Három harmad

Még nem lefutott meccs a választás - vallja Kósa Lajos. Debrecen polgármestere szerint a Fidesznek kétharmadnál is többre van szüksége, és azt is elárulja, miért nem készül kormányzati szerepre.

Létrehozva: 2010. április 23., 15:34 \| Utoljára frissítve: 2010. április 23., 15:43	nyomtat	küld

- Hat-hét körzetben kérdés csak, hogy tud-e győzni a fideszes jelölt, valószínű a kétharmad. Miért is kellene elmenni vasárnap?

- Mert csak a politológusi boszorkánykonyhákban használják azt a rossz receptet, hogy "végy 3,5 százalék LMP-t, spékeld meg 16 százalék Jobbikkal, aztán megvan a győzelem". Ebből nem fő ki semmi, a szavazó nem így gondolkodik. Nem biztos például, hogy aki az első fordulóban elment szavazni, most is elmegy. Ezért tévedés, hogy hat-hét nyitott körzet van. A pontos szám: ötvenhét. A tét tehát még mindig óriási.

- A kormányzás így is megvan, a szocialistáknak ráadásul nincs partnerük: az LMP lerázta őket.

- Bonyolult az élet. Az LMP kazincbarcikai jelöltje például 12 évig volt szocialista polgármester, 1990-ben lépett be az MSZP-be. Magyarországra senki sem a Marsról jön. Azaz csak kevesen - ők viszont általában nem indulnak választáson, inkább elmennek celebnek a tévébe. Az mindenesetre látszik, hogy az LMP-sek tanultak elődjeik hibájából: az SZDSZ is az MSZP-től kapta a halálos csókot. Talán a történelem leghosszabb csókja volt - 16 évig tartott, és ráment az ország, pedig ha 1994-ben nem lépnek koalícióra a szocialistákkal, négy évvel később ők lettek volna az ellenzék vezető ereje. Az, hogy most megszűntek, s hogy az MSZP is megroppant, mutatja: a posztkádárizmus omlott össze, amelyben húsz éve éltünk. Ránk borult az épület. A választók arra szavaztak, hogy másszunk ki alóla és kezdjük elölről. Ehhez minél nagyobb felhatalmazás és támogatás kell.

- Önökkel, akik az elmúlt húsz év politikai elitjének tagjai, el lehet temetni a posztkádárizmust?

- Ki volt a kádárizmus és később a posztkádárizmus legkövetkezetesebb ellenzője? Egyértelműen a Fidesz.

- Egykori MSZMP-prominensek szerepeltetése, szociális népszavazás - biztos, hogy elég következetesek voltak?

- Kisebb-nagyobb kitérők akadtak, a lényeg azonban mindvégig változatlan volt. Ha például az SZDSZ-hez hasonlóan odaálltunk volna Horn Gyula mellé, mára mi sem lennénk sehol. Nem álltunk oda. A szociális érzékenység pedig nem baloldali találmány, igaz, eddig sikerült kisajátítaniuk. Szerintem most ennek is vége. A Fidesz néppárt, amelyben a liberális konzervatív irányzat ugyanúgy jelen van, ahogy a keresztényszociális. A legtermészetesebb, hogy a szociális problémákra érzékeny ez a szövetség.

- Azért az MSZP majdnem húsz százalékot szerzett. Nem korai még temetni őket?

- Ha megnézem a listájukat, s a neveket, akik a parlamentben ülnek majd, elfog a kétség, hogy képesek lesznek-e a sokat emlegetett megújulásra. Lendvai Ildikó, a friss erő? Vagy Gyurcsány Ferenc? Úgy érzem, fel sem mérték még, mi történt. Hogy vége egy korszaknak. Márpedig vége van. Ám hogy az újrakezdéshez legyen elég erőnk, minél nagyobb támogatásra van szükségünk.

- A Jobbiktól jobban tart, mint a valószínűleg gyurcsányista MSZP-frakciótól?

- Nem a Jobbiktól tartok, hanem a butaságtól és a korlátoltságtól. A józan ész hiányától. Zavart például, amikor Gaudi-Nagy Tamás, aki ráadásul jogász, Debrecenben felállt és közölte: végre felül kell vizsgálni a trianoni békeszerződést. Hogy mit? Európa határait a párizsi békeszerződésben határozták meg, a második világháború után, a trianoni 65 éve nincs érvényben. Azzal sem igen tudok mit kezdeni, hogy cseréljük le az Alkotmányt a Szent Korona-tanra.

A teljes interjút a Heti válasz 2010. április 22-i számában olvashatják.

(Stumpf András, Heti válasz)