Amerika ráteszi a kezét az euróra?

Létrehozva: 2010. március 29., 08:35	nyomtat	küld

A találkozón nagy kihívást jelentett az unió vezetői számára a közös megoldás kidolgozása, mely lehetővé teszi a görög tartozás dilemmájának feloldását. Az utolsó találkozón több mint egy hónappal ezelőtt csípős vita kerekedett a vezetők között az égei országnak szánt támogatás mikéntjéről, a Nemzetközi Valutaalap eszközeinek esetleges felhasználásáról. A találkozón ismét komoly perpatvar kerekedett az állam -és kormányfők között a görög mentési mechanizmus meghatározását illetően.

Az égei államadósság finanszírozásának döntésével csütörtök este álltak elő az unió vezetői. Az Euobserver hírei szerint a végleges megállapodásról szóló dokumentumot a németek által erősen nyomatékosított tervek és irányvonalak uralják. Az európai vezetők olyan finanszírozási csomagot hoztak létre, mely a tagországok önkéntes hozzájárulásából és a Nemzetközi Valutaalap forrásaiból állnak össze. A támogatás összege 22 milliárd euró, azonban, hogy az említett tétel finanszírozása milyen arányban oszlik meg a tagállamok és az IMF között, az a média előtt egyelőre rejtve maradt. Angela Merkel kardoskodása ellenére, a Nemzetközi Valutaalap szolgáltatásainak igénybevételét számos vezető ellenezte. Nicolas Sarkozy francia államfő mellett Jean-Claude Trichet az EKB elnöke is, aki aggodalmát fejezte ki az ügyben, hogy a washingtoni székhelyű szervezet jelentős szerepével, veszélyeztetheti az euróövezet központi bankjának függetlenségét.

A két napos ülés hivatalos napirendje szerint a görög segély kérdése mellett fő témaként szerepelt az Európai Unió új, tíz éves gazdasági terve is. A hónap elején, az Európai Bizottság előterjesztett egy vázlatot a témával kapcsolatban, mely öt kiemelt célt fogalmazott meg. A spanyol miniszterelnök José Luis Rodríguez Zapatero úgy nyilatkozott, a megfogalmazott közös kihívásokat - szegénység csökkentése, oktatási reform, 75%-os foglalkoztatási ráta - a vezetők nemzeti szinten is megvitatják a következő júniusi csúcstalálkozóra. A két napos ülés után azonban számos diplomata azt állította, a differenciált uniós célok nemzeti szinten való megvitatásához ez az időpont túlságosan "ambíciózus".