Navracsics: mi nem csodákat ígérünk

Létrehozva: 2010. február 15., 09:34 | Utoljára frissítve: 2010. február 15., 09:42	nyomtat	küld

A jövőnk múlik azon, hogy újra vonzóvá válunk-e a befektetők számára (Fotó: hetivalasz.hu)

- Szólíthatjuk csúcsminiszter úrnak?

- Erre a kérdésre ennyi a válaszom: "A Fideszben feladatot osztanak, nem pozíciót..."

- Akkor hagyjuk. Az viszont nem titok, hogy a bürokrácia csökkentésével kapcsolatos tervek kidolgozásában oroszlánrésze van.

- Igen, de sokan mások is kiveszik ebből a részüket.

- Hogyan kell elképzelni a jövőt? Az idei helyhatósági választásokra például megfelezik az önkormányzatok számát?

- A bürokrácia csökkentése nem feltétlenül számbeli csökkentést jelent. Annak, hogy ma Magyarországon ilyen súlyos a helyzet, részben gazdasági, részben politikai okai vannak, amiről azonban kevesebbet beszélünk, az maga az állam állapota. Pedig versenyképtelenségünk nagyrészt abból adódik, hogy az állam rosszul teljesít.

- Ez így túl általános.

- Tudom konkrétabban is. A Világgazdasági Fórum éves versenyképességi rangsorát tartalmazó jelentés értékeli az állami infrastruktúrát is, ebből kiderül, hogy borzasztó rosszul állunk. A 133 értékelt ország közül 130.-ak vagyunk, ami a kormányzati szabályozás terheit illeti, 127.-ek a kormányzati pazarlás, 114.-ek a döntéshozók részrehajlása szempontjából, és még sorolhatnám. Lesújtó. Az intézményrendszerben mindenesetre nem a személyi állomány nagyságát minősítik versenyképtelennek, hanem az eljárásokat.

- Akkor most fellélegezhetnek a közigazgatásba benyomulni vágyó Fidelitas-tagok? Mégis lesz helyük.

- A Fidelitast meg kell védenem. Nem benyomulni akarnak - mi úgy gondoljuk, hogy igenis szükség van a tehetséges fiatalokra a közigazgatásban. Ráadásul ez a terület a fiatalok számára már régóta nem vonzó. Ezért is kell visszahozni az életpályamodellt, mérsékelt anyagi előnyökkel, de nagyobb szociális biztonsággal, mint amit a versenyszféra kínál. A bürokrácia átalakítása viszont, hangsúlyozom, nemcsak személyi, hanem főként eljárási kérdés. Az, hogy napjainkban egy hivatalos ügy elintézéséhez szabadnapot kell kivenni, több mint idegőrlő, és még a GDP növekedési lehetőségeit is rontja.

- Föltaláltak egy csodát. Úgy hívják: internet.

- Ez az egyik lehetőség. A másik az integrált ügyfélszolgálati irodák rendszere. A megyeszékhelyeken ki lehet alakítani ilyeneket, amelyek aztán megszüntetnék a hivatalok közötti kényszerű, időt és energiát pazarló ügyintézést.

- A kormányzati rendszert is integrálnák, ha minden igaz. Miért jobb hét-nyolc csúcsminisztérium, mint a sok kicsi?

- Tegyük hozzá: ha egyáltalán megvalósul.

- Tegyük. Tehát?

- Vannak előnyei és bizonyára hátrányai is - utóbbiakat az MSZP egy sor sajtótájékoztatón és számos pártpolitikusi kirohanással nyilván ki fogja fejteni, így ezekről most nem is beszélnék részletesen. Az előnyök között az szerepel, hogy ebben a rendszerben egy minisztérium házon belül is rendezni tudja egy nagyobb terület stratégiai irányítását, s nem kell kormányszintre emelni minden kérdést. A kevesebb miniszter a közvélemény szerint ráadásul olcsóbb államot ígér.

- A közvélemény szerint.

- Ez most az egész ország érdeke. A csúcsminisztériumi rendszer egyébként valódi szerkezeti reform lenne: olyan ágazati lobbikat húzna össze, amelyek eddig mindig ki tudták harcolni az egyéni bánásmódot. Erre többé nem nyílna mód, így nőne az átláthatóság, és visszaszorulna a korrupció. Ez a modell nem spanyolviasz: számos európai gyakorlat mutatja, hogyan növelhető a hatékonyság és a transzparencia - például a brit kormányzati rendszer működik hasonlóan.

- Csakhogy ha bármilyen fejlesztés kell, mondjuk az oktatásban, akkor az oktatási államtitkárnak el kell mennie a humán-csúcsminiszterhez, neki pedig az infrastrukturális csúcsminiszterhez... Nem túl bonyolult ez?

- A mostani rendszerben sosem lett semmiből semmi - ehhez képest csak javulást érhetünk el. A fejlesztéspolitika ráadásul a mostani kormányzat legneuralgikusabb pontja. A fent vázolt rendszer viszont az átláthatóságot erősíti: pontosan körülírtak a felelősségi szintek, a közpénzek felhasználásnak az útja is nyomon követhető és ellenőrizhető. A területi közigazgatásban is muszáj hatékony államot építeni, e nélkül ugyanis nincs gazdasági növekedés. Annak beindítása pedig megkerülhetetlen. A versenyképesség ugyanis sokkal átfogóbb kérdés annál, ahogy a magyar politikában gondolkodnak róla; jellemző egyoldalúság az, miszerint "nem kell annyi szociális juttatás, tessék kevesebbet táppénzre menni".

- Azért valahonnan kell pénz is.

- Az EU-források átstrukturálásával lökést adhatunk a kis- és középvállalkozói szektornak, s ehhez kedvezőnek látszanak a világgazdasági feltételek is: Lengyelország nem fordult mínuszba, Csehország, Szlovákia idén már pluszban lesz. Feladatunk, hogy megtermeljük azt a pénzt, melynek segítségével lassan, de biztosan el tudunk kezdeni gyarapodni.

- Orbán Viktor beutazta a világot, kipipálta a pénzügyi gurukat. Államkötvényt árul, pénzt gyűjt?

- Inkább hitelességet. A külföldi befektetők is úgy érzik: a választás annak az esélyét teremti meg, hogy újra hitelessé váljon a magyar politika, ám ez nem automatikus. Ennek megalapozása zajlik most. A személyes ismeretség rendkívül fontos - egy jövendő miniszterelnök látogatássorozata az ország gazdasági állapota szempontjából nem lényegtelen.

- Azért cserébe az IMF-adósságért százezer kínai betelepítését ugye nem tervezik?

- Dehogy. Nem is tudom, Herényi Károly honnan vette ezt a blődséget.

- Ön mindenesetre nem kapott a szívéhez, amikor jött a hír: a Fidesz pártközi kapcsolatot létesített a kínai kommunistákkal?

- Érdekes volt olvasni, mi tagadás. De megnyugtathatok mindenkit: ez csupán egy terminus technicus arra, hogyan léphetnek kapcsolatba a kínaiak egy nem kommunista párttal.

- Az azért látszik, hogy a tőke nagyon kell, ha még ez a testvériség is belefér.

- A jövőnk múlik azon, hogy újra vonzóvá válunk-e a befektetők számára. Az első lépés azonban az állam rendbetétele. Ha ez nem működik tisztességesen, akkor semmi sem fog.

- Fejétől bűzlik a hal?

- Abszolút. A bűz pedig beissza magát a társadalom minden zegébe-zugába. Szétrohaszt mindent. Ezt tette az elmúlt nyolc év. Ezért mi nem csodákat ígérünk. Ahhoz viszont, hogy el tudjunk indulni, a választások után el kell jutni a pártok közötti konszenzusig. Egy szintig, amelyben egyetértünk. Az elmúlt nyolc év drámai volt ebben a tekintetben, bár emlékeim szerint korábban, még a polgári kormány idején létezett konszenzus, ezért nem vagyok pesszimista. Alapdolgokban, például az adósságszint csökkentésének fontosságában 2002-ig egyetértettek az egymást követő kormányok. Ezért nem is lehetetlen tető alá hozni egy új megállapodást.

- Már miért lenne rá szükség? Főleg, ha megvan a kétharmad.

- Hogy meglesz-e, azt majd a választók eldöntik. De még akkor is szükséges. Éppen azért, hogy ne történhessen meg újra, ami 2002-ben: négy év Fidesz-kormányzás után hajtűkanyar, teljes rombolás. A közigazgatásnál szükség lesz arra, hogy leválasszuk a politikáról, életpályamodellt is csak akkor lehet bevezetni, ha azt biztosan nem veri szét az sem, aki később kormányra kerül.