Szocialista kampányiskola

Létrehozva: 2010. április 9., 09:06	nyomtat	küld

Ezért abban sincsen semmi falrengetően meglepő, hogy Orbán Viktor és Tarlós István egy zuglói zeneiskolában tett látogatását is megrótta a pártos hajlandóságát véka alá sem rejtő többségű csapat. Igaz, egyetlen mondatot sem tudtak idézni nevezettektől, ami arra utalhatott, hogy pártpolitikai kampányra használták volna fel a látogatást.

A Fidesz miniszterelnök-jelöltje is csak a Rákóczi-indulóról beszélt és a köz érdekében buzdította szavazásra a fiatalokat, nyilvánvalóan tartózkodva a politikai befolyásolástól. Az eset nem is érdemelne több szót. Legfeljebb annyit, hogy a két egyetértő testület, az MSZP és az OVB abszurd, orwelli világot ácsolna, ha tehetné. Ezek szerint ugyanis egyes politikusoknak az iskolák tájékát is messze ívben el kellene kerülniük, ha kedves a jóhírük. Nem mehetnének gyermekeik elé a tanítás után, de még fogadóórákra, szülői értekezletekre sem járhatnának. Hisz személyük, megjelenésük eleve pártpolitikai befolyásolásnak minősülhetne a torz OVB-logika szerint. Már természetesen csak akkor, ha nem a baloldaliságot vagy a liberalizmust hazánkban végletesen lejárató politikai formációkhoz tartoznak.

Lapozza csak fel a nyájas olvasó a február közepi híradásokat. Nem más, mint Bajnai Gordon őfőméltósága, szocialista szakértői kormányfő tette tiszteletét egy oroszlányi általános iskolában. Vele volt az egykori szocialista honvédelmi miniszter, a térség MSZP-s képviselőjelöltje, Keleti György. De nem ám csak úgy arra bóklásztak és jó messziről megszemlélték hallgatásba burkolózva a tanintézményt. Nem bizony. Bajnai Gordon komplett közgazdasági előadást tartott az összeterelt kis nebulóknak. Csak úgy röpdöstek a makroökonómiai mutatók, meg a GDP- és államháztartási hiányadatok.

A cirka nyolc éves átlagéletkorú hallgatóság kapkodta a fejét ennyi bölcsesség hallatán. Mondanunk sem kell, B. Gordon úr egy fikarcnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a kormány a válságoktól terhes nemzetközi pénzügyi környezetben kiválóan végzi feladatát és erről szenvedélyesen igyekezett meggyőzni a kiskorú közönséget. Talán arra gondolt, az iskola kétes patinájú neve - Ságvári Endre - garanciát jelenthet az ideológiai képzettségre.

Keleti Györgyben valami gyanú felébredt: nem biztos, hogy kellően fel tudták dolgozni az apróságok a magasröptű közgazdaságtani fejtegetést. Bátorította is iskolai felszólalásában a gyerekeket: kérdezzék meg matematikatanáruktól, milyen sok az a 3,2 milliárd forint, amit uniós forrásokból a térségben felújításokra költhetnek. A továbbképzésnek még nem volt vége. A miniszterelnök beszédéből repetázhattak a kis növendékek, miután ki lettek hajtva az Oroszlány-Bokod-i összekötő út átadására, ahol a nulla fok alatti zimankóban dideregve újabb ismereteket szerezhettek a válságkormányzás nehézségeiről. A fagyoskodás közepette talán még azzal sem foglalkoztak, hogy a miniszterelnök bácsi olyan útszakasz ürügyén beszél lukat a hasukba, amelyet fél éve már átadtak a forgalomnak. Nahát, kevéssé tiszteletreméltó OVB, így néz ki egy iskolai kampányolás.

Persze a testület kormánypárti többsége ezt pontosan tudja. És inkább azon őrködik, nehogy bármi megzavarja a legatyásodott hitelű és támogatottságú utódpárt hatalmi utóvédharcait. Amelynek fő reklámfilmje szintén oktatási intézményhez kötődik. Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt egy óvodából, hancúrozó csöppségek koszorújából újságolja, hogy egyre többen vannak, akiknek elegük van a megosztottságból.

Szó se róla, annyira elegük van a megosztottságból az embereknek, hogy egyre többen utasítják el az MSZP-t. Az OVB pedig bizonnyal úgy véli: az utódpártnak nemcsak az iskolákban, az óvodákban is mindent szabad.