A NATO-csúcs kérdőjelei

Létrehozva: 2010. december 16., 12:18 | Utoljára frissítve: 2010. december 16., 12:47	nyomtat	küld

"A NATO-tagállamok minisztereinek tanácskozásán, 2008 októberében John Craddock, a NATO európai erőinek vezetője kijelentette: Oroszország grúziai behatolása arra késztette a NATO-t, hogy felülvizsgálja a tagállamok biztonságával kapcsolatos feltevéseit. Most, a lisszaboni csúcs után vajon érvényes-e még ez a kijelentés? " - kezdte nyilatkozatát Hankiss Ágnes európai parlamenti képviselő (Fidesz).

A néppárti politikus szerint a megállapodás Oroszországgal célszerű politikai lépés, amely biztonságunk megszilárdítását szolgálhatja, ez azonban óhatatlanul felvet komoly erkölcsi és stratégiai kérdéseket is. Többek között: kíván-e engedni a NATO az együttműködés érdekében azoknak a demokratikus eszméknek a képviseletéből és védelméből, amelyekre az euroatlanti szövetség épül, és amelyek számos ponton éles ellentétben állnak az orosz demokrácia-felfogással?

"Talán felesleges is külön emlékeztetnünk az emberek megfélemlítésére és bántalmazására, újságírók és ügyvédek halálának tisztázatlan körülményeire Oroszországban" - elevenítette fel Hankiss az oroszországi jogállami viszonyokat. Az EP-képviselő szerint nehéz volna nem provokatív gesztusként értékelni legújabban a Wikileaks-alapító Assange felterjesztését orosz részről Nobel-békedíjra. Kérdésként merül fel: hátrányosan érinti-e majd a belépni szándékozó országok esélyeit, ha Oroszország rossz szemmel nézi leendő NATO-tagságukat, illetve tekintetbe veszik-e a NATO vezetői bizonyos tagországok sérülékenységét, és mai napig nyitott, rendezésre váró ügyeit Oroszországgal kapcsolatban?

"A megbékélés és a megállapodás történelmi iránya mindenképpen üdvözlendő. Ugyanakkor világosan kell látnunk a NATO történelmi felelősségét abban, hogy a rakétavédelmi program érdekében kötött megállapodás hozadékaként milyen nagyhatalmi erőt legitimál, illetve, hűen közös európai értékeinkhez, mire mond határozott nemet" - zárta eszmefuttatását Hankiss Ágnes.