Zs. V.

Létrehozva: 2010. február 18., 09:08	nyomtat	küld

Az önkormányzat épülő, de soha be nem fejezett sertéshizlaldájához vásárolt építőanyagokból felépültek a helyi arisztokrácia villái, lett jó állás rokonnak, földinek, barátnak egyaránt. Végül is a rokonok országa vagyunk. Demszky bátyámék a fővárosban is hasonlóképpen vélekedtek. A BKV kincses ládájából jutott a személyzetis hölgynek százmilliós végkielégítés, ötvenmillió a fénymásolók állapotának felmérésére. Ügyvédeknek és mindenféle tanácsadóknak a soha el nem végzett munkákra újabb százmilliók.

A Zs. V.-t akár Budapest címerébe is tehetnék, hiszen folyik a közpénz számolatlanul. Zsebre vágják. A BKV Zrt.-t (zártkörűen működő részvénytársaság), akár ZS. V. Zrt.-nek (zsebre váglak részvénytársaságnak) is írhatnánk. Móricz Zsigmond Rokonok című regényében Zsarátnok városa a képzelet szüleménye, de átfogóan jellemezte az akkori viszonyokat. A mai főváros és legnagyobb közüzemi cége a mai magyar valóság. A lopás, a pénz kiszivattyúzása már nagyobb tételekben, kifinomultabb eszközökkel folyik. Elvégre a tanácsadói szakma is sokat fejlődött.

A BKV elsíbolt pénzei azonban nem csak a BKV és nem csak a főváros pénzei voltak. A társaság 2008-as közzétett éves beszámolója szerint 120 milliárd forint bevételt ért el. Jó ötvenmilliárdot a menetdíj- és jegybevételekből, a többi az állami költségvetésből jött árkiegészítés és állami normatíva jogcímen. A BKV fenntartásába így még az a magyar polgár is beszáll, aki életében nem járt Budapesten. Ami bevétel így adódott, azt el is költségelték. Sőt, a 2008 előtti években felhalmozódott további 132 milliárd forint veszteség, ami a cég alapító jegyzett tőkéjét felemésztette. Ez a céget lényegében vagyontalanná teszi. Fizetőképessége, likviditása, az ez irányú likviditási mutató értékén hosszan tűnődve, leírhatjuk nyugodtan, hogy nincs. A cég lényegében fizetésképtelen, ráadásul hosszú évek óta már hitelképtelen is, mert a bankok a fejlesztéseire, beruházásaira csak állami garancia mellett folyósítottak hitelt. Ehhez kellett az MSZP. Kijárni a kormánynál a hitelgaranciákat, kikuncsorogni az állami támogatásokat. És itt jön a képbe történetünk másik főszerelője: Hagyó Miklós. Demszky bátyám szerint Hagyó uram járta ki a pénzeket Gyurcsánynál és Bajnainál. Cserébe sok mindent elnéztek egymásnak. Az MSZP-SZDSZ-koalíció így működött. A fővárosban is.

Mocsaras területre jobbik esetben is csak teniszpályát lehet építeni. Felhőkarcolót nem. A BKV pénznyelő dagonyáját, a szocialisták és a liberálisok által teremtett erkölcsi fertőt azonban magunk mögött kell hagyni. Orbán Viktor szófordulatával élve: Itt az idő! Ebben az összekuszálódott, rendezetlen, züllött rendszerben a magyar társadalom még a helyzetével sem tud reálisan szembenézni, megtorpan, amikor a feladataival szembesül, hiszen a rendszer legkorruptabb eleme éppen az államigazgatás, a nyolc éve irányító kormány és önkormányzati kirendeltségei, közüzemi vállalatai. Legfájóbb talán a BKV-s rémtörténetben, hogy a Gyurcsány-Bajnai-csapat akkor kért a polgároktól kitartást, megértést, takarékoskodást, amikor a BKV-ból zsákszámra lopták, vagyis inkább hagyták kilopni a közpénzt.

Igen, betették a közpénzt, aztán hagyták kimenekíteni. Talán meg is beszélték. De most ennek vége. Mi már elkerüljük a BKV mocsarát. Akik okozták, már benne fuldokolnak. Minél jobban vergődnek, annál mélyebbre jutnak. Az ellopott százmilliók már nem hozzák őket a felszínre. A vezetők előzetes letartóztatásban, házi őrizetben, mondhatni közszégyenre bocsátva. Igen, lesz elszámoltatás. De most a jövő kulcsa a gazdasági növekedés beindítása. A fővárosban is. A kőbányai, kispesti, a csepeli és más külső kerületek nem süllyedhetnek a delhi, bombayi, Rio de Janeiró-i nyomornegyedek szintjére. Fejleszteni kell a felszíni tömegközlekedést a belvároson kívül is, üzemeltetni kell az új metrót. Tisztességesen, biztonságosan.

És a ráadás: a BKV-esettel végképp megdőlt egy jó két évtizede regnáló dogma. A liberálisok váltig hangoztatták, hogy az állam, az önkormányzat rossz tulajdonos. Beigazolódott, hogy csak Budapesten, csak Magyarországon. Vagyis az állam csak akkor rossz tulajdonos, ha megtűri, hogy az oda kinevezett igazgatók, felügyelőbizottsági tagok lopjanak, vagy szemet hunyjanak a lopás fölött.

A liberális kormányok Magyarországon tényleg rossz tulajdonosok voltak. Nyugat-Európában virulnak az állami tulajdonban lévő közüzemek. Kormányváltással együtt járó szemléletváltásra van szükség ezen a területen is. Az állami-önkormányzati vagyongazdálkodást új alapokra kell helyezni.