Az orosz kártya

Létrehozva: 2010. február 4., 08:48	nyomtat	küld

Gyakran tájékozott, intelligens emberek is a rendszerváltás óta hatalomra került két polgári kormányt hibáztatják például a magyar mezőgazdasági cikkek oroszországi exportjának elsorvadásáért. Pedig 1990 és 1994 között nem Budapest gazdaságpolitikája miatt szorultunk ki a térségből. Az akkor megnyílt, hatalmas orosz piacon irtózatos erővel, nem utolsósorban a moszkvai terepen kiváló helyismerettel rendelkező magyar külkereskedőktől kivásárolt kapcsolati tőke felhasználásával, nyomuló nyugati mamutcégek tették tudatosan lehetetlenné a korábbi exportőrök helyzetét.

1998 és 2002 között sem az Orbán-kormány gazdaságpolitikája, hanem az 1998. augusztusi államcsőd, a rubel elértéktelenedése miatt hosszú időre fizetésképtelenné váló orosz gazdaság helyzete miatt esett vissza az export. Azokban az években más országok vállalatai is pánikszerűen menekültek a bedőlt orosz piacról. Csak a huzamosabb veszteségeket a máshol termelt profittal könnyebben vállaló, ugyancsak tőkeerős mamutcégek vészelték át a válságot a súlyos helyzetbe került Oroszországban. Azt gondolom tehát, hogy "a baloldal baráti, a jobboldal ellenséges viszonyt ápol Moszkvával" ellentét hamis. Ha ennyire leegyszerűsítjük a világot, akkor óhatatlanul fatális tévedésekre jutunk egy nagy jelentőségű nemzetstratégiai kérdésben.

Ne keressünk eszmei vonzalmakat abban sem, ha Magyarország "baloldali" miniszterelnöke egy 2005-ben elfogadott törvény által előírt felhatalmazás - vagyis nyilvánosságra hozott, érvényes kormányhatározat - nélkül aláír Moszkvában egy milliárdos kötelezettségvállalást, a nemzetközi szerződésekben elengedhetetlen jogi garanciák nélkül. A pártállami hagyományokat idéző cinizmussal titkosnak nyilvánított - majd az általános magyarországi felzúdulás miatt mégis nyilvánosságra hozott - dokumentum vitás kérdések esetére semmilyen fellebbviteli fórumot nem jelöl meg! Ezzel megkötötték a magyar fél kezét, hiszen nincs bíróság, amelynél az új kormány kezdeményezheti a szerződés felmondását, vagy legalább Budapest előnytelen vállalásainak módosítását.

Természetesen a Déli Áramlat földgázvezetékre gondolok, amelynek megépítését Gyurcsány Ferenc 2008 februárjában elképesztően rossz feltételekkel vállalta Moszkvában. A magyar adófizetőknek a megállapodás értelmében a hálózat magyarországi szakaszának építési költségeit fele-fele arányban kell állniuk, lemondva az áfából, minden más adóból és járulékból a magyar költségvetésbe áramló tetemes összegről. Mindezt úgy: Budapestnek nincs beleszólása, hogy a hálózatban hova áramlik a földgáz. Sőt az ára is az oroszoké. Magyarország csak a transzferdíjat kapja.

Ha a külügyminisztérium honlapján végül közzétett - közgazdasági tankönyvekből kimásolt sablonszövegre emlékeztető dokumentum - tényleg megegyezik az aláírt megállapodással, akkor Magyarország az anyagi veszteségen messze túlmutató károkat szenvedhet el. Elég arra utalni, hogy az Európai Unió lassan két évtizede egyre újabb és újabb erőfeszítéseket tesz, hogy csökkentse a tagországok függését az orosz energetikai szállítások jelentette kockázattól. A birodalmi szempontoknak alárendelt transzfer bizonytalanságai - vagyis a "gázcsapelzárások" - mellett az orosz félnek a célországgal szemben érvényesített, zsarolásra
emlékeztető követeléseitől, sőt a csökkenő oroszországi kitermelés veszélyeitől is tartanunk kell.

Brüsszel hol halovány, hol erőteljesebb próbálkozásaira mi is volt a baloldali magyar kormányzat reak­ciója? Mivel Magyarországra idáig csupán egyetlen vezetéken jött az import, nevezetesen az orosz cégek által szállított földgáz, a létfontosságú diverzifikálás jegyében horribilis ráfordítással építünk egy másikat. Ezen az orosz földgáz helyett... az orosz földgáz érkezik majd.

Az ilyen, mozgásterünket évtizedekre meghatározó gazdaságpolitikát durva tévedés lenne az Oroszországgal való dicséretesen jó kapcsolat részeként értelmezni. A politikai és gazdasági kontaktusok nem lehetnek a magyar baloldal Moszkva - pontosabban a milliók kínhaláláért felelős szovjet államszocializmus - iránt táplált eszmei vonzalmának fogságában. Előbb-utóbb nem ártana a magyar-orosz kapcsolatokban a nemzeti érdekek szempontjait érvényesíteni.