Matolcsy: új, kedvezményes adó lesz

Létrehozva: 2010. május 13., 10:18 | Utoljára frissítve: 2010. május 13., 10:21	nyomtat	küld

- Mikor alakul meg az új kormány?

- Úgy tudom, hogy május 28-án teszi le a miniszterelnök az esküt a Parlamentben, és vele együtt tesznek esküt a kormány tagja is.

- Már aznap el is kezdik hivatalosan a munkát?

- Így van. Volt arról szó, hogy a miniszterelnök előbb teszi le az esküt, és a 8 miniszter később, de most úgy van, hogy mindez egy napon történik.

Hitelátváltás: a bank és az állam is fizetne

- Korábbi nyilatkozataiból tudjuk, a devizahiteleket forintalapú hitelekre váltatná át, de az nem lesz kötelező mindenki számára. Milyen árfolyamon történhet az átváltás? Ki viseli az átváltás terheit? Az állam vagy a devizahiteles?

- Két út van. Az egyik szerint - ez a mostani kormány álláspontja - az államnak semmilyen köze nincs a devizahitelesek problémájához. A másik a mi álláspontunk: mi azt mondjuk, hogy az állam, a bankrendszer, és a Magyar Nemzeti Bank közösen elengedték a devizahitelezést 2003-2004 óta, tehát az államnak felelőssége van az ügyben. Azon gondolkodunk, hogy valamilyen módon követjük azt a török, európai uniós, délkelet-ázsiai mintát, ahol a devizaalapú lakáshitelesek gondjainak megoldására alapokat hoztak létre, amelyek kivásárolták és nemzeti valutára váltották a bajba jutottak hitelét.

- Ez a rossz bank, jó bank mintájára történne?

- Pontosan. A rossz bank kivásárol vállalkozói hiteleket, és a bajba jutott lakástulajdonosok hitelét is. Hogy milyen árfolyamon, azt vizsgáljuk. Az elvi megközelítés az, hogy mind a három fél, az adós, a bank és az állam is vállaljon felelősséget az árfolyamkülönbségből, ami mondjuk az eredetileg 250 forintos euróárfolyam és az aktuális árfolyam között van. Természetesen nem mind a másfél millió devizahitelesre terjedne ki a megoldás, hanem csak azokra, akik nem tudnak törleszteni.

- A devizahitelesek azt tapasztalják, hogy ha gyenge a forint, akkor is jobban járnak a devizaalapú hitellel, mint a forinthitellel.

- Akkor maradjanak a devizahitelnél. Elég nagy szórással azt mondja a bankrendszer, a különböző civilszervezetek, hogy 90 ezer és 300 ezer család között van ma a bajban lévő hitelfelvevők száma, akikre kiterjedhet ez a megoldás. 900 ezer család, másfél millió ember vett fel devizahitelt, de ezeknek csak egy része a lakáshitel, a mi konstrukciónk pedig csak ezekre vonatkozna. Aki gépkocsira, televízióra, külföldi utazásra vette fel a devizahitelt, annak nem nyitnánk ilyen lehetőséget.

- Egyfelől a devizahiteleseket akarják védeni forintgyengülés esetén, másfelől viszont a gyengébb forint jót tesz az exportnak. Erről van szó?

- Személy szerint én olyan gazdaságpolitika híve vagyok, amely az árfolyammal kapcsolatosan elvi álláspontot foglal el. Valahol praktikus az álláspontom: számomra nincs jó vagy rossz árfolyam, most stabil árfolyam szükséges. Ha stabil az árfolyam, kiszámítható az államadósság, a kamatok, a beruházások és az infláció alakulása. Növekedést beruházásoktól remélünk, és a befektető számára stabil környezet szükséges.

- Mit tekint Ön stabil árfolyamnak? Mettől meddig mozoghatna a forint?

- Bevallom, hogy személyesen nincs árfolyamcélom. Surányi György, a jegybank volt elnöke, nagyon sok közgazdász, a vállalkozók és a kamara is mond kívánatos árfolyamot. A következő kormányzat költségvetési politikáért felelős tagjaként azt tudom mondani, hogy néhány százalékos árfolyam-ingadozás természetesen megengedhető, de 15-20-30 forintos ugrálás nem.

Világválság: nagyon nagy a baj

- Ez azonban nemcsak a jegybank monetáris politikáján múlik. Az uniós államok fele komoly bajba kerülhet. Azzal együtt, hogy hétfő hajnalra ötszázmilliárd eurós mentőcsomagot fogadtak el az unió pénzügyminiszterei, megingott az euróval szembeni bizalom. Újabb válságtól tarthatunk...

- Ahogy most elemezzük a kérdést, attól kell tartanunk, hogy most következik a W-formájú krízis második szakasza. A 750 milliárd eurós európai uniós mentőöv egy napot bírt ki, hétfőn hajnalban jelentették be, akkor egy napig kitűnően reagáltak a piacok, mindenki megkönnyebbült, kedden pedig már estek az árfolyamok. Miért is kellett jó hírt produkálni? Azért, mert borzalmas nagy baj van. Az egész eurózóna az összeomlás szélére került.

- Ez azt is hozhatja, hogy az önök által eltervezett gazdaságpolitikát felülírja a valóság, és egy időre válságkezelésre kell berendezkedniük. Felkészült erre?

- Most bevallok valamit: 2001-ben olyan elemzésekre alapoztuk az eurózónához történő csatlakozás menetrendjét, amely szerint 2008 és 2010 között globális pénzügyi válság alakul ki. Gazdasági miniszterként azért támogattam a jegybankelnökkel együtt a forintot erősítő árfolyam-módosítást, mert bár az nehezítette az exportőrök dolgát, szerettünk volna minél előbb az eurózónához csatlakozni, ami védett öbölnek tűnt.

Most viszont új helyzet van: kiderült a védett öbölről, hogy háborgó víz. Igazuk lett azoknak a stratégiai gondolkodással bíró amerikai közgazdászoknak, akik szerint nem lehet sikeres az euró, mert nincs mögötte olyan egységes piac, mint az Egyesült Államokban, olyan egységes gazdaságpolitika, mint az Egyesült Államokban, olyan együttműködés az állam és a jegybank között, mint az Egyesült Államokban, ráadásul nincs egységes adópolitika, nincs egységes gazdaság.

Most a valutauniós tagok egy része leszakadóban van az euróról, és nagyon-nagyon bonyolult helyzet állt elő: el kell dönteni, hogy politikai határozattal építsenek-e az euró mögé egységes gazdaságot és gazdaságpolitikát, ami a tagországok önálló gazdaságpolitikájának feladását jelenti. Ha nem, akkor a leszakadókat ki kell engedni az euróövezetből.

- Ön szerint ez a lehetséges verzió? Vagy az, hogy az eurózónában marad Görögország?

- Azt gondolom, hogy egy harmadik forgatókönyv. Úgy látom, hogy bár hasadás van az eurózónán belül politikailag és gazdaságilag egyaránt, az övezet kormányai széthúznak, de ha nagy baj van, akkor pillanatnyilag összetartanak. Szerintem egyik véglet sem valósul meg, hanem kisebb-nagyobb válságok követik majd egymást a következő másfél, két évben. Erre fel is készültünk.

- Ez mit jelent pontosan? Azt, hogy az új kormány nem fogja szorgalmazni az euró minél gyorsabb bevezetését?

- Már nem tudjuk szorgalmazni. Az eurózónához való csatlakozás kritériumai közül egyet sem teljesítünk, miközben az eurózóna sem teljesíti saját kritériumait.

- A valutauniós tagság nagyobb védettséget jelentene most Magyarországnak?

- Elvileg igen, bár a következő egy, másfél évre nem biztos. Elvileg azért van így, mert az összesen 750 milliárd eurós mentőcsomagból 60 milliárd a ténylegesen lehívható hitel. Ez óriási összegnek tűnik, de valójában nagyon kicsi; ezért esnek a tőzsdék. Valójában a pénzpiac ellen senki nem küzdhet: Soros ezért verte meg a fontot, ezért verik meg rendre azokat a nemzetállamokat, amelyek azt hiszik, fent tudják tartani a valutájukat, az árfolyamukat, a kamatszintjüket. Az új magyar kormánynak olyan gazdaságpolitikát szükséges követnie, ami elsősorban nem az euróhoz igazodik majd, mert felborultak a játékszabályok, mert a pénzpiacok ötvenezerszer több pénzt tudnak megmozgatni, mint az eurózóna államai.

Új, kedvezményes adó lesz

- A pénzpiac bizalmát stabilitással lehet megszerezni. Stabil költségvetéssel, betartott hiánycéllal...

- Így van. A pénzpiac bizalmának az első sarokpontja a politikai stabilitás. A kétharmados politikai többség nagyon erős stabilitást nyújt. A második elem, hogy a gazdaságpolitika stabil legyen: lehessen tudni, hogy melyek a gazdaságpolitika prioritásai. Nálunk az első az, hogy legyen újból növekedés, mert növekedés nélkül nincs fenntartható egység.

- Hogyan gyorsítható a növekedés? Először csak 2011-től ígért adócsökkentést, ehhez képest már júliusi adóvágás is szóba került. Adócsökkentéssel gyorsítaná a gazdasági növekedést?

- A helyzet sokkal rosszabb, mint amikor legutóbb beszélgettünk. Ezzel együtt a bürokrácia leépítésével, a korrupció megtámadásával, az első gesztusértékű adócsökkentésekkel és az uniós fejlesztési források gyorsításával számításaink szerint már az idén 1 százalékkal növelni lehet a gazdaság bővülésének ütemét.

- Nézzük meg közelebbről ezt a négy eszközt. A bürokrácia csökkentését hogyan képzeli el? Elmondta még novemberben, hogy az állami feladatok jó részét meg lehetne szüntetni. Ez nyilván elbocsátásokkal is jár majd, különben nem lesz olcsóbb a bürokrácia. Őszre hány ember elbocsátására számíthatunk?

- A bürokrácia leépítése az elején nem jár elbocsátásokkal, hiszen válságban tömegesen elbocsátani nagyon buta dolog lenne; abban a pillanatban csökkenne a fogyasztás és a költségvetés bevétele.

- Ez azt jelenti, hogy akkor szakaszosan, jövőre lesznek elbocsátások?

- A bürokrácia leépítést egy négyéves programként kell elképzelni. Elkezdjük most, a hét közepén, megnézzük, hogy mik a legostobább, buta szabályok, amelyek a vendéglátóipartól kezdve a termelővállalkozókat nyomasztják. Nagyon sok ilyen van, több százat lehetne az első bürokrácialeépítő programban törölni. Egy sor intézményt össze lehetne vonni vagy akár meg lehetne szüntetni. Itthon kétszáz órába telik egy munkavállaló után a statisztika elkészítése, az unióban ez ötven óra. Ha már mindezt megtettük, akkor jöhet szóba, hogy hány emberre van szükség a közszférában.

- Beszéljünk a munkahelyteremtésről. A Fidesz tíz év alatt egymillió munkahelyet ígért, ez sem lesz egy egyszerű feladat, főleg ilyen körülmények között. Idén hány új munkahelyre számíthatunk?

- Több mint egymillió munkahelyet kell teremtenünk ahhoz, hogy elérjük az EU átlagos foglalkoztatottsági szintjét, mert amióta az ígéretünket tettük, megszűnt 120 ezer állás. Az első lépés az, hogy a csődeljárásoknál a munkahelyek megszűnését próbáljuk megfékezni, majd a trendet megfordítani.

- Megszűnés, felszámolás előtt álló vállalatoknak kívánnak kedvezményeket vagy támogatásokat nyújtani?

- Nem tudunk támogatásokat, kedvezményeket adni. Beruházási pénzt tudunk adni, és jobban működő államot tudunk kínálni. Azt kínáljuk, hogy négy év alatt a térség legversenyképesebb gazdasága a magyar lesz. Ezért a vállalkozóknak érdemes lesz befektetniük a jövőbe, amihez uniós forrásokat kínálunk, a mostaninál gyorsabban.

- Ezt hogyan kiviteleznék?

- Ha nem tűnök nagyon arcátlannak, akkor összehasonlítom a Széchenyi-terv pályázati rendszerét és a mostani uniós pályázati rendszert. Az egyik különbség, hogy a Széchenyi-tervben 30 nap alatt bíráltunk el egy pályázatot, most az átlagos pályázati elbírálás 18-20 hónap, nem ritka a 30 hónap. Akkor 1 forint állami pénz 3 forint beruházást vonzott, most 1 forint másfél forintot hoz. Itt kell keresni a választ arra, hogy miként lehetne mérsékelni a csődök és a megszűnő állások számát.

- Az uniós szabályozás nem gátolja a gyorsítást?

- Lehet gyorsítani, ezt mondják az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, az önkormányzati tárca szakemberei, és a Fellegi Tamás által rendelt előzetes elemzések is. Ha 30 napra nem is, de 60 napra csökkenteni lehet a pályázatok elbírálási határidejét.

- , hogy miként lehet a tartós munkanélkülieket visszaterelni a munkaerőpiacra. Generációk nőnek fel úgy, hogy nincs mintájuk arról, hogyan kell elmenni dolgozni.

- Tartok tőle, hogy ez a legfőbb baj. A diplomások foglalkoztatottsági rátája több mint 70 százalékos, a szakképzetteknél ez az arány 63 százalékos, vagyis az uniós átlaghoz közelítő. Az általános iskolát sem végzett képesítés nélküliek körében pedig 19 százalék. A kereskedelmi és iparkamarával megállapodtunk, hogy még az idén átvesszük a szakképzés duális, német rendszerét. Ott ez kétszáz éve nagyon sikeresen működik, és a magyarhoz képest háromszoros a gyakorlati képzés. Magyarországon egy szakképző iskolában a csavarhúzást tankönyvből tanítják; úgy is meg lehet tanulni, de a német szakképzés rendszerében egy vállalatnál tanítják, az hatékonyabb.

Nagyon nagy a baj, és ennek csak egyik eleme a szakképzés. A családi kisegítő munkát is fel kell értékelni. Egy ötgyermekes családnál vagy egy idős házaspárnál valaki munkát vállal, takarít, főz, a kertet gondozza, azt egy olyan adózási rendszerrel kell jutalmazni, ami a feketéből a fehérbe viszi a tevékenységet, és támogatja az ilyenfajta munkavállalást.

- Erre külön kedvezményes adózást kínálnának?

- Igen.

- Mekkora adókulccsal?

- Most dolgoznak rajta a szakértőink.

- De hogyan nézne ki ez a rendszer? A munkabérekre rakódó közteher az európai átlagnál jóval magasabb, ezért nem éri meg itt foglalkoztatni.

- Így van. Azt tudom csak mondani, hogy hároméves adóreformban gondolkodunk, ami 2010 közepén indul, de az igazi nagy dobásokra 2011-ben van esély. Az adórendszer logikája az lesz, hogy minden egyes munkavállalói csoportnál a feketegazdaságból a legális rendszerbe tereljük a foglalkoztatást, annyit adóztassunk, amennyit megéri kifizetni.

- Tehát a tipikusan feketemunkából élő iparágak újfajta adózásra számíthatnak?

- Igen. Ilyen lesz a mezőgazdaság, a turizmus, beleértve a vendéglátást természetesen, az építőipar és a családi kisegítő gazdaság. Ezeken a területeken 300-350 ezer mikrovállalkozás működik. Képzeljük el, hogy mindegyiknél csak egy részmunkaidőst alkalmaznak 4 órában naponta, ami teljesen életszerű. Így ha nem is 300 ezer főállású munkahelyünk, de 100-150 ezer részmunkaidős helyünk lehetne, akár néhány éven belül. Ehhez kell adórendszert csinálni.

- A feketegazdaság visszaszorításának másik eszköze az APEH megerősítése lesz?

- A vállalkozói világ, az üzleti világ és a családok által általában elfogadott új adórendszer játékszabályokat kínál, azokat viszont mindeninek be kell tartania. Szeretnénk visszahozni a már több mint 10 ezer Szlovákiába települt vállalkozást, de nem a törvény erejével, azt nem is lehet megtenni az EU-ban. Viszont versenyképes adórendszert kínálunk: ha nincs osztalékadó Szlovákiban, akkor nálunk se legyen; ha a regisztrációs adó 40 ezer forint Szlovákiában, akkor nálunk legyen 39 ezer forint. Ha a szlovákoknál 19 százalékos a jövedelemadó, akkor legyen nálunk is versenyképes személyi jövedelemadó. Ezt követően az APEH vagy annak jogutódja legyen erős, és a csábítás után valóban nézze meg, főként a nagy adózókat, hogy valóban betartják-e a szabályokat. A büdzsé szja-bevétele 1800 milliárd forint, az áfabevétel 2300 milliárd, így különösen az utóbbinál minden egyes kihágást szigorúan meg kell büntetni.

- Említett néhány tételt. Ezek az év közepétől módosulnának?

- Van amit lehet, van amit nem. Elvileg lehet az osztalékadót, elvileg lehet a személyi jövedelemadót módosítani. Folynak a vizsgálatok. Meg kell várnunk a Varga Mihály által vezetett munkacsoport leltárát. Azt azonban eldöntöttük, hogy legalább gesztusértékű adókönnyítéseket mindenképpen teszünk.

- Maradjunk még kicsit az adócsökkentésnél. Megszűnik júliustól a szuperbruttósítás?

- Szeretnénk előterjeszteni ezt a lépést, de majd meglátjuk, hogy a kormány és a parlament tud-e időben döntést hozni. Az adórendszer első módosításai között ennek a lépésnek helye van, mert a szuperbruttósítás egy adó megadóztatása - a munkaadói járulék egy adó - ami rendkívül bonyolulttá, átláthatatlanná teszi a rendszert.

- Úgy vezetik ki a szuperbruttót, hogy újra megváltoztatják a személyi jövedelemadó sávhatárát? Mert ha nem, akkor elég sok marad a zsebünkben, viszont a költségvetést komolyan megterheli a váltás.

- Meglátjuk. Egyet figyelembe kell venni: az adórendszert egyszerűsíteni szeretnénk, mert azon keresztül táplálható a növekedés, a beruházás és a fogyasztás. Ha ez a logika arra visz minket, hogy változatlan sávhatárral kivezessük a szuperbruttósítást, akkor megtesszük.



- Túlzó a szám, 250 milliárd forintról van legfeljebb szó, ha július 1-től vezetjük ki. 250 milliárd forintot pedig, ha az emberek elköltik, akkor abból 100 milliárd forint azonnal visszajut a költségvetésbe; Magyarországon minden elköltött 100 forintból 40 visszajut a büdzsébe.

- Önök inkább a lakosság fogyasztását szorgalmazzák? Vagy a megtakarítást?

- Jó kérdés. A magyar társadalom jelenlegi működése nem azt mutatja, hogy az emberek elteszik a pénzt. Az emberek nem is tudják eltenni: hitelt törlesztenek, számlát fizetnek belőle. Arra számítunk, hogy ez bemegy a gazdaságba. Ha pedig így lesz, akkor ennek is a 40 százaléka azonnal megjelenik a büdzsében.

- A takarékosságot miként kívánják ösztönözni?

- Minden erőnkkel támogatni fogjuk a hosszú távú otthonteremtési előtakarékosságot. Tesszük ezt majd azért, mert a népesedési fordulathoz otthon kell, a gyermekvállaláshoz otthon kell.

Sokaknak le kéne mondani

- A napokban egy interjúban azt fejezte ki, a monetáris tanács tagjainak is távozniuk kellene. Azt várja, hogy felajánlják a lemondásukat?

- Ahogy már korábban mondtam, senkit sem szólítok fel semmire. A mindenkori jegybank mindenkori vezetőségével fogok együtt dolgozni. Magyar állampolgárként viszont nem tartom helyesnek, ha olyan súlyos hibasorozat után, mint amit a jegybank az elmúlt években elkövetett, helyén marad a Monetáris Tanács. A testület tagjainak azt kell eldönteniük, hogy vállalják-e azt a lelki helyzetet, hogy egy új kormány teljesen más gazdaságpolitikájával szembenézve maradnak a helyükön, tudva azt, hogy súlyos hibákat követtek el.

- Az önök kommunikációjából az látszik, hogy szeretnék, ha távozna a jegybank elnöke és a teljes monetáris tanács, a jegybankéból viszont az, hogy a helyükön kívánnak maradni. Beszélt az utóbbi időben Simor Andrással?

- Amíg nem teszem le a miniszteri esküt, nem beszélhetek sem a jegybankelnökkel, sem a pénzügyminiszterrel, sem bármilyen más jelenlegi kormánytaggal.



- Ha én leszek a költségvetési politikáért felelős kormánytag, akkor természetesen nekem együtt kell dolgoznom a jegybank vezetésével, és átadás-átvételi folyamatban együtt kell dolgoznom a pénzügyminiszterrel.

- Mit fog mondani Simor Andrásnak?

- Azt tudom mondani, hogy én együttműködöm a jegybank elnökével, a Monetáris Tanáccsal, de szakmailag jobbnak tartom, emberileg meg pártolnám azt a megoldást, ha távoznának posztjukról.

- Erős János felajánlotta a lemondását. Elfogadja?

- Példaértékűnek tartom Erős János lépését. A Magyar Fejlesztési Bank elnökét a magam szemüvegén keresztül sikeres banki vezetőnek látom, és ő ennek ellenére felajánlotta a lemondását az új kormánynak.

- A PSZÁF munkáját is kifogásolta. Ott is azt várja, hogy Farkas Ádám felajánlja a lemondását?

- Sajnos azt kell mondanom - ez többeknek rosszul eshet - , hogy az állam hatókörébe eső valamennyi pénzügyi ellenőrzéssel foglalkozó intézménynél sok a hiba. Minden esetben azt kell mondanom, hogy fontolják meg, hogy tudják-e saját lelkiismeretükkel támogatni a következő gazdaságpolitikát.

- Gondol itt például az APEH-re is?

- Természetesen. Ez is a pénzügyi ellenőrzés keretébe tartozó intézmény.