Országkockázat

Kezdjük a Financial Times tegnapi kommentárjával. "Magyarország nem hibáztathatja a globális válságot: a bajokat a leköszönő szocialisták költségvetési felelőtlensége okozta. Megkésett visszatérésük a megfelelő útra és a figyelemre méltó deficitcsökkentés lehetővé tette múltbeli gazdasági teljesítményük helyrehozatalának elkezdését. A megfelelő további lépés a Fidesz reformjainak támogatása lenne... A jobbközép Fidesz földcsuszamlásszerű győzelemhez juttatásával a magyar választók égetően szükséges reformokra teremtettek lehetőséget."

Létrehozva: 2010. április 14., 08:25	nyomtat	küld

Tehát a tekintélyes brit üzleti napilap, amelyről aligha mondható el, hogy bármikor is "flörtölt" volna a kormányra készülő Fidesszel, sőt egy időben mintha kifejezetten bábáskodott volna az MSZP-SZDSZ alkotta kormánykoalíció gazdaságpolitikai elképzelései felett, tükröt tart elénk. Más kérdés, hogy a tükörbe pont azok nem néznek, akik a leginkább érintettek: a szocialisták, illetve a szabad demokraták.

Viszont jó hír, hogy a Fidesz vezette leendő kormány külföldi "beárazása" jót tett a forint árfolyamának, javuló kondícióban vannak az állampapírok, és tovább csökkent a Magyarországgal szemben fennálló országkockázat. Bármilyen meglepő: már az országgyűlési választások első fordulóját követően kézzel fogható jelei mutatkoznak a változásnak, hazánk minősítésének.

Ám faramuci a helyzet: itthon a honi balliberális értelmiség a Bajnai-kormány sikereit, pontosabban a válságkezelést, a totális csőd elkerülését magasztalja, a külföld pedig leszedi a keresztvizet a hatalom jelenlegi birtokosairól.

Hiszen nem lehet sikeres az a gazdaságpolitika, amely egy több mint ezermilliárd forintos (Bajnai-csomag) megszorításokra épít, figyelmen kívül hagyva annak későbbi negatív hatásait. Nem lehet eredményes az a gazdaságpolitika, amely tovább növeli - méghozzá jelentősen - a munkanélküliséget, nem állítja meg, hanem duzzasztja az államadósságot, és mélyíti a gazdasági válságot. Nem lehet sikeres az a gazdaságpolitika, amely nem mutat irányt és távlatot, és kizárólag a szociális intézkedésekre költhető pénzek lefaragására összpontosít. Akkor, amikor - még egyszer hangsúlyozom - folyamatosan növekszik az állástalanok tábora. S persze nem lehet sikeres az a gazdaságpolitika, amely a világ összes gazdasági ranglistájának legaljára küldi a magyar gazdaságot. Hogy az IMF-EU húszmilliárd eurós gigahiteléről már ne is szóljunk.

Elismerjük, tény, hogy csökkent a költségvetési deficit, ám volt is honnét mérséklődnie. 2006-ban, nem volt olyan rég, mi voltunk a deficitkirályok. Továbbá hazánk az egyetlen olyan európai uniós állam, amely 2004-es EU-tagsága óta szerepel a vén kontinens úgynevezett hiánylistáján. Ide azok a tagállamok kerülnek, amelyek túlzott államháztartási deficittel bírnak - márpedig hazánk sajnos rendelkezik eme "tulajdonsággal". Olyannyira, hogy a szocialisták által sikerpropagandaként kezelt költségvetési sztori a világ szemében nem az, mint aminek itthon láttatni akarják.

Mindenesetre másfél hét múltán már túl lehetünk - technikai értelemben legalábbis - az elmúlt nyolc év kormányzati produkcióján. Más kérdés, hány csontváz dől majd ki a szekrényből, illetőleg mekkora aknamező fogadja az új kabinetet. S milyen hosszú időbe telik majd az átadás-átvétel.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy miközben a demokrácia itthoni felkent bajnokai a kétharmados, fideszes parlamenti többségtől óvnak, addig mind a külföldi, mind pedig a hazai gazdasági szakértők szerint ez a felállás lenne a leginkább kedvező, végleges kimenetel a második forduló után. Ez ugyanis az alapja a szerkezeti reformok megkezdésének, egy középtávú gazdasági terv beindításának, az egymillió új munkahely megteremtésének.

Tetszik, nem tetszik: a piac árazott, s a Fidesz kétharmados többségére szavazott. Erre utal a mérséklődő országkockázat.

(Szajlai Csaba, Magyar Hírlap)