Változunk, vagy megyünk a levesbe

Létrehozva: 2010. április 27., 10:55	nyomtat	küld

Mindez csak egy csipetnyi abból az áradatból, aminek nap nap után ellen kell állnunk. Gondolhatjuk, vajon mi a gond azzal, amikor a részeg hajléktalan lelép a járdáról, fél méter híján majd elcsapja az autó, erre a zebrán álló 18-20 éves suhanc a kis csajával azon "kesereg" nevetve, hogy nem ütötte el a lassítás nélkül közeledő jármű az egyébként is a lelki-fizikai lét határán egyensúlyozó szerencsétlent.

Vitathatatlan, az új kormányzat egyik legfontosabb feladata a gazdaság rendbetétele, a hitelezés megfelelő "minőségének" elérése, a kilakoltatások megakadályozása, s egyáltalán az, hogy "a gyerekeinknek majd jobb lesz" szocialista illúzióját átkonvertálja a belátható jövőbe vetett erős bizalommá. Akinek eszközök, erőforrások, döntési lehetőségek vannak a kezében, tudnia kell: nem elég csupán a gazdasággal és kapcsolódó részeivel foglalkozni, az "áldozzunk a GDP oltárán" teóriájának ideje lejárt. Sokkal nagyobb és komplexebb a baj annál, mintsem hogy néhány milliárd forinttal, meg a "prosperitással" megoldhassuk azokat.

Röviden: a rendszerváltás után húsz évvel egyfajta mentális-kulturális forradalomra van szükség nemcsak a gazdaság motorjainak beindítása érdekében, hanem azért is, hogy fokról fokra megtagadhassuk az "ember embernek farkasa" pusztító tételét. Egy élni akaró nemzetnek kell nemet mondania a hosszú vegetálásra.

Talán nem túlságosan nagy tévedés, ha kijelentjük: ez a "forradalom" az alapja egy valóban közösségként létező új nemzetnek.

Nem lehet addig "építeni", amíg a csőszerelő ötperces munkáért 15 ezer forintot kér el (egy kicsi csőgörény, meg 50 cm műanyag cső), majd miután elmegy a "mester", egy óra múlva már megint áll a mosogatóvíz. Nem lehet addig egyről a kettőre jutni, amíg az este hétig dolgozó röntgenasszisztens ordítozhat(!) a rendelőbe fél hétkor érkező beteggel; ki ne szeretne hazamenni műszak végén? Nem lehet addig jól működő közösséget létrehozni, s azt működtetni, amíg a pénztáros megjegyzések kíséretében megszabja az egyébként a megélhetését biztosító vevőnek, hogy éppen milyen címletben fizessen. Miért kellene borravalót adnunk egy mosolytalan és mogorva pincérnek?

Lehajtott fejjel, ellenállás nélkül veszünk részt ezekben a romboló közjátékokban, mert ugye "mertünk kicsik lenni".

Nézzünk végre szembe ezzel a destruktív mentalitással! Dobjuk a kukába a gyurcsányi életfilozófiát (amikor hazudunk reggel, éjjel meg este és a köztes időkben is) éppen azért, hogy végre építkezni tudjunk.

Az MSZP-SZDSZ-rezsim egyik legfőbb bűne, hogy elhitette a társadalommal: a győzelem és a siker csak könyökléssel, a másik fél megsemmisítésével lehetséges.

Az elmúlt nyolc év - amit az "útelágohoozásos" Medgyessy nyitott meg és a huncut Bajnai zárt - oly mértékben és minőségben tette próbára mind a gazdasági szereplők türelmét, mind a magyar nemzet szellemi, lelki és erkölcsi erőforrásait, ami értelmetlenné teszi a "foltozást". Csak egy új alapokra épített társadalom tudja megoldani a saját problémáit. E változásokat pedig nem lehet fentről levezényelni.

Hozhat a kormány megfelelő adótörvényeket, ha pavlovi reflex a kiskapuk keresése. Szigorodhat a Btk., ha nem merünk pontos helyzetjelentést adni a bűnözésről, annak mértékéről, minőségéről.

Ideális esetben a ma gyermekei a holnap építői. Ezzel szemben gyermekeink terrorban tartják egymást és tanáraikat, az erő és a másik eltiprása a vezérelv, penna helyett szamurájkard, az iskolai teljesítmény pedig fizetett dolgozatokkal van megtámogatva. Ezt ugyan lehet tagadni a budai szalonokban, csak nem érdemes.

Ebből a konstrukcióból csak káosz "épülhet" s ennek ellenszerét nem csupán az új kormányzattól kell várnunk. Társadalmunk kereteit kijelölhetik, ám tartalma attól függ, mi mivel töltjük meg.

Több van ebben a 10 millió 9 ezer emberben, mint amit eddig mutatott!