A nagy európai játszma

Létrehozva: 2010. szeptember 23., 16:30 | Utoljára frissítve: 2010. szeptember 23., 16:33	nyomtat	küld

Ön az EU-elnökség hat hónapjára tűzszünetet ajánlott a pártoknak. Ehhez képest Göncz Kinga volt külügyminiszter két hete kijelentette: az unióban már felmerült, hogy Magyarország alkalmas-e a feladatra. Hogyan reagál a hadüzenetre?
Természetesen a kormány képes lesz ellátni az elnökséggel járó feladatokat, Brüsszelből sem kaptunk olyan jelzéseket, miszerint kétségeiket fejezték volna ki kormányunk felkészültségét illetően. Ahhoz viszont, hogy valóban jó eredményt érjünk el, fontos lenne a magyar politikai erők együttműködése. Kockázatos, ha egyesek
azt terjesztik, hogy nem tudunk majd megfelelni a feladatnak, mert adott esetben ez valóban veszélyeztetheti a sikert.

Sokak szerint ugyanakkor azáltal, hogy az Európai Tanácsnak Herman Van Rompuy személyében van már elnöke, leértékelődött az egyes országok soros elnöksége.
Több tagállamnak is fenntartásai vannak az EU intézményeinek szerepével kapcsolatban, például a soros ország miniszterelnökének funkcióját illetően. A lisszaboni szerződés után mindenki elkezdte keresni helyét az új rendben. Ettől azonban még nem lett tisztább a kép. Kérdés például, mit csináljon a soros ország miniszterelnöke. Nem állítom, hogy a magyar elnökség idejére minden a helyére kerül. Mi nem akarjuk túljátszani a szerepünket; azt tartjuk feladatunknak, hogy folyamatosan egyeztessünk, és ehhez a soros elnök tagállam miniszterelnöke kell. Az Európai Tanács ülésein az elnök után a soros elnök kormányfője kap szót - ilyen értelemben ez a funkció nem értékelődött le. Az EU intézményeinek helykeresése ugyanakkor még most is folyik. Ebben a folyamatban a mi elnökségünk lesz az utolsó, tehát a soros elnökségünk a jövő év első felében akár meghatározó is lehet a majdani intézményi súly szempontjából.

Magyarország a harmadik az újonnan csatlakozott országok közül Szlovénia és Csehország után, amely átveszi az elnökséget. Mindkét elődünkről negatív vélemény alakult ki. Szlovéniáról azért, mert nem volt elég kezdeményező, a csehek meg a kormányválságukkal voltak elfoglalva. Ön szerint ez mennyire rendítette meg a régi tagállamok bizalmát a kelet-európaiakban?
A régi és az új tagállamok között a mai napig van törésvonal, bár ez esetben más jellegű problémák merültek fel. Én nem vagyok rossz véleménnyel az említett két elnökségről. A szlovénok sok szakterületen értek el kompromisszumot - ugyanakkor nem voltak képesek tudatosítani az eredményeiket. A csehek is sok területen előbbre jutottak, de nekik csak ügyvezető kormányuk volt, a kellő politikai fölhatalmazás nélkül. Az EU-n belül egyébként nem a kelet-nyugati ellentét az egyetlen törésvonal, hanem az egyes témák alapján is alkalmi érdekcsoportok jönnek létre. Itt van mindjárt az a kérdés, hogy a magánnyugdíjpénztárakba befolyt összeg csökkenthesse a költségvetési deficitet. Példának okáért a svédek is a kelet-európaiak véleményén vannak.

Az egyetlen régebbi tagállam, amely csak szoros népszavazás eredményeképpen, 1995-ben csatlakozott az EU-hoz.
Ez ebből a szempontból mindegy, de Svédország az EU egyik legegészségesebb költségvetésével és gazdaságával rendelkező országa. Miután a skandináv jóléti modell több mint egy évtizede jóformán csődbe ment, megértik, hogy nekünk a nyugdíjreform milyen költségvetési problémákat okoz.

Az unióra mindeddig inkább a földrajzi csoportok működése volt jellemző. Meghatározó volt a Benelux-államok, a skandináv és balti országok közös érdeke, és ebbe a sorba tartozik a Visegrádi Csoport is. Mindez nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy a nagy unió kisebb uniókra tagolódik?
A nagy államok nem szeretik a Visegrádi Csoportot, mert uniós tanácskozások előtt közös álláspontot igyekszünk kialakítani. Ők viszont mindig egyeztetnek egymással; sőt Franciaország és Németország beleegyezése nélkül nincs egyetlen komoly döntés sem. Mindenkinek kell hogy legyenek szövetségesei, mert ahhoz, hogy egy javaslatot el lehessen fogadtatni, minősített többségre van szükség. Örülök, hogy az unió nagyhatalmai most már felismerték: Visegrád tényező. A négyek között is vannak viták, de sorskérdésekben azonosak az érdekeink. A klasszikusnak mondott országcsoportok pedig mindig is léteztek a közösségen belül, széttagolódási tendenciáról ezért nem beszélhetünk.

Magyarország soros elnökségének idején szeretné napirenden tartani a kisebbségvédelmet. Az uniónak viszont nincs kisebbségvédelmi chartája. Miért foglalkoznának hát a mi külön bejáratú problémáinkkal?
Magyarország az EU-elnökség során kezdeményező lesz a kulturális sokszínűség megőrzésével kapcsolatos európai felelősségvállalás terén. Közös európai célról van szó, hiszen az EU alapszerződése is leszögezi: "az unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását". A magyar elnökség keretében azt szeretnénk előmozdítani, hogy az EU többet és hatékonyabban tegyen e cél megvalósítása érdekében. Indítson minél több olyan programot, amely támogatja a társadalom sokszínűségének megőrzését célzó civil kezdeményezéseket. A kulturális értékőrzés a kisebbségek számára kétszeresen fontos, ezért törekvésünk ezeket a közösségeket nagymértékben szolgálja. Ugyanakkor a kulturális sokszínűséget nem lehet a kisebbségek kérdésére szűkíteni: ez minden európai nemzet és polgár közös ügye. Fontosnak tartjuk az olyan kezdeményezéseket, mint már csak kis létszámú csoportok által beszélt nyelveken vagy nyelvjárásokon sugárzó rádióadók felállítása, diákcserék, vagy hogy a különböző nemzetiségű rendőrök a határ menti térségekben tanuljanak meg egymás nyelvén száz szót.

A magyar elnökség programjai között szerepel a Duna-régió stratégia elfogadása. Ennek keretében nagyszabású fejlesztésekben gondolkodnak - ez viszont aggodalmat vált ki a környezetvédők körében.
Az biztos, hogy erőművet nem építünk a Dunán, és nem ipari, hanem "zöld" folyóban gondolkodunk. A Dunát ugyanakkor közlekedés és áruszállítás szempontjából is jobban ki szeretnénk használni. Ehhez azonban nem a folyót akarjuk megváltoztatni, hanem a hajókat; olyan hajókat kellene építeni, amelyek nem veszélyeztetik a vízminőséget, az ivóvízbázist, az élővilágot. A dunai régió pedig többet jelent, mint maga a folyó, és a többfunkciós közlekedéstől az árvízi védekezésen keresztül a környezetvédelemig számos projektet szeretnénk megvalósítani. Romániával például az árvíz, belvíz és éghajlatváltozás ügyében akarunk együttműködni. Példának okáért: a szélsőséges időjárás miatt az egyik helyen árvíz van, ettől nem messze viszont a szárazság miatt kipusztul a termés - ilyen problémákat akarunk megoldani, és ez a zöldeknek sem lehet ellenére.

Az EU-nak most már van külügyi főképviselője, és kialakulóban van az uniós külszolgálat intézménye is. Mi a legmagasabb külügyi poszt, amire Magyarország eséllyel pályázhat?
A lengyelek kimutatták, hogy a 27 tagállamból 16 erősen alulreprezentált az EU leendő külügyi szolgálatában.

Véletlenül ezek nem kelet-európai országok?
Nagyrészt igen, de nem kizárólag. Tény, hogy a kelet-közép-európai államok nincsenek a helyükön kezelve. Hazánk a delegációvezetői posztok közül egyet kapott, Norvégiát. Ez reális. De alacsonyabb beosztásokban lehetnénk jobb helyzetben. Ebben a kérdésben is mentalitásbeli változást kellene elérnünk a régi tagállamoknál.

G. FEHÉR PÉTER