Különb-e Mesterházy, mint Hagyó?

Létrehozva: 2010. február 3., 12:43 | Utoljára frissítve: 2010. február 3., 13:05	nyomtat	küld

Ez pontosan az az időszak, amikor valós és fiktív szocialista ifjúsági szervezetek talicskával hordták ki a tízmilliókat innen. Mi következik ebből "becsületes" szocialista logikával? Ha megússza a vádemelést, legyen Mesterházy a miniszterelnök-jelölt! Első ránézésre Hagyó Miklóshoz képest valóban jó választásnak tűnik.

Ocsovai Tamás a minisztérium ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkárának vallomása szerint: "Gyurcsány Ferenc dolgozószobájában, Mesterházy Attila felügyelte alatt Arató Gergely, Ujhelyi István, és többször Zuschlag János egyeztettek a politikai szervezetek támogatásáról. Ő Gyurcsány Ferenctől, Mesterházy Attilától és Keszthelyi Andrástól kapta meg a politikailag támogatandó szervezetek listáit.

Mesterházy viszont a bíróság előtt azt állította: nem volt tudomása, hogy a baloldali ifjúsági politikai szervezetek működését civil szervezetek pályázatain elnyert pénzeszközökből és egyedi támogatásokból finanszírozták, és egyébként sem befolyásolták utasításokkal a minisztériumban a pályázatok elbírálását. (Khmm) Azt azért elismerte, hogy "hétfőn reggelenként egyeztettek az MSZP ifjúsági munkacsoportjának vezetőivel, de itt elsősorban szakmapolitikai kérdések merültek fel, amikor pályázati ügyekről volt szó, (az egyeztetés) sosem konkrét ügyet érintett".

Képzeljük csak el: Hétfő reggelenként ül Gyurcsány minisztériumi szobájában Mesterházy, Arató, Újhelyi és Zuschlag... Volna egy pályázatom a ... szólalt meg egyszer Zuschlag. Hagyd abba, ez konkrét ügy! Mint az elmúlt 5 hónapban minden héten, ma is a 2025-ig tartó stratégiát beszéljük meg,. - ripakodott rá Mesterházy. Hát, ... Münchausen tanulhatna.
Idézzük fel, hogy a politikailag nem befolyásolt pályázatok elbírálása, hogyan történt egy a Népszabadságban (nem kurucinfoban) közzétett levél alapján.
"Bocsánat uraim, de azt hiszem, itt csalnak..." - ezzel a Rejtő Jenő idézettel kezdődött az a 2004-ben kelt körlevél, amelyet az egykori Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium pályázatelbíráló bizottságának egyik tagja írt annak indoklásaként, miért hagyta ott a bizottságot. "Anélkül, hogy elvitatnám a Miniszter Úr - és a megbízásából eljáró minisztériumi munkatársak - döntési jogát, fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a szakértői bizottság munkáját döntően befolyásoló, annak függetlenségét sértő, munkáját ellehetetlenítő történések zajlottak le... A szakértői bizottság ülése folyamán a minisztérium munkatársa telefonon tájékoztatta a bizottságot arról, hogy mely pályázatokat, milyen összegben tart célszerűnek támogatásra javasolni. Ez a javaslat összesen 122 millió 900 ezer forint összeget tett ki. A minisztérium munkatársa arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy a felhívásban megjelölt keretösszeget más forrásból megemelik, így korlátozottan, de van lehetőségük a szakértőknek az eredeti javaslataikból pályázatot támogatásra ajánlani... Előfordult, hogy a bizottság elnöke szünetet rendelt el, és négyszemközti megbeszélésre hívta a tagokat, hogy a minisztérium munkatársának a szakértőkhöz szóló kérését tolmácsolja. Előfordult, hogy a szakmai bizottság által nem támogatott pályázat végül - felsőbb utasításra - komoly pénzekhez, egy-két millió forinthoz jutott... "

A sajtó sikertelensége után, én egy interpellációban próbáltam megszerezni az említett 122 milliós listát. Természetesen sikertelenül. (Ha előkerült volna, akkor talán más lenne az MSZP miniszterelnök-jelöltje.)

Lehetséges, hogy szegény Mesterházy nem tudott a gyanús ügyletekről, és csak galád beosztott munkatársai befolyásolták a pályázatok elbírálását?

Jánosi György egykori sportminiszter azt vallotta, hogy Mesterházynak tudnia kellett a gyanús ügyletekről, mert miután a Mobilitás hibákat talált az elszámolásnál, levélben figyelmeztették erre az akkori politikai államtitkárt, ő azonban nem tett semmit.

A minisztériumban is nyílt titok volt, hogy hogyan ömlik a pénz a szocialista ifjúsági szervezetekhez. B. Réka, aki az egyedi elszámolások ellenőrzéséért volt felelős, azt vallotta: "a perben szereplő szervezetek támogatási kérelmei alacsony színvonalúak voltak és nagyban hasonlítottak egymásra, ezért megesett, hogy már az első körben kiestek a támogatásra alkalmasnak tartott kérelmek köréből, majd végül később mégis visszakerültek. A zömében gyerektáboroztatás, valamint konferenciák megrendezésének a költségeire kiutalt támogatások a perbéli szervezeteknél jóval magasabbak voltak a szokásosnál. Más szervezetek ugyanis ilyen jellegű célokra csupán egy-kétszázezer forintot kaptak, a Zuschlaghoz köthetőek viszont egymilliót, vagy akár annál is többet."

Vajon ki tehette vissza a csapnivaló pályázatokat? Topolánszky Ákos a minisztériumban a kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkárának vallomása szerint a minisztériumban Mesterházy Attila államtitkár érvényesítette a pályázatoknál a politika érdekeit. A pályázatok szakmai értékelését követően a politikai államtitkár átnézte a nyertes listát, ilyen alkalmakkor számon kérte, hogy meghatározott szervezetek lemaradtak a listáról, vagy ellenkezőleg, azt, hogy adott szervezetek szerepeltek rajta. Ez gyakran a "diktátum formáját öltötte", a politikai államtitkár meghatározta, hogy mely szervezetet kell támogatni. Mesterházy az elbírálás során folyamatosan ki-be rakosgatta a szervezeteket. Topolánszky vallomását az Origónak megerősítette a minisztérium több névtelenséget kérő munkatársa is.
Több mint kínos, hogy a bíróság előtt igazmondási kötelezettséggel tanúskodó Mesterházy vallomása ellentétes a többi tanúvallomással.
Az MSZP a tények ellenére továbbra is kitart amellett, hogy Zuschlagnak és barátainak semmilyen minisztériumi összeköttetése nem volt, és egy elszigetelt jelenségről van szó. Az Andráska-ügy azonban bizonyítja, hogy más szocialista ifjúsági szervezetek is jutottak hasonló módon milliókhoz. Ezt az ügyet valamiért rendkívül diszkréten kezelte a magyar sajtó, ezért idézzük fel a csekély számú cikkből a történteket:
A pécsi ügyészség 2005-ben visszaéléseket állapított meg a Volt Állami Gondozottak Egyesületénél. Nem tudtak elszámolni az előzőleg elnyert támogatási forrásokkal, a pályázati pénzeket saját célra költötték el. Vallomásában a szervezet vezetője, Varga István elmondta, hogy rendszeresen kenőpénzt kellett fizetnie Andráska Gergelynek, (a pécsi szocialisták ifjú üdvöskéjének, volt képviselő-jelöltjének) aki garantálta a minisztériumi pozitív elbírálást, és közölte azt is, a pénz egy része az egyik politikai államtitkár zsebébe vándorol. A rendőrség és a Nemzeti Nyomozó Iroda ezután megszervezett egy találkozót Budapesten Varga és Andráska között. A rendőrök Andráskát akkor érték tetten, amikor átvett 1,2 millió forint kenőpénzt. Cserébe azt ígérte, államtitkári szinten intézi el, hogy az egyesületet - korábbi hamis számlázásai miatt - ne ellenőrizzék.
Az interneten található egyik részletes leírás alapján Varga azt állította, hogy a rendőrség rögzített olyan beszélgetéseket, melyből kiderül, hogy a pénzből egy államtitkárhoz is részesedik. Szerinte a tettenéréskor a rendőröknek meg kellett volna várniuk, amíg Andráska felhívja telefonon az államtitkárt, ők, azonban amikor tárcsázni akart közbeléptek.(A Hírszerző szerint Andráska Mesterházyra hivatkozott.) A szervezet elnökének állítását, miszerint az ügyben magas rangú politikusok is érintettek, a rendőrség cáfolta, és azóta is cáfolja. Szerintük egyszerűen átverték a VÁG vezetőjét, és az államtitkár nevével csak visszaéltek. Varga viszont úgy véli, nyilvánvaló, hogy erőteljes MSZP-s lobbi működött a háttérben, ha fizetett Andráskának, az egyesületnek elszámolási problémái ellenére, szépen csordogált a pénz. Egyszer például a Máltai Szeretetszolgálat 300 ezer forintot kapott, addig a VÁG Egyesület, amelyet sehol nem ismernek, 2,5 millió forinthoz jutott.

Andráska Gergelyt a bíróság végül 1 év 10 hónapnyi szabadságvesztésre ítélte. Elítéltek még egy pályázatírót és az egyesület vezetőjét. Jobb híján fogadjuk el azt, amit a bíróság megállapított: Andráska saját zsebre dolgozott, s nem adott egyetlen államtitkárnak sem a kenőpénzből. A nyomozás során azonban nem derült ki, hogyan "intéződtek el" a minisztériumban a támogatások. Vajon miért csak a "pályázók" álltak a bíróság elé? Akik az irreális döntéseket hozták, azok miért nem? Ha két-három megyében így jutottak pénzhez az ifjú szocialisták, miért gondoljuk, hogy ez a többi megyében nem így működött? Valószínűleg máshol is voltak fiktív pályázatok, máshol is kellett visszacsorgatni az illetékeseknek, de máshol óvatosabbak voltak és nem buktak le. Ez a Mesterházyhoz köthető rendszer korrupcióban versenyképes a Hagyó Miklós által felügyelt BKV-s pénzleszívó rendszerrel. A választás előtt azért mindenki tegye fel magának a kérdést: Ha a rábízott ifjúsági pénzeket ilyen gondossággal kezelte Mesterházy, akkor mi lenne, ha az ország költségvetése lenne a kezében?

Mesterházy eddig megúszta a jogi felelősségre vonást. (Valószínűleg azért örülne, ha megmaradna a mentelmi joga.) A politikai felelősséget azonban vállalnia kéne. Ki a felelős a minisztériumban, hogy Andráska és Zuschlagék éveken át el tudták intézni a minisztériumban a támogatásokat? A portás lenne? Komolyan senki nem gondolhatja, hogy bűnszövetségben, nagy értékre, folytatólagosan elkövetett nagyipari pályázati csalás bűntettét hosszú időn keresztül a minisztérium vezetőinek tudta nélkül el lehet követni. Gyurcsány Ferenc miniszternek, és Mesterházy Attilának államtitkárnak minden tisztességes demokráciában viselnie kellene a politikai felelősséget. A szocialisták egyikből miniszterelnököt, a másikból miniszterelnök-jelöltet faragtak...

Mesterházy szerint az MSZP egy becsületes párt, becsületes emberek értékközössége. Ha ez igaz lenne, akkor az általa felügyelt és irányított pénzosztási gyakorlatot ismerve, nem lehetne az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Az MSZP azonban Hagyó, Hunvald, Gyurcsány, Veres és Zuschlag pártja. Megtalálta a hozzá illő miniszterelnök-jelöltet.