Adócsökkentés: mikor, hogyan és miből?

Létrehozva: 2010. május 19., 11:11	nyomtat	küld

Ugyancsak egyetértés van abban, hogy a magyar adóék, az élőmunkát terhelő adók magasak, s sürgősen mérsékelni kellene őket. Az új kormány számára tehát adott a fő csapásirány: az adócsökkentés.

A kérdés már csak az, hogy mikor és hogyan. Hiszen év közben vagyunk, ilyenkor nem ildomos adót változtatni, ráadásul most kellene elkezdeni összeállítani a jövő évi költségvetést, melyben az adóreformnak minden bizonnyal kiemelt szerepe lesz. Van-e értelme itt és most jelentős adócsökkentéseket hozni a kormánynak úgy, hogy még azt sem tudja, mi van a folyó költségvetés teljesítésével, milyen csontvázak esnek ki a minisztériumi szekrényekből? Ezért tűnik úgy, hogy komoly adócsökkentésre most nincs mód és lehetőség, az azonnal megteendő lépéseknek inkább jelképesnek kell lenniük, mutatva az új kormány határozott elköteleződését az adómérséklés mellett.

Persze a helyzet nem lesz sokkal könnyebb a jövő évi adóintézkedések esetében sem, hiszen óriási adósságtörlesztések várnak ránk, és a deficit jövőre sem lehet magasabb a GDP 4-5 százalékánál. A társasági adót nem érdemes változtatni, mert nemzetközi összehasonlításban most sem magas, és nincs igazából vállalkozásélénkítő szerepe, hiszen a vállalatok, különösen a nagy, nemzetközi cégek - az elmúlt időszakban sokat emlegetett adóoptimalizálás miatt - akkora nyereséget mutatnak ki, amekkorát csak akarnak.

A béreket terhelő adókra ráférne a csökkentés, hiszen volna miből, de itt is érdemes megfontolni egy-két dolgot. Amire biztosan lehet számítani a bérterhek mérséklése után, az a költségvetési bevételek csökkenése. A nagyvállalatok - különösen amelyek erőfölényes piaci helyzetben vannak - nem feltétlenül fogják bővíteni a foglalkoztatásukat ennek következtében. Számukra sokkal fontosabb a tőkeköltségek alakulása és a termékeik iránti kereslet változása. Mivel komoly konkurenciával nem kell szembenézniük, valószínűleg "lenyelik" az adócsökkentést, s termékeik ára nem fog csökkenni, viszont a profitjuk, és ezáltal a külföldre utalt jövedelmük nőni fog.

A kisvállalkozásoknak érzékelhető könnyebbséget jelentene a bérterhek mérséklése, de ezt csak akkor tudják kihasználni, ha a vállalkozásuk bővítéséhez pótlólagos forrásokhoz jutnak, és a termékeiket megfelelő (nem nyomott, diktált) árakon értékesíteni is tudják. Mindebből az következik, hogy a bérterhek mérséklésének együtt kell járnia a piacépítéssel, az erőfölényes helyzetek felszámolásával.

Más a helyzet a jövedelemadóknál. Itt lényeges csökkentést lehet végrehajtani úgy, hogy a költségvetésibevétel-kiesésen túl más mellékhatás nem merül fel. Ezen a területen érvényesíteni lehet a népességreprodukció ösztönzését, a gyermekvállalás támogatását. A jövedelemadó mérséklése jótékony hatást gyakorolhat az érdekeltségre, az embereket nagyobb erőfeszítésekre ösztönözheti, ráadásul még az aggregált keresletet is növeli, ami egy ilyen válságos időszakban nem lebecsülendő szempont.

A magyar adórendszer közismerten bonyolult, a külföldi vállalkozók ezért hazánkat nem adóparadicsomnak, hanem ellenkezőleg, "adópokolnak" tekintik. Nyilvánvaló, hogy az 52-fajta adó helyett elég lenne 10-12-fajta: azzal is be lehetne szedni a szükséges adóbevételt, és érvényre juttatni a gazdasági vagy társadalmi szempontból fontos ösztönzőket. Reméljük, hogy a radikális egyszerűsítés már jövőre meg fog valósulni.

Érdemes szót ejteni a kiterjedt körű és mértékű adókedvezményekről is. Ezek nagyságát a vállalati mérlegbeszámolók alapján mintegy ezermilliárd forintra lehet taksálni. Az adók mérséklésével párhuzamosan fontos lenne ezen kedvezmények jelentős megnyirbálása. Így lehetne a szükségből erényt kovácsolni, hiszen az engedmények csökkentése egyszerre teremtene forrást az adók mérséklésére és tenné normatívvá az adózást a kivételek felszámolásával.