Az erdélyi Krónika interjúja Kósa Lajossal

Létrehozva: 2010. június 1., 11:40	nyomtat	küld

- A következő időszakban melyek a frissen hivatalba lépett Orbán-kormány legfontosabb feladatai?

- A kormány működésének első hete a minisztériumokban hétfőn megrendezett átadás-átvétellel kezdődött, ezután kapjuk az első benyomást az ország állapotáról. Már most látjuk, hogy az előző kormánytól örökölt költségvetési számok nem stimmelnek, tehát valószínűleg pótköltségvetést kell előterjeszteni, egyúttal pedig olyan intézkedéstervet, amely az ország gazdaságának helyreállítását célozza. További feladatok következnek az oktatás területén, az önkormányzati rendszerben, a kultúrában, a nemzetpolitikában, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 2011-ben Magyarország biztosítja az Európai Unió soros elnökségét, tehát erre is fel kell készülni. Ugyanakkor a politikai menetrend szempontjából közelegnek az önkormányzati választások. A fővárosban még jelen van a Gyurcsány Ferenc képviselte, elviselhetetlen korrupcióval, visszaélésekkel, pazarlással, tolvajlással járó politika, amit fel kell számolni. Budapest nélkül a nemzeti együttműködés megvalósulása sem lesz lehetséges, tehát a fővárosra is koncentrálni kell.

- Noha még nem mérték fel teljes mélységében a magyar gazdaság állapotát, olyan megszorításokra számítani kell-e Magyarországon, mint amilyeneket most a román kormány tervez?

- A megszorítások nem vezetnek sehová. Nálunk csődöt mondott az a hagyományos gazdaságpolitikai elképzelés, ami kizárólag megszorításokkal képzeli el a gazdaság stabilizálását. Nekünk új gazdaságpolitikát kell lefektetnünk, ami nem a megszorításokra támaszkodik. Ez körülbelül olyan, mintha valaki úgy próbálná rendezni a saját életét vagy egészségét, hogy mindig felad magából egy picit. Sohasem lesz egyetlen egészséges fogunk sem, ha mindig kihúzunk egyet, előbb-utóbb elfogynak. A megszorításpolitika azért nem járható út, mert picit változtat a struktúrán, de mindenből kevesebb marad, ami semmi jóra nem vezet. Nagy költségvetési átcsoportosításokra biztosan sor kerülhet, hiszen számos dologra költünk, amire nem szabad, miközben másra nem adunk pénzt, holott kellene.

- Az Országgyűlés közel egy hete többek között az ön kezdeményezésére fogadta el a kettős állampolgárság bevezetéséről szóló jogszabályt. Milyen hasonló lépések várhatóak az új kormánytól nemzetpolitikai téren?

- Nyilvánvaló, hogy fel kell újítani a magyar-magyar együttműködést az anyaországban és a környező országokban élő magyarok között. Ezt a szocialisták ideig-óráig működtették, aztán tönkretették. Le kell ülnünk a környező országok vezetőivel, és rendezni kell azokat a kérdéseket, amelyek most problémaként vetődnek fel például az oktatásban, a kulturális együttműködésben. Ugyanakkor számos más gond van ama országokkal - Szerbia, Horvátország és Ukrajna -, amelyek nem tagjai az EU-nak. Kicsit mi is hasonló cipőben járunk, mint Románia, amely kettős állampolgárságot ad olyan ország lakóinak, amely nem uniós tagállam, gondolok itt a Moldovai Köztársaságra. Tehát ezeket a kérdéseket rendeznünk kell.

- És miként képzeli el a Fidesz az intézményes kapcsolatokat az erdélyi magyar politikai szervezetekkel?

- Fel kell vázolnunk egy nemzetpolitikai stratégiát, és az ehhez való viszony határozza meg, hogy milyen kapcsolatunk lesz a különböző szervezetekkel. Aki azt mondja erre, hogy jó, azzal egészen biztosan szoros partneri kapcsolatunk lesz, aki pedig elfogadhatatlannak tartja, azzal nyilván nem annyira szoros, mert az alapstratégiai célkitűzésben nem értünk egyet. E téren kulcskérdés az autonómia megítélése, amelyről azt gondoljuk, hogy napirenden kell tartani, ugyanis nem hiszem, hogy a románok vagy az ukránok megteszik helyettünk. Miért ne járna az autonómia a magyaroknak, ha jár a finneknek, svédeknek, baszkoknak Európában? Mi egyenrangúak vagyunk az európai nemzetek sorában, tehát ki kell követelnünk magunknak, hogy ami másoknak jár, az kölcsönösségi alapon nekünk is. E téren érdekes fejlemény, hogy most már Románia is megismeri a kisebbségi román létet, hiszen népességének tíz százaléka már nem az országban lakik, és láttuk, milyen türelmetlen intézkedésekkel reagált ezekre a problémákra például az olasz kormány. Előfordulhat, amire sohasem gondoltunk volna, mégpedig hogy húszéves távlatban kisebbségi ügyben a magyar és a román álláspont megegyezik.