Új mércék - új módszerek

Létrehozva: 2011. május 6., 17:00 | Utoljára frissítve: 2011. május 9., 08:59	nyomtat	küld

A politológus kifejtette: ez egy belpolitikai természetű felismerésből ered; annak politikai megítéléséből, hogy mit is eredményezett az elmúlt nyolc év, milyen előfeltevésekkel dolgoztak az akkori kormányok, hogyan adósították el az államot, hogyan tették fenntarthatatlanná a rendszert, hogyan vált a morális válság a jó kormányzás akadályává.

Másfelől azonban - világított rá G. Fodor - a felismerések a globális természetű problémák megértéséből származnak. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt igazolták a kormány értelmezése szerint, hogy markáns irányváltásra van szükség az előző időszakhoz képest. Szavai szerint az elmúlt húsz év arról szólt, hogy honnan merítsük a sikeres mintákat. Kiemelte: mindig máshol kerestük a példákat, azonban ezekről a kísérletekről kiderült az elmúlt egy-két évben, hogy kudarcot vallottak. Magyarázatképpen megemlítette az ír csoda kifulladását, valamint Portugália példaadó szerepének megkérdőjeleződését. Továbbá az is nyilvánvalóvá vált - folytatta -, hogy Európa és a világ is radikális átrendeződés előtt áll.

Úgy tűnik, hogy valaminek vége van, és a kormányok keresik a megfelelő válaszokat az új korszak kihívásaira. Az is világosan látszik a nemzetközi példákból, hogy a régi eszközökkel nem lehet sikeresen kezelni a ciklikusan visszatérő válságokat. Ezt ismerte fel az Orbán-kormány - húzta alá a szakértő, hozzátéve: ezért részben követi ezeket az új módszereket, részben viszont példát mutat Európának, többek közt például a bankadókkal. Válaszát összegezve rámutatott: azok a régi eszközök, amikkel az államok eddig rendelkeztek, nem voltak alkalmasak arra, hogy kezeljék a folyamatosan visszatérő válságok jelenségét. Ez magyarázza azt a politikai szándékot is, hogy újra kell szervezni az országot.

A politikai szándék világos

Bár empirikusan nem igazolható, de az eseményekből látható, hogy azért is korszakváltás ez az egész törekvés, mert az elmúlt húsz évet végig jellemezte a kádárizmusnak az az öröksége, hogy úgy állt az állam a politika középpontjában, hogy lényegében létrehozott egy olyan kritikus tömeget, amely az államból élt. G. Fodor Gábor úgy fogalmazott, a Kádár-korszak létrehozta a biztonság illúzióját, amit a munkahely, lakás, szociális ellátások és nyugdíj "biztonsága"fémjeleztek. A rendszerváltáskor azonban kiderült, hogy mindez finanszírozhatatlan, azonban a hatalom logikája a baloldal fejében - az intézmények cseréje ellenére - nem változott. A rendszerváltás után is a kádári hatalmi építményt próbálták fenntartani, azoknak kedvezni, akik az államból élnek. Azonban időről időre kiderült - Medgyessynél is, Gyurcsánynál is -, hogy a szociális transzferek politikája mint hatalompolitika, hosszú távon finanszírozhatatlan.

Ezzel szemben a jelenlegi kormányzati intézkedések alapján tetten érhető a politika hatalmi bázisának átrendezését célzó szándék is, vagyis az inaktívak helyett az aktívakra "való építés". Véleménye szerint ebből pedig az a feladat következik, hogy létre kell hozni egy széles középosztályt. Gyakorlati szinten pedig arra a kérdésre kell a kormányzatnak adekvát választ adnia, hogy hogyan lehet az inaktívak egy jelentős részét visszaterelni a munka világába - vélekedik az elemző. A politikai szándék világos: egy olyan széles középosztály megteremtése a cél, amely a munkából él, nem pedig az államból. Ezt egészíti ki a gazdasági szükségszerűség, hiszen a korábbi rendszerről bebizonyosodott, hogy fenntarthatatlan - fogalmaz.

G. Fodor Gábor ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy a baloldal politika- és hatalomfelfogása harminc év alatt semmit nem változott, vagyis ugyanazokat az eszközöket alkalmazzák, ugyanúgy gondolkodnak a politikáról. Továbbra is ők szeretnék meghatározni azt, hogy milyen törésvonalak mentén osztható fel a politikai erőtér. Ezért is válthatott ki az elemző szerint óriási visszhangot a baloldalon Orbán Viktor nevezetes kötcsei felszólalása, amiben a miniszterelnök centrális politikai erőtérről beszélt. A centrális erőtér ugyanis átírja a baloldalnak azt a szándékát, hogy a politikai erőteret állandóan két pólus (pl.:progresszió-reakció) alapján ők osszák fel, s jelöljék ki, hogy ki tartozik az egyik, illetve a másik táborba - szögezte le.

Új alkotmány - a megújulás kiindulópontja

Az alkotmány elfogadásával kapcsolatban G. Fodor úgy fogalmazott, hogy egyszerre jelenti egy korszak lezárását és egy új kezdetet. Politikai szempontból a 89-es alkotmánnyal rengeteg probléma adódott: az átmenetiség, a sztálinista gyökerek, a legitimáció kérdése, de idesorolható a politológus szerint az 56-hoz való viszony is. Ezzel összefüggésben egy további szempontként G. Fodor felhívja a figyelmet a "láthatatlan alkotmány" problémájára is, hiszen az tulajdonképpen az Alkotmánybíróság hatalmi ambícióról is szól. A szakértő úgy véli: jogosan vetődhet fel a kérdés a kormányzati erőkben, hogy miért is ne vehetné vissza a nép által választott országgyűlés az alkotmányozás jogát egy olyan testülettől, ami nem rendelkezik közvetlen felhatalmazással.

G. Fodor összegzésében kiemelte: az új alaptörvény pótolja azokat a mulasztásokat, amelyek a régi alkotmány fogyatékosságai voltak. Másfelől azonban szembenéz a kor kihívásaival: a gazdasági kérdésekkel, az eladósodottság problémájával, vagy az ökológiai ügyek körével. Mindezek mellett jól látszik a politológus szerint az is, hogy az alkotmány tartalmából nem tudott az ellenzék konfliktust generálni. Legfeljebb a preambulumból, ami azért különös, mert aki ezt kifogásolja, annak tényleg nem fontos a politikának az a dimenziója, ami azzal foglalkozik, hogy kik vagyunk, és mi közünk van egymáshoz. Ugyanis a preambulumnak csak és kizárólag az a funkciója, hogy egy ünnepélyes keretben a nemzeti összetartozás érzését juttassa kifejezésre. Ilyen értelemben árulkodó tett éppen ebből konfliktust teremteni - vélekedik a szakértő.

Hozzáteszi: az ellenzék a legitimáció kérdésében igyekezett frontot nyitni, azonban erre választ ad a kétharmados felhatalmazás. Ráadásul azt bizonyítják az elmúlt hetek eseményei, hogy nem sikerült nagy ellenállást gerjeszteni az alkotmánnyal szemben, így ez is csak retorikai szinten maradt meg. Tehát mégiscsak volt igény egy ilyen típusú dokumentum elfogadására, ami remélhetőleg tényleg megnyitja az utat az ország megújítása felé - szögezi le G. Fodor.