Esély a kitörésre

Létrehozva: 2011. január 19., 16:02	nyomtat	küld

Így értékeltem 2005-ben a gazdasági növekedést, a foglalkoztatás bővítését és az európai felzárkózást egyaránt segítő grandiózus gazdasági programot. A belső erőforrás-fejlesztés kiváltotta gazdasági növekedésre nagy szükség volt akkor is, hiszen az exportvezérelt magyar gazdaság külső piacai csökkenő igényeket mutattak a hazánkban legyártott termékekre. Az 1997-ben még harmincszázalékos export reál­növekmény 2001-re tíz százalékra zuhant. A külső piacokra termelő ágazatok tömeges leépülését, a munkanélküliséget és a GDP visszaesését a Széchenyi-terv képes volt a hazai termelés, a beruházások és a hazai fizetőképes kereslet együttes feltornászásával kezelni. Ennek köszönhetően 1999-ről 2001-re a beruházások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás a kétszeresére emelkedett. A kívánatos három százalék közelébe került a költségvetési hiány GDP-arányos mértéke, s a Horn-kormány idején megtapasztalt harmincszázalékos inflációt sikerült levinni öt százalékra.

Az 1998 és 2002 közötti polgári éra gazdaságpolitikája természetesen több volt, mint egy vállalkozásokat ösztönző kurzus. Az állami támogatásból megvalósított beruházások és azok hozadékai már eleve a hazai lakosság igényeihez igazodtak. Ahhoz pedig, hogy a lakosság vásárolni tudjon, az első Orbán-kormány idején jelentős minimálbérnövelésre és bérrendezésekre, szociális jövedelemjuttatásokra is sor került. Az állam által támogatott beruházások a termelés és a szolgáltatás növekedéséhez a fizetőképes, elkölthető jövedelmet is megteremtették, ráadásul támogatta a kormány az exporttermelést is, azért, hogy a munkahelyek megmaradjanak.

A 2002-es kormányváltást követően gazdaságpolitikai szemléletváltás következett. A Fidesz-kormány által bevezetett Széchenyi-tervet folyamatosan zsugorították, legtöbb pályázatát befejezettnek nyilvánították. Helyette a külföldi vállalatok befektetésösztönzésére és regionális vállalati irányítóközpontok, szolgáltatócentrumok kialakítására helyezték a hangsúlyt. A szocialisták gazdaságpolitikájában háttérbe szorultak a hazai kisvállalkozások, és minden előtérbe került, ami multinacionális. A külföldi befektetők betelepülésének előfeltétele az állami támogatáson túl az adókedvezmény, mondhatni az adómentesség volt.

Ez a nyolc év azonban a hazai gazdaság katasztrofális visszaesésével járt. 2009-ben az egy főre jutó bruttó hazai termék az európai uniós átlag 63 százaléka volt. Pontosan ugyanannyi, mint 2003-ban, miközben a többi közép-európai ország nagyságrendekkel javított a pozícióin. Szlovákia 2004 és 2009 között 15 százaléknyit faragott le a lemaradásából. A Széchenyi-tervre eső időszakban megszerzett előnyünket (nyolc százalékkal csökkentettük lemaradásunkat) elveszítettük. Az EU-tól érkező támogatások kezelésekor szocialista barátaink azt gondolták, elég a pénzt elkölteni - azt már nem, hogy ezt ésszerűen tegyék. A vakvágányra állított gazdaságpolitikát az államháztartás hiányának növelésével, fedezetlen kiadásokkal, majd amikor már ez sem volt lehetséges, a lakosság és az önkormányzatok adósságcsapdába hajszolásával "kompenzálták".

Ehhez képest most az Új Széchenyi-tervet az MSZP elnöke, a korábbi szocialista kormányok által készített Új Magyarország fejlesztési terv olcsó, rossz minőségű másolataként értékelte. Mesterházy Attila érzéki és értékrendbeli tévedésben van. A szocialisták kormányzása alatt egy jottányit sem közeledtünk jólétben Európához. Gazdaságpolitikájuk azért vallott kudarcot, mert a rendre visszatérő megszorításaik ellenére sem voltak képesek az államháztartás egyensúlyát biztosítani, miközben szinte teljesen lemondtak a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséről.

A szocialisták által zálogba tett jövő helyett az Új Széchenyi-terv esélyt ad a gazdaságnak, a társadalomnak. A túlélés esélyét, ami akkor valósul meg, ha a gazdaságpolitikánkat a gazdaság irányításának eszközeként tartósan tudjuk a társadalmi és nemzeti érdekek alá rendelni. A hazai gazdaság megerősítése segít a világgazdasági hatásoktól függetlenített, azok negatívumait csökkentő szerves fejlődési pálya kialakulásában. Széchenyi István szavaival élve: "A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk."