Konferencia a "Fekete Március" tárgykörében

Létrehozva: 2010. március 18., 15:06	nyomtat	küld

Bevezető szavaiban Tőkés László elmondta: március 11-én a budapesti Terror Házában magyarországi közéleti személyiségek részvételével közösen emlékeztek a szomorú eseményekre, illetve Petőfi Emléklappal köszönték meg a magyarok segítségére siető és emiatt elítélt cigányok áldozatát. A brüsszeli konferencia a második állomás, a továbbiakban 19-én és 20-án "A Szeretet Márciusa" címmel Marosvásárhelyen kerül sor megemlékező rendezvényekre.

Európai képviselőnk a temesvári 1989-es decemberi forradalom során született spontán szolidaritást a néhány hónappal későbbi, 1990-es márciusi - diverziós célú forgatókönyvek alapján megrendezett - marosvásárhelyi eseménysorral állította szembe.

A "Fekete Március" gyökerei egészen mélyre nyúlnak, elsősorban nem román-magyar kérdésként kell értelmeznünk, hanem a kommunizmushoz és a Szekuritátéhoz való viszony szerint, mondotta az erdélyi képviselő.

A hatalmukat átmenteni kívánó, kommunista múltú vezetőknek ugyanis a Szekuritáté újjáalakítását kellett legitimálniuk, ezt pedig a "magyar veszély" ürügyén, a "magyar kártya" kijátszásával tették. Tőkés László adalékképpen felidézte, hogy 1990 januárjában egy "titokzatos látogatója" arra próbálta rávenni: támogassa a titkosszolgálat újjászervezését az állambiztonság érdekében. Az ismeretlen látogató minden bizonnyal a Szekuritáté "színeiben játszott".

A rendszerváltozás befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges a jóvátétel és az igazságszolgáltatás is. Ehhez pedig fel kell tárnunk a valóságot, és meg kell neveznünk a felelősöket ezért a tragédiáért. Még az RMDSZ csúcsvezetése is jelét adta, hogy húsz évvel az események után támogatná az erre vonatkozó állambiztonsági iratok tikosításának feloldását, jegyezte meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.

Kincses Előd, aki a marosvásárhelyi magyar közösség akkori vezetőjeként többéves száműzetésbe kényszerült a "Fekete Máricus" következményeként, kijelentette: teljesen világos, hogy az eseménysorozatot előre kitervelték, erre utal az is, hogy nem a marosvásárhelyi magyarok és románok estek egymásnak, hanem a görgényvölgyi "felkészített" románokat kellett - szervezett formában, autóbuszokon -a városba szállítani, hogy a konfliktus kirobbanjon.

Monica Macovei EP-képviselő találóan mutatott rá, hogy tulajdonképpen az 1989 decemberi erőszakos cselekmények, tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi vérengzések és a júniusi bukaresti bányászjárások mögött ugyanazok az erők működtek, mégpedig a tavasszal átkeresztelve újra létrehozott Securitate. A múltfeltárás "előrehaladottságára" jellemző: húsz évvel a rendszerváltás után Teodor Marieşnek, a December 21 Egyesület elnökének kell éhségsztrájkolnia azért, hogy a forradalom dossziéi nyilvánosak legyenek - hívta fel a figyelmet a volt igazságügyi miniszter.

Marius Oprea, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet nemrég leváltott igazgatója szerint az állam felelősségéről sem feledkezhetünk meg. Nem írhatjuk a véletlen számlájára - értett egyet a korábbi felszólalókkal -, hogy a Szekuritáté a "Fekete Március" után született újra. Nekünk az a dolgunk, szögezte le a "kommunizmus régésze", hogy bizonyítékokat találjunk a még mindig köztünk lévő bűnösök ellen - gyermekeinknek tartozunk a múltban történt rémtettek feltárásával. Ha a Tismăneanu-jelentés alapján az államelnök gyilkos rendszernek minősítette a kommunizmust a román parlament plénumában, miért nem tükröződik mindez az igazságszolgáltatás napi gyakorlatában? - tette fel a kérdést a román történész.

A konferencia második része a sajtó és az etnikumközi viszonyok összefüggését elemezte. Nick Thorpe, a BBC budapesti tudósítója szerint a sajtó hatékony munkája nélkül a titkosszolgálatok nem lettek volna képesek az "ellenségképet" felépíteni. Párhuzamot vont a '90-es márciusi események és a rövid idő múlva kirobbant boszniai háború között. A népcsoportok közötti szembenállásnak mindkét esetben hosszú történelmi előzményei vannak, mutatott rá a több mint negyedszázada közép-kelet-európai tudósítóként dolgozó újságíró, mindkét esetben manipulálták a lakosságot, a hadsereg az adott történelmi pillanatban pedig itt is, ott is pozitív megítéléssel bírt.

A sajtónak az állam és a polgár, illetve a közösség viszonyában mindenképpen ez utóbbit kell szolgálnia, csakis ekkor tölti be szerepét, mondta Nick Thorpe. Megemlékezett a romák szerepéről is, és rámutatott: a többség és a roma közösség közötti viszony normalizálása az elmúlt húsz évben nem történt meg, ez a jövő legnagyobb feladata, kihívása.

Boros Zoltán, aki a kilencvenes évek elejétől több mint egy évtizedig a román televízió bukaresti magyar szerkesztőségének vezetője volt, előadásában arra világított rá, hogy a Román Televízió, amely a forradalom élő közvetítésével hatalmas hitelre és nézettségre tett szert, nagy szerepet játszott a magyarellenes hangulat kialakításában: a tudatos félretájékoztatás már február elején megkezdődött és szinte minden napra jutott belőle. A médiaszakember a tömegmanipuláció iskolapéldájának nevezte a "közszolgálati adó" magyarok elleni rágalomhadjáratban betöltött szerepét.

Mircea Toma, az Active Watch - Media Monitoring Agency bukaresti elnöke a román sajtó 1990-1996 közötti időszakát sötét periódusnak titulálta. A legtöbb szerkesztőségben az volt az általános vélemény, hogy olvasókat veszít a lap, ha nem támadja a magyarokat. A román televízió akkoriban a legnagyobb "manipulátor" volt, a ködösítéssel és a magyar-román kapcsolatok dramatizálásával pedig az átlagember tudatába a veszélyes és ellenséges Székelyföld képét csöpögtették. 1996 után a román média egyik pillanatról a másikra megváltozott, ma már sokkal árnyaltabb és kiegyensúlyozottabb képet mutat, a sajtópiac is átalakult. A hírneves román újságíró ugyanakkor kritikával illette az RMDSZ-es képviselők és vezetők tulajdonában lévő erdélyi magyar sajtótermékeket, mivel ezek értelemszerűen nem gyakorolhatnak ellenőrzést a magyar politikusok fölött. Példaként említette, hogy a korrupcióellenes civil társadalmi koalíció 2004 óta rendszeresen és következetesen végigvitt vizsgálata csak Hargita és Kovászna megyében nem talált a sajtó által is kritizált, múltja vagy korrupciógyanús szerepe miatt elmarasztalható politikust.

Bodó Zoltán szociológus egy 1990-1993 között végzett, Maros-megyei írott sajtót magába foglaló tartalomelemzést mutatott be, aminek kapcsán rávilágított arra, hogy a magyar és a román sajtó különböző témákat futtatott fel - ez pedig egy idő után párhuzamos, a közös fő témákat mellőző közbeszédet eredményezett.

A konferenciát többek között jelenlétükkel megtisztelték Cristian Preda, Gál Kinga, Bauer Edit, Schmitt Pál és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők is.