A legbefolyásosabb szocialista

Létrehozva: 2010. május 10., 09:24	nyomtat	küld

A korábbi méreteihez képest eltörpülő régi-új szocialista frakció legbefolyásosabb pozíciójáért folyik a mai napon a harc.

Azt a kérdést kell eldönteniük a képviselőknek, ki töltheti be a következő időszakban a szocialisták által delegált parlamenti alelnök posztját. Ez a tisztség automatikusan kijár a bukott kormánypártnak, s nyilvánvalóan a legmagasabb közjogi cím, amit elérhet a jelenlegi parlamentben balos politikus.

Nem csoda, ha élénk lökdösődés, igazi harc indult a parlamenti alelnöki posztért. A Hírszerző értesülése szerint a tülekedésben ott van Mandur László, aki a korábbi ciklusban már betöltötte ezt a posztot, Ujhelyi István, az ifjú titánok korábban háttérbe szorult, és Molnár Csaba, a gyurcsányisták előretolt bástyája, egy másik leköszönő miniszter, Szabó Imre. De az etikai bizottság elnöke, dr. Simon Gábor is bedobta magát. Lehet, hogy nem találná túl etikusnak, hogy a pártkassza nagyhatalmú ura kerüljön ily módon előnyös helyzetbe?

Pedig a volt pártpénztárnok, jelenlegi pártigazgató Puch László magasan nyerte az első fordulót: a legtöbben őt jelölték a kitüntető feladatra. Sokan állítólag meg is hátráltak, népszerűségét látva. Mások viszont úgy gondolják, ha Molnár Csaba mögött összezárnak, még megakadályozható Puch látványosan előretörése. Ám a vezetőség támogatására Molnár nem számíthat, miután a múlt héten adott interjújában az elnökség lemondását követelte.

Puch László karrierjének felívelése nehezen magyarázható kívülről. A pártigazgató ugyanis tizenkét éve részese a pártvezetésnek, így elég erőteljesen merülhet fel felelőssége a párt csúfos kudarcában. Ám a szocialisták belső viszonyait ismerők valószínűleg nem csodálkoznak azon, hogy a megújulás jegyében egy régi motorost emelnek pajzsra a maradék befolyásukat féltő szocialista pártelit tagjai.

Érdekes ugyanakkor, hogy Gyurcsány nyíltan Puch ellen fordult. A volt kormányfő szerint ugyanis "a párt belső viszonyait jól ismerőknek időnként az a benyomása, mintha a pártban nem az elnöknek, hanem az informális pénztárnoknak, és pár kisebb kassza tulajdonosának lenne legnagyobb a befolyása". Gyurcsány úgy látja, Puch révén a párt ellenőrizhetetlen forrásokat használt és használhat fel: "Ha egy párt erőforrásainak bármekkora része az átláthatatlan világból származik, akkor a vezetés hatékonysága attól is függ, hogy képes-e kontrollálni ezeket az ellenőrizhetetlen forrásokat".

A vezetés hatékonyságával kapcsolatban persze ma már senkinek sincsenek illúziói a párton belül vagy kívül - beleértve Gyurcsány egykori áldásos tevékenységét is. Ám nyilvánvaló, hogy a megújulás látszatát sem keltheti egy olyan pártfrakció, amelyben a pártba áramló ellenőrizetlen pénzforrások ura kerülhet a szamárlétra csúcsára.

Sokan Lendvai Ildikót hibáztatják, amiért végre a kritikusaira hallgatott, és nem vállalta el a pozíciót. E hangok úgy vélik, Lendvaival szemben másnak nem lett volna esélye, s így egy kínos vitát meg lehetett volna spórolni. Ám ez a felvetés is igazából csak arra utal, hogy a szocialista frakció olyan 22-es csapdájában vergődik, amelyben csak rossz és még rosszabb megoldás között lehet választani.

Honlaptársunk információi szerint vannak olyanok is, akik a két egyéni győztes valamelyikét szerették volna a kiemelt poszton látni, hisz ez biztosíthatta volna, hogy a tényleges eredmény nyerje el jutalmát. De kérdésesnek látszik, hogy vajon Szanyi Tibor neve csakugyan a megújulás záloga lehetne-e a szocialista pártban.

Akárhogy is dől el, ennek a személyi döntésnek jelzés értéke lesz - elsősorban a megújulást pártolók esélyeire vonatkozóan.