A szlovák lazac

"Ficónak kellenek Slotáék, a nacionalisták szavazatai, ha ebédre paprikás csirkét rendel brindzovy halusky helyett, már akkor voksokat veszít" - egy szlovák diplomata így foglalta össze e sorok írójának a szociáldemokrata-szélsőjobb szlovák miniszterelnök álláspontját. Így kezelték Pozsonyban a szerdai Martonyi-Lajcák-találkozót is, a leendő magyar és a jelenlegi szlovák külügyminiszter munkaebédje után azonnal feldübörgött Robert Ficóék propagandagépezete. S ez így is folytatódik majd egészen a június 12-i választásokig, tetőfokát pedig nem sokkal a voksolás előtt, a gyászos trianoni évfordulón éri majd el.

Létrehozva: 2010. május 14., 08:33 \| Utoljára frissítve: 2010. május 14., 08:49	nyomtat	küld

S mindez úgy, hogy Ficóékat igazából mélyen hidegen hagyja, hogy a felvidékieknek lesz-e magyar állampolgárságuk. Tudják, hogy ez nem fenyegeti friss államiságukat, nemzetbiztonságukat. A felvidéki magyarok nem fogják elhagyni Szlovákiát, s pláne nem képeznek hungarista ötödik hadoszlopot a szlovák hazában.

Szózuhataga ellenére Pozsony urai tisztában vannak azzal is, hogy a budapesti lépés nem sért semmilyen nemzetközi jogszabályt. Ott van a korábbi szerb és horvát vagy éppen a tavalyi román precedens. Brüsszelnek az ég egy adta világon semmi kifogása nem volt az ellen, hogy Bukarest állampolgárságot adjon akár egymillió moldávnak is - pedig hát Moldova nem is EU-ország, s nyilvánvaló, hogy az egykori Besszarábia polgárait sokkal inkább az uniós munkahely, mint a nagyromán öntudat motiválja.

A szlovák miniszterelnök ráadásul a saját bőrén tapasztalta meg, hogy az esetleges uniós rosszallás sem bír több következménnyel egy visszafogott ejnye-bejnyénél. Az EBESZ például hiába fogalmazott meg ajánlásokat a nyelvtörvénnyel kapcsolatban, azok megfogadása egy percig sem merült fel Ficóékban. S nem történt semmi. Mint ahogy köptek a kétoldalú magyar-szlovák egyezményekre, etikára és az adott szó erejére, amikor sajátjukként vetették fel a Tokaj nevet az európai bornyilvántartási rendszerbe. Aztán gyorsan egy törvényt is hoztak róla, mélyen demokratikusat, mélyen szlovákot.

A kettős állampolgárság kérdése mindössze propagandafegyver, amellyel tüzelni lehet a szavazópolgárt. Ha Szlovákiának lenne mondjuk norvég kisebbsége, akkor most az északi heringhalászati törvény ellen indítanának hadjáratot a pozsonyi várból. Ján Slota pedig szlovák nemzeti állatnak nyilvánítaná a lazacot, s Szvatopluk fejedelem lenne a sprotnikonzerv atyja is. Vérre menő verseny ez a nacionalista szavazatokért.

S természetesen azért is, hogy a választó ne törődjön a pozsonyi korrupciós botrányokkal, ne vegye észre a Fico-kabinet impotenciáját a görög összeomlás következményeinek otthoni kezelésében.
Rémlik valahonnan egy hasonló történet?

Fico Gyurcsányhoz hasonlóan saját polgárai szembeállításával, etnikumok és kisebbségek megfélemlítésével, illetve a velük való riogatással akar hatalmon maradni. Közös játszmájuk volt a kétoldalú viszony elmérgesítése is. Mert miért nem hívta haza azonnal a pozsonyi magyar nagykövetet Budapest a meghamisított tankönyvek, az államnyelvtörvény kapcsán. Miért nem kérette be Göncz Kinga azonnal a szlovák ügyvivőt, ahelyett, hogy Kaliforniában a kubai emigránsokat nevelte volna a magyar rendszerváltás tanulságaira. Miért rendezett látványveszekedést Komáromban Fico és Gyurcsány, s miért tehetetlenkedett Szécsényben később Bajnai?

Fico magyarellenes ámokfutásához budapesti partner kellett, megfelelően aljas, tétova és döntésképtelen. Martonyi János szerdán gesztust tett Pozsonynak, elment és tájékoztatta a szlovák vezetőket az új törvényről. Ugyanakkor egyértelművé tette azt is, hogy ez magyar belügy, ebből nem engedünk. Mint ahogy nem engedünk a kisebbségek jogaiból sem.
"Kilelt a hideg, amikor szerda este tájékoztattak a Lajcák-Martonyi-megbeszélés eredményéről" - mondta tegnap a jó Robert.

Kivételesen őszinte pillanat volt ez.

(Máté T. Gyula, Magyar Hírlap)