak a reakciós erők, a sötétben bujkáló ellenforradalmárok, ezért kellett vérbe fojtani azt. Még a kis elemista is tudta otthonról, a szájpropaganda útján, hogy a szovjetek nemcsak a háború végét hozták, hanem Magyarország rabságba döntését, több százezer magyar Gulag-táborokba való elhurcolását, a polgári demokrácia elvesztését. Az utcaseprő, a presszósnő, a csepeli munkás előtt is világos volt, hogy 1956 forradalom volt, egy maroknyi nép világra kiható kísérlete a szabadság kivívásáért, az emberpusztító kommunizmus ellen. Tehát akkor egyértelműen el lehetett dönteni minden pártközponti dezinformáció ellenére, hogy mi a jó, mi a rossz, mi mellett kell kiállnunk, miért érdemes élnünk. Láttuk a jelent, láttuk a mögöttest, a cselekvések mögötti rejtett szándékot.
A mai jelenben mintha sokan meghülyültek volna. Mintha ködfátyol ereszkedne több százezer ember szemére. Mintha a múlt védekező reflexe, tapasztalata elfoszlott volna. Az első rémisztő jel az volt, amikor 1994-ben a magyar nép többsége visszaszavazta volt elnyomóit, a valamikor fejükön taposó munkásőr-, pufajkáscsizmákat. Akkor még úgy tűnt, hogy ez volt a bolsevisták utolsó, négy évig tartó megtévesztése a 3,60-as kenyérrel, a május elsejei ingyenvirslivel, a négyforintos korsó sörrel. A valóság viszont az, hogy a rendszerváltás, a szovjet hadsereg kivonulása, a többpárti parlamentarizmus, a viszonylagos szabadság létrejötte mellett megmaradt a tömeges, hazug nosztalgia a múlt iránt. "Tiéd a gyár, vigyed!", a téesz is közös, onnan is lehet terményeket, szerszámokat hazavinni, traktorral a háztájit megszántani. S kik azok, akik visszahozhatják a felelősség nélküli múltat, ha nem az MSZMP utódai, a szocialisták, a velük egy hangot fújó szabad demokraták?!
Igencsak sokan elfelejtik, hogy ők, ennek a politikai eszmének a hordozói valójában már kapitalisták, saját meggazdagodásukon dolgoznak. Egy a közös bennük a múlttal, hogy éppen úgy széthordják, eladják értékeinket, mint kommunista elődeik, akik táskákkal hordták ki Moszkvába a dollármilliárdokat testvéri segítségképpen, míg eladósodásunk tovább nőtt.
A hagyományos értékek szétzilálódtak, a nemzetet eláruló, magukat baloldalinak nevező politikusok, a komprádor értelmiség és velük cimboráló újságíróhad segítségével, félretájékoztatásával. Ezért nehéz eldönteni, hogy mi a jó, mi a rossz. Most éppen a Fidesz kezdeményezte, hogy az MSZP törölje Gyurcsány Ferenc és Veres János nevét országos listájáról, mivel mindketten hazudtak. A 2006-os választási kampányuk és az azt megelőző kormányzati időszak hazugságokon és a hazai, nemzetközi közvélemény félrevezetésén alapult. A bizalmat csak akkor lehetne helyreállítani itthon és külföldön, ha ez a két ember eltakarodna a politikából.
Nem lesz könnyű. Hiszen az emberek egy része az őszödi beszéd hazugságait jónak gondolja, mert, úgymond, Gyurcsány kitárulkozott, őszinte volt. Veres pénzügyminiszter hazugságai a költségvetés helyzetéről sem a rossz kategóriájába tartoznak, mert szerinte csupán nem akarta megzavarni, befolyásolni a négy évvel ezelőtti választást. Jó lenne, ha az értékek, a minősítések, a jelzők ismét a helyükre kerülnének a nyilvános politikában és a 2010-es választók fejében is.
Érdemes megfogadni Epiktétosz sztoikus bölcselő kétezer évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatát: "A szabad akaratot nem lehet elrabolni." Ne engedjük, maradjunk a jó mellett.
(Stefka István, Magyar Hírlap)
|
|
|
Jelenleg nincs információ
Tartsa a kurzort egy dátum fölé az aznapi programok- ért. Kattintson egy napra a részletekért.
Jelenleg nincs erre a napra vonatkozó információ
Keresse meg irányítószám alapján az Önhöz legközelebb működő választókerületi irodát!
|
|