Pezseg az élet a legnagyobb hidrogénbomba kráterében

Létrehozva: 2010. április 8., 13:20	nyomtat	küld

A csendes-óceáni zátonyon, több száz kilométerre a Marshall-szigetektől 1946 és 1958 között 23 kísérleti robbantást végzett az amerikai hadsereg. A legnagyobb szabású egy 15 megatonnás hidrogénbomba tesztje volt. A Hirosimára ledobottnál ezerszer erősebb Bravo 1954. március 1-jén letarolt három korallszirtet és 55 ezer Celsius fokra hevítette a hőmérsékletet az óceán fölött. A robbanás a 200 kilométerre fekvő szigeteket is megrengette. A hét kilométer átmérőjű tűzgolyó 73 méter mély krátert vágott a zátonyon, a gombafelhő 100 kilométer magasra szállt és a radioaktív hamuból Ausztráliának és Japánnak is jutott.

Valamivel több mint fél évszázaddal később a Marshall-szigeteki hatóságok felkérésére nemzetközi kutatóbúvár csoport indult a területre. "Nem tudtuk, mire számítsunk, valami holdbéli tájra talán, de egészen mást találtunk" - mondta Zoe Richards, az ausztráliai James Cook Egyetem tengerbiológusa.

A Bravo kráterben rengeteg hal él és fa nagyságú korallok nőttek benne. Van, amelyik 8 méter magas és 30 centiméter vastag a törzse. "Lenyűgöző volt, soha nem láttunk még ilyet" - mondta Richards. Az amerikai kísérletek előtt végzett korallfelméréshez képest 42 faj hiányzik, de a kiterjedt telep a korallok rugalmasságát, alkalmazkodóképességét bizonyítja.

Az élőlények a közeli Rongelap korallzátonyról érkezhettek, ahol nem kísérleteztek radioaktív anyaggal. "Az atoll háborítatlan állapotban van, bár tragikus okból; a radioaktív hamu miatt lakhatatlan, de a felszín alatt egészséges és a korall az áramlatok segítségével újra meghódította a robbantás helyszínét" - tette hozzá Richards.

A Marshall-szigetek vezetése arra is kíváncsi volt, hogy kiterjeszthetik-e a búvárturizmust a területre, ahol számos roncs pihen a mélyben, például az amerikai Saratoga anyahajó és a japán Nagato, amelynek fedélzetéről Jamato admirális a Pearl Harbor elleni támadást irányította. "A légköri gamma-sugárzás olyan alacsony, mint a háttérsugárzás egy átlagos ausztrál városban. Viszont amikor a Geiger mérőt letettem egy kókuszdió mellé, amely a táplálékkal együtt a radioaktív anyagot is magába szívja a földből, akkor a mutató kiakadt. A Bikini atoll tehát látogatható, de lakni nem lehet rajta" - mondta az ausztrál szakértő.