Pityóka-ciróka

A krumplileves legyen krumplileves - mondotta volt egykoron Kádár János, aki képes volt határozott különbséget tenni a pityóka és a burgonya szavak között, de, mint a kompromisszumok robotosa, kiállt a "krumpli" kifejezés egyedül üdvözítő volta mellett.

Létrehozva: 2010. február 24., 08:48	nyomtat	küld

Mindez akkoriban volt, amikor a legvidámabb barakk voltunk, a Trabantok és a hétvégi telkek kora, amikor a román állampolgárok elég sokat nélkülöztek ahhoz, hogy irigykedve nézzék a magyarországi árubőséget és életszínvonalat.

Azóta sokat változott a világ, náluk is, nálunk is. Magyarországi vendégmunkások járnak át Romániába, holott nem olyan rég még 23 millió román munkavállalóval ijesztgették a mind több krumplilevest fogyasztó magyar állampolgárokat. S hogy mekkora szükség van a leves alapanyagára, arra sajnálatosan jó példa, ami az Erdély.ma honlapon olvasható közlemény: "Előzetes becslések szerint 600 zsák krumpli gyűlik majd össze az alcsíki és felcsíki gazdák jóvoltából a Hargita megye tanácsa által kezdeményezett karitatív gyűjtési akció során, amelyet a Békés Megyei Önkormányzat gyermekvédelmi szakellátási rendszerébe tartozó gyerekek javára szerveztek." Hargita nem a leggazdagabb megyéje Romániának, de cseppet sem feledékenyek. A küldemény indoklásaként ez is olvasható a honlapon: "A testvérmegyei kapcsolatnak a kölcsönös segítségnyújtás területén is meg kell nyilvánulnia, hiszen nem felejtettük el, hogy a 2005-ös árvízkor a Békés megyeiek is segítő jobbot nyújtottak az itt élő embereknek" - jelentette ki a megyei önkormányzat elnöke.

Mit lehet erre mondani? Először: nagyon szépen köszönjük, a békésiek nevében is. Másodszor: történik mindez 2010 februárjában - már elhangzott Bajnai búcsúbeszéde, közben táncolni, dalolni se szégyell Mesterházy Attila, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, népes rajongóival együtt, Gyurcsány is megszólal időnként újra, zajlik a kampány, de nem baj, jön a békésieknek a krumplilevesbe való pityóka. Harmadszor: a vastag bőrű szocialisták országa lettünk, néhány rétegnyi arcbőrt átküldhetnénk Hargita megyébe, fellendülne a megye bőrkikészítő ipara.

De a gyámoltalan köszönő mondatok helyett elég volna hét betű is: szégyen. Szégyen, hogy hazánk a 21. század első évtizedében, nyolcesztendei szocialista kormányzás után ide jutott. Nagyon szívesen elkísérném a listás szocialista képviselőjelölteket Békés megyébe, hogy láthassam a hatszáz zsák burgonya láttán a sóvár tekintetüket. Micsoda zsákmány!

Ami biztos: egyetlenegy zsák sem lesz az övék.

(Apáti Miklós, Magyar Hírlap)