A győzelem óráiban

Létrehozva: 2010. április 12., 09:54	nyomtat	küld

Rádió, tévé, internet 150 éve még nem volt, így az emberek az utcán egymás fülébe súgták, hogy meghalt - állítólag a háborús kudarc miatt­ öngyilkos lett - a zsarnok. Uvarov gróf, volt közoktatási miniszter erre így reagált: "Nem az a csoda, hogy ő meghalt, hanem hogy mi élünk."
Igen, csoda. Igazi csoda. Csoda, hogy túléltük a liberalizmust hazudók durva kirekesztéseit, a baloldali értékeket meggyalázók gátlástalanságát. "A mocsár lecsapolásakor nem kérdezik, mi erről a békák véleménye" - vágta oda az emberi személyiséget és szabadságot állítólag minden más érték fölé helyező SZDSZ elnökeként Kóka János. Mindezt az egészségügyi reformnak hazudott, felelőtlen, gyilkos, kalandor, csak "lenyúlásra" alkalmas akció ellen tiltakozó áldozatoknak. Gyurcsány kihívó, trágár cinizmusa Őszödön, Őszöd előtt és Őszöd után a magyar politikatörténet évszázadainak egyik legmocskosabb fejezete lett.

Túlságosan elhúzódott a hatalomra intellektuálisan, morálisan alkalmatlan elit regnálása. Sokakat tett tönkre a mögöttünk hagyott nyolc év. Jómagam a számát se tudom annak, hogy közvetlen környezetem polgári értékeket valló tagjai közül - csupán meggyőződésük miatt - hányan veszítették el a munkájukat, az egzisztenciájukat. Mert ha máshoz nem is, a megtorláshoz, a demonstratív bosszúálláshoz a szocialisták nagyon értenek. Magam is átéltem többek között, hogy egy Gyurcsány Ferencet bíráló cikkem miatt egy másik lap akkor már tíz éve tartó, harmonikus együttműködésünk azonnali megszakításával büntetett.

Az egykori állampárt magukat minden alap nélkül szocialistáknak nevező prominensei 1994-ben még el tudták hitetni a választókkal, hogy ők a "szakértelem" letéteményesei. Most már évek óta nyilvánvaló, hogy a harácsoláson kívül semmilyen elképzelésük nincs Magyarország jelenéről és jövőjéről. Amint az ellenzék előállt egy reményteljes tervvel - például Lázár János a bűnözés visszaszorítására alkalmas "három csapás" elvével -, a kormánypárt azonnal megpróbálta lenyúlni.

A választás előtti hónapokban, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált a hatalomvesztés számukra hihetetlen, felfoghatatlan és megengedhetetlen ténye, kibújt belőlük a puhának mondott kádári diktatúra mentalitása. Lendvai Ildikó - az ellentmondást nem tűrő, volt pártközponti cenzor szikrázó szemű gyűlöletével - hosszú perceken át vegzálta a közszolgálati televízió riporterét, amiért nem azt kérdezte Orbán Viktorról, amit szerinte - mármint Lendvai Ildikó szerint - kérdeznie kellett volna.

Hol élnek ezek az emberek? Hol él Gyurcsány Ferenc, hogy azt meri mondani: minden erejével azon lesz, hogy "pokollá tegye" a következő parlament és a kormány életét? Azzal akarja népszerűvé tenni a szocialista pártot, hogy "agyagba döngöli" a Gyurcsány-korszak tudatlan, felelőtlen, rabló kormányzása által okozott károk rendbehozatalára, az ország építésére megválasztott politikai erőt?

A szocialisták sarokba szorított patkányként támadnak. Nem kell velük törődni. Gyurcsány - a bolsevik hagyományoknak megfele­lően - egyelőre még úgyis a szocialista konkurenseivel való belső leszámolásokkal van elfoglalva, hogy vissza tudjon kapaszkodni a megvásárolt párt csúcsára. A nyugati világ politikai és gazdasági intézményei - a tőzsdéket is beleértve - már jó előre, roppant kedvezően beárazták a Fidesz győzelmét. Némileg jóvátéve ezzel a Magyarországról gerjesztett 1998-as "fasisztázást", amely teljesen alaptalan volta ellenére rengeteget ártott hazánknak. A vasárnapi választás vesztesei előbb-utóbb majd rájönnek, hogy a rágalomhadjárattal ötvözött lejárató kampány most nem fog sikerülni.

Csoda, hogy a második Orbán-kormány feje, akire annyi mocskot szórtak, mint az elmúlt húsz évben senki másra, elviselte, túlélte a kendepéterek, avarjánosok, gréczyzsoltok, bauertamások, gyur­csányferencek, paullendvaik, georg-mayerek meg a többi gazember megfontoltan aljas rágalmait, és lelkileg-szellemileg készen áll az ország irányítására.

Csoda, hogy túléltük. Hogy élünk, és közös akarattal, elszánással újrakezdhetjük.