Egyszer egy háború...

Létrehozva: 2010. május 7., 09:22	nyomtat	küld

Aki nem különösebben érdeklődik az első világháború magyar vonatkozású eseményei iránt, még annak is érdemes elgondolkodnia azon, hogyan lesz a tehetséges költőből hazáját szerető katona, a fegyelmezett katonából író, s az elgondolkodás után - közben - mindhárom könyvet elolvasnia, a címük: Virágzik a mandula, Ne sárgulj, fűzfa, valamint És Mihály harcolt.

Ne szépítsük a dolgot, Somogyváry e könyveit jóval a csatazaj elülte és hazánk szétdarabolása után írta, szándéka volt vele, mintha érezte volna: a magyarokra, a csonka országra még egy nagy háború vár, amelyet csak erős lélekkel érdemes megvívni. Hát visszautal bakanóták keserűségére, elhagyott családokra, széttépett szerelmi kapcsolatokra. Igazi regények, nincs bennük írói túltengés, a háború, az háború, a szerelem meg szerelem.

Aztán Somogyváryt vitézzé avatták, később képviselőként a magyar parlamentben Bajcsy-Zsilinszky Endrén kívül egyedül ő szavazott a második zsidótörvény ellen. Szeghalmi még azt is leírja, hogy 1944 már­ciusában a Gestapo Mauthausenbe hurcolta, ahonnan 1945-ben szabadult, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, személyét teljesen elszigetelték. Leányát koholt vádak alapján tízévnyi Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. A drámai sors betetőzéseként 1950-ben budai lakásán az ÁVO elfogta, és Kistarcsára internálta. A kistarcsai táborból a fővárosba szállítás közben szívroham következtében hunyt el 1953-ban.

De miért épp egy száztizenöt éve született magyar íróval példálózom? Mert a kétharmados, illetve háromharmados kormánynak rengeteg dolga lesz az elkövetkező esztendőkben. Ha marad a közerkölcs olyannak, amilyen, ha csak azokra terelhető a közfigyelem, akikre a liberális erők irányították a reflektorok fényét, akkor hiába ússzuk meg a válságot - jó esetben. Erkölcsi közállapo­taink ismertek, unom leírni a korrupció szót, a Nokia-dobozt, az újabb és még újabb elvtársi lebukottak nevét. De e példátlan gaztettek feltárásának idején is kell valamiféle példa, egy-egy alak, akire úgy tudunk felnézni, mintha köztünk élne, nem divatos, nincsenek európai pártfogói, mégis - velünk együtt - európai.