Új az irány

Létrehozva: 2010. május 25., 00:34	nyomtat	küld

A közegészségügy szerves részét képező kórházakban és rendelőintézetekben úgy látnak el magáncégek gyógyító tevékenységet, hogy a társadalom által biztosított anyagi erőforrásokat a betegek kárára és a saját hasznukra fordítják. A legkülönbözőbb törvénysértéseket magában foglaló gyakorlatot ráadásul az egészségügyi közigazgatás egy része aktívan segíti, a másik fele pedig azzal járul hozzá, hogy nem tiltja be azonmód az emberi életre veszélyes eszközöket, nem tiltja ki haszonélvezőit a közintézményekből, és nem lép fel a büntetőjogot is felhasználva a bűncselekménygyanús ügyek elkövetőivel szemben.

A leendő miniszterelnöknek, Orbán Viktornak a parlament elé terjesztett kormányprogramjából az egészségügyi szolgáltatás minden szereplője elolvashatja, hogy mi az az új irány, amihez tartania kell magát. Az alábbi, főként az egészségügy rendbetételére vonatkozó idézetek megmutatják, melyek azok a szabályok, amelyeket minimálisan be kell tartani ahhoz, hogy újra a köz érdekei érvényesüljenek ezen a területen, és mi az a magatartás, amely a jog és azzal összhangban a szakmai lelkiismeretesség útjára tereli vissza a gyógyítást.

"A győztesnek nem igaza van, hanem feladata. A győztestől nem azt várjuk, hogy bizonygassa az igazát, hanem azt, hogy tegye a dolgát, teljesítse a feladatát. Számomra a XXI. században ez a modern kormányzás mottója. (...) Az új kormányzatnak elsődleges feladata lesz a rendezetlen viszonyok felszámolása, a kiszámíthatóság megteremtése. (...) Célunk az ÁNTSZ korábbi feladatainak visszaállítása, hatósági jogosítványainak megerősítése. A szervezetnek meghatározó szerepet kell játszania a minőségbiztosítási rendszer erősítésében és ellenőrzésében. (...) Egy nemzet egészségi állapotát nemcsak a gazdaság fejlettsége határozza meg, hanem az egészségi állapot is visszahat gazdaságára. A jelenlegi népegészségügyi helyzet az ország versenyképességét is jelentősen veszélyezteti. (...) A Fidesz által kínált kormányzati válasz a joguralomra, a kiszámíthatóságra, az elszámoltathatóságra, a felelősségre, az írott jogszabályok és az íratlan erkölcsi parancsok mindenkori tiszteletben tartására, a felelősségteljes politizálásra és az emberek iránt érzett felelősségtudatra épül. (...) A szabad élet legfőbb garanciája pedig a törvényes rend, éppen ezért a mindenkori kormány alapvető feladata, hogy a kiváltságok helyett polgárainak tulajdonát, a jogbiztonságot és a törvényességet védelmezze. Mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. (...) Vissza kell állítanunk az állam lerombolt tekintélyét, ennek érdekében meg kell teremtenünk a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeit. Szakítani kell az elmúlt évek öngondoskodásra vonatkozó hamis politikai felfogásával, amely az öngondoskodás elsőbbségét hirdette akkor, amikor az állam saját hibái és tehetetlensége miatt már az alapvető közszolgáltatásokat sem tudta állampolgárai számára biztosítani. Az erős állam átlátható és egyúttal felelős. A társadalom általános bizalomvesztéséhez az elmúlt években nagymértékben hozzájárult az állam és a közszféra minden szegmensét behálózó korrupció és nepotizmus. Tűrhetetlen, hogy az állam javaira úgy tekintsenek, mint politikai zsákmányszerzés tárgyára. Elfogadhatatlan, hogy a közjavakkal törvénytelenül és erkölcstelenül sáfárkodók az államot mint magánvállalkozást kezeljék."