Több van bennünk, mint amit eddig mutattunk

Tragikus, hogy a sokat emlegetett társadalmi összefogásra egy olyan súlyos katasztrófa szorítsa rá a magyarokat, mint amilyet a kiömlő mérgező vörösiszap idézett elő. Az államnak és a társadalom segíteni képes szegmenseinek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az életük újrakezdése előtt álló embereken segítsen. Igen a válasz arra a kérdésre, hogy a magyar társadalom képes-e együtt mozdulni.

Létrehozva: 2010. október 17., 12:15 \| Utoljára frissítve: 2010. október 17., 12:17	nyomtat	küld

Egy szinte teljesen széthullott "közösség" lett az eredménye annak a jó ideje pusztító folyamatnak, amelynek a központi eleme az egoizmus, az érzéketlenség, a "nekem jár" mentalitás. Szerencsére az ezeket az "értékeket" hirdető politikai tömörülés immár a fasorban sincs. E köröknek sikerült az elmúlt szűk egy évtizedben szétzúzni azokat a kereteket, amelyek között egy társadalom képes fejlődni, reflektálni önmagára s úgy egyáltalán: normális életet élni. Persze bajok nélküli társadalomról nem álmodozunk. A konfliktus - legyen az bármilyen természetű - mindenhol jelen van, ahol két ember összedugja a fejét, egy harmadik pedig végképp "borítja a bilit". Az ember ilyen, talán a természeténél fogva.

Ám szerencsére az a képessége is megvan, hogy gyengéit felismerve dolgozzon a benne meglévő "jó" kiteljesítésén. Az ennek érdekében tett eddigi erőfeszítéseket egy ilyen, "ember embernek a farkasa" elven szerveződő létezésben minimum meg kell kétszerezni.

Lippai Roland írása itt olvasható

(mno)