A közösségi oldalaktól nem leszünk boldogabbak

A népesedési adatokat elnézve különösen igaz ez Magyarországra: a kedvezőtlen születési számok mögött nemcsak anyagi, hanem értékmegfontolások is állnak. Kopp Mária az MNO-nak kijelentette: meg kell szólítani a fiatalokat az általuk használt csatornákon is. A magány veszélyes szituáció, s ezen nem képesek segíteni a virtuálitásban meglévő közösségek sem.

Létrehozva: 2010. november 10., 09:30 \| Utoljára frissítve: 2010. november 10., 10:22	nyomtat	küld

- A KSH legfrissebb adatai szerint tízmillió fő alá csökkent a magyarok lélekszáma. Kell-e félnünk ettől az adattól, vagy vegyük tudomásul, hogy ez a valóság, három évtizede fogy a népesség, s nem lehet ellenszerét lelni?

- Ez egy lélektani határ, s tudtuk azt is, egyszer elérjük, emellett azzal is tisztában voltunk, hogy alá is kerülünk. Azt remélem, hogy ez egy nagyon komoly vészjelzés a politikusok és a társadalom számára. Ha nem tudunk változtatni, akkor ez a folyamat véglegesen visszafordíthatatlan lesz. Most van az a pillanat, amikor még a Ratkó-unokák megszülethetnének; ez a női és férfi korosztály éppen a határán van annak, hogy gyereket tudjon vállalni. Úgy látom, nemcsak a magyar, hanem az európai politika is rájött arra, hogy baj van. Csak emlékeztetnék: a népesedési problémákról hosszú ideig még az Európai Unióban is inkorrekt volt megszólalni. Azt remélem, hogy beavatkozással sikerül változtatni a helyzeten; Magyarországon is volt már rá példa, amikor bevezették a gyest és a gyedet, a korábbinál 120 ezer gyerekkel több született meg. Akkoriban e támogatások nagyon komoly összegnek számítottak, ugyanakkor a mai támogatási összeg egy magasabb végzettségű nő vagy férfi számára már nem motiváló. Ma a magasabb végzettségű - érettségizett, egyetemet, főiskolát végzett - rétegekben nem születnek meg a kívánt és tervezett gyerekek. A kutatók azt is kimutatták: a Bokros-csomag hatására éppen a magasabb végzettségű rétegekben született kevesebb gyerek.

- Ön azt mondja, hogy ezt a vészcsengőt meg kell hallania mindenkinek. A politika érzékelhetően meghallotta ezt, ám a társadalom mintha nem fogná fel: itt nem csak szimbolikus problémáról van szó. Emellett rendet kellene tenni elsősorban a fiatalok fejében is. Ön azt is többször említette: a magyarokban igen nagy a gyermekvállalási hajlandóság. Elnézve a mostani fiatalokat, s figyelembe véve azokat a tényezőket, amelyek szocializálják őket, nem biztos, hogy ez a vágy még mindig olyan erős. Hölgyismerősöm említette: több fiatal anyuka is van a környezetében, aki valósággal szenved, hogy a gyerek miatt elveszítette korábbi szabadságát. Nem általánosítunk, ám a jelenség mégis megfigyelhető. Vagyis nem csak anyagi okai vannak ennek a folyamatnak.

- Hihetetlen társadalmi igazságtalanság, hogy egy olyan nő, aki óriási energiát fektetett a tanulásba, eredményesen dolgozik a választott hivatásában, ha gyereket vállal, nagyon komoly hátrányba kerül a gyermeket nem vállaló kortársaival szemben. Ma ez hatalmas áldozat, és a fiatalok ezt érzik. Teljesen igazságtalan, hogy a társadalom nem biztosítja a feltételeket, hogy a gyermeket vállaló fiatalok ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe. Húsz magyar fiatal azt mondja, 24 gyereket szeretne, de csak 13 születik meg. A legnagyobb különbség a magasabb végzettségű nők és férfiak esetében van. S miért? Mert nekik valóban aránytalanul nagy terhet kell vállalniuk, s nemcsak anyagilag, hanem az életvezetésük, életcéljaik szempontjából is. Azokban az országokban sikerült javítani a helyzeten - ilyenek a skandináv országok és Franciaország is -, ahol végre felismerték az utóbbi tíz évben, hogy egészen másfajta intézkedésekre van szüksége ennek a rétegnek, mint mondjuk a nyolc általános vagy kevesebbet végzetteknél, ahol még ma is megszületnek a kívánt gyerekek. Sőt, a nyolc általánosnál kevesebb végzettségűeknél még egy kicsit több is, hiszen ott a gyes még ma is komoly anyagi bevételt jelent.

Lippai Roland

Teljes cikk

(MNO-fidesz.hu)