Egymillió új munkahely

Létrehozva: 2010. március 10., 08:27	nyomtat	küld

Bokros Lajos vezényletével a gazdaságpolitika végképp megágyazott a nemzetközi nagyvállalatoknak. Adópolitikával, vám- és egyéb gazdaságpolitikai kedvezményekkel segítette a letelepedésüket, sőt az energia- és pénzügyi szektor áron aluli eladásával az aránytalan piaci térnyerésüket. A konjunktúra időszakában az exportra termelő multinacionális cégek 20-30 százalék körüli export reálnövekményt értek el, az expanziónak azonban 1998-ra, az orosz válságból nemzetközivé terebélyesedő krízis időszakára már vége is szakadt. Csökkent az idehaza legyártott és összeszerelt termékekre az igény, mérséklődött a külföldi fizetőképes kereslet. Világgazdasági visszaesés következett be, és így a külpiac-orientált magyar gazdaságnak is befellegzett volna, ha a szocialista éra marad.

A Fidesz-kormány alatt átfogó gazdaságfejlesztési stratégiával, alternatív gazdaságpolitikai kurzus keretei között, a belföldi vállalkozások állami autonóm eszközökkel történő fejlesztésével az Európai Unió gazdasági növekedési átlagának kétszeresét értük el. Éveken át öt százalék feletti gazdasági növekedési ütem, stabil államháztartási pénzügyek, sőt költségvetési többlet jellemezte a kormány működését. Ez a költségvetési többlet lett a Széchenyi-terv egyik forrásfedezete is, annak a 434 mil­liárd forintnak, amely munkahelybővítő-, infrastrukturális-, termálvizes és más beruházásokra fordítódott. 2001-ben a munkanélküliségi ráta 5,7 százalék volt, 2010 márciusában viszont 10,8 százalék: 660 ezer álláskereső. Az elmúlt egy évben a munkanélküliek számának növekedése 21,3 százalékos volt. Bajnai úr! Hol a válságkezelés?

1998-2002 időszakában tehát a belső erőforrásokat fejlesztő gazdaságpolitikával függetlenítettük magunkat a világgazdaság hatásaitól. A fejlődési szakadék, amely Nyugat-Európa és Magyarország között mindig is megvolt, a Fidesz-kormány alatt leküzdhetőnek tűnt. A Széchenyi-terv nem csak egy beruházásélénkítő program volt. Közgazdaságilag értelmezve: az új beruházások nemcsak a kínálatot, a kibocsátást fokozták, hanem a kormány a minimálbér-emelésen és a szociálpolitikai intézményrendszer bővítésén keresztül többletbért és -jövedelmet is adott, amely felszívta a többlet kibocsátást, így a beruházások többlet kínálatára többlet fizetőképes kereslet is jelentkezett. Az akkori világgazdasági válság ellenére a megtartott munkahelyek bért fizettek. A bér a piacon fizetőképes kereslet, fogyasztást serkent, aztán segíti a gazdaság pörgését. A prosperáló termelés pedig leköti a munkást, sőt újabb álláshelyeket teremt.

Ezen logika mentén érveltünk következetesen, amikor a szocialisták hiánycsökkentésnél leragadt válságkezelési programját nem helyénvalónak minősítettük. És ez az új kormányprogramnak is a lényege. Aki nem minősíti a munkahelyteremtést gazdasági programnak, az nem mer vagy nem tud a tényekkel szembenézni. A Széchenyi-terv analógiá­jára állami támogatást kell adni a vállalkozásoknak, hogy a munkahelyeket megtartsák és bővítsék. Az agráriumra nagyságrendekkel nagyobb figyelmet és pénzt kell fordítani, aminek csak úgy van értelme, ha az alapanyag-termeléshez a felvásárlást, a feldolgozást és a kereskedelmet is egy vertikumban fogjuk össze. Így a profit nálunk marad, s lesz érdekeltség a termelést fejleszteni. Évente százezer új munkahelyet teremteni a mezőgazdasági termelésben újra érdekeltté tett alapanyag-termelők által és állami segítséggel újra működésbe hozott élelmiszer-ipari üzemekben lehet. Gazdasági diplomá­ciára is szükség van, amely megtalálja a biztonságos elhelyezését a többletnek, s fontos, hogy a magyar piacon is a magyar termék domináljon.

És egy nemzetközi adalék: Angliában 2006-ban készült el a Freud-jelentés, amely az angol gazdaság prosperitását és a szociális ellátórendszer biztonságát nyolcvanszázalékos foglalkoztatási ráta mellett látta megvalósíthatónak. A jelentés idején hetvenszázalékos volt a foglalkoztatási ráta. Ha az angoloknál ez problémát jelentett, akkor nálunk az ötven százalék hogyne jelentene? Gazdasági növekedéshez, a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerek stabilitásához az út a munkahelyteremtésen keresztül vezet.