Lerágott csontok

Létrehozva: 2010. június 7., 00:51	nyomtat	küld

Emlékezzünk csak arra, hogy amikor tavaly ősszel Bajnai Gordon kormányfőként New Yorkban járt és a világ befolyásos bankáraival tárgyalt, azzal igyekezett megnyugtatni őket, aggodalomra semmi okuk, hiszen az utódjának sem lesz sokkal nagyobb mozgástere. Mert az országnak teljesítenie kell azokat a mutatókat, amelyeket elvár tőle a nemzetközi befektetői közösség. És mert érzékeny politikai kérdés a forint árfolyama, meg lesz tehát kötve az új kormány keze.

Varga Mihály szombaton igyekezett lecsillapítani az elmúlt napokban gerjesztett műpánikot az államcsőd veszélyéről. Úgy fogalmazott, hogy "nem volt szerencsés" politikustársainak, Kósa Lajosnak és Szijjártó Péternek a megnyilvánulása. Lehet, hogy nem volt szerencsés Kósáéknak igazat mondaniuk, de legalább azok most igazán csendben maradhattak volna, akik a bajt ránk hozták. Szekeres Imre, talicskapárti politikus például azt találta mondani, hogy a kormánypárti politikusok azért beszéltek csőd közeli helyzetről, mert saját üzleti érdekeik miatt akarták befolyásolni a forint árfolyamát. Kár, hogy még emlékszünk a 2003. június elején az akkori miniszterelnök nyomására végrehajtott sávközép-eltolásra, amelynek híre különös módon szivárgott ki a kormányülésről. Eme információkkal valóban üzleteltek egyes baloldali körök, nem kizárt, hogy Szekeres gyanúja ebből a történetből táplálkozik. Kósáéknak nagyon gyorsan meg kell tanulniuk, hogy nyilatkozataikat azon nyomban beárazza a tőzsde.

Hogy tényleg nagy a baj, azt mindannyian tudjuk. A hazugságok kora lejárt. Nem lehet kétféle kommunikációt folytatni, egyfélét a magyar polgároknak és egy másfélét a befektetőknek, a pénzügyi piacoknak. Tekintettel kell lenni arra is, hogy milyen hatást gyakorol egy vezető politikus szájából elhangzó, tényeket rögzítő megállapítás a forint aktuális árfolyamára. Még akkor is, ha a kormány elszámolással csak a választópolgároknak tartozik. Itt ugyanis senki nem szavazott az IMF és az EU gyámságára. Szuverén jogunk eldönteni, hogy egy előre nem kalkulált, százmilliárdokban mérhető természeti kár - mint amilyen most az árvíz - esetén is a kőbe vésett tervezett hiánycél betartását tartjuk-e a legfontosabbnak, vagy amikor életekről van szó, amikor menteni kell a menthetőt, támogatni és kártalanítani kell a bajbajutottakat, akkor átmeneti időre félretesszük a kőbe vésett hiánycélt.

Az új kormány az elődje által vállalt kötelezettségekért is felelősséggel tartozik. De van egy határ, amelyen túl nem várható el, hogy Magyarország erején felül, emberek millióinak nyomorba süllyedése árán teljesítse elődje vállalásait. Ugyanis, amikor 2008 őszén az IMF és az EU a hatalmas, 25 milliárdos gigahitelével meghosszabbította a baloldali kormányzat agóniáját, pontosan tudták, kiknek adták a hitelt és milyen kockázattal. Pontosan tudták, ha nem hitelezik a Gyurcsány-rezsimet, Magyarországon előre hozott választást kell tartani. És a jobboldali fordulat eredményeként a gazdaságpolitikában elsődleges lesz a nemzeti érdekek érvényesítése.

Oszkó egyébként pontosan fogalmaz, amikor azt mondja, nem csontvázakat találtak Vargáék a szekrényekben, hanem lerágott csontokat. Így igaz: felzabálták a jövőnket, legyengítették az országot, és nemcsak a csontjainkat, még a lelkünket is szétrágták.

És a megmondó embereiknek még mindig van bőr a képükön, hogy "államcsődpánikkal" való riogatással vádolják Kósáékat.

Mégis mi történt itt Gyurcsány kurtán-furcsán történő lelépése óta? Talán Bajnai oly sikeresnek mondott válságkezelése miatt csökkent valamennyit is a duplájára dagasztott államadósságunk? Vagy lendületbe jött a gazdaság? Mitől is szűnt meg a 2008 őszén még elismert csőd közeli helyzetünk? Talán emberbaráti szeretetből elengedték a hiteleink kamatait? Ama 25 milliárd dolláros hitelt nem csupán azért vetették fel velünk, hogy a külföldi befektetők biztonságban tudják magas kamatra idehozott tőkéjüket?

A szent 3,8 százalékos hiánycél teljesítése érdekében a Bajnai-kormány tavaly ősszel olyan költségvetési törvényt fogadtatott el, amely már akkor sem volt reális, amikor megszavazták. A virtuális egyensúly érdekében felülbecsülték az adóbevételeket és alultervezték a kiadásokat, egyszerűen rátolták a fűnyírót a működési költségekre. Mitől lenne magasabb az adóbevétel most, a gazdasági válság kellős közepén, a gazdaság teljesítőképességét lefojtja a magas adóteher? Ha az IMF vissza akarja kapni kamatostól a hitelét, akkor szabad kezet kell adnia az új kormánynak. Annyi "játékteret" engednie kell Magyarországnak, hogy - akár a tervezettnél magasabb költségvetési hiány mellett is - gazdaságélénkítő politikáját megvalósíthassa, hogy új munkahelyek teremtődjenek, hogy ne kerüljön sor utcai tüntetésekre, zavargásokra.

Vigyázó szemetek Athénra vessétek...