Balog: A felelősség nélküli szabadság önkényhez vezet

Létrehozva: 2011. június 2., 13:58 | Utoljára frissítve: 2011. június 2., 18:30	nyomtat	küld

A Két évtizeddel 1989 után - Szabadság miből és mire? című pódiumbeszélgetésen az államtitkár kiemelte: a szabadság és a felelősség csak együtt érvényesülhet, az egyiknek ki kell egészítenie a másikat. Az államtitkár rámutatott: ha ma demonstrálni kellene Magyarországon, akkor azt a többségi társadalom és a kisebbség békés egymás mellett éléséért kellene megtenni.

Felhívta a figyelmet arra, hogy 1989-ben a legnagyobb demonstráció Nagy Imre mártír miniszterelnök és társainak újratemetése volt, mert "amíg méltósággal nem temettük el a halottainkat, addig nem lehetett igazi szabadság". Az 1989. június 16-i újratemetésen az akkori pártállam képviselőinek még előre meg kellett mutatni az emlékező és méltató beszédeket, erre akkor egyedül egy ember nem volt hajlandó, ő ma Magyarország miniszterelnöke - közölte.

Balog Zoltán a pódiumbeszélgetésen a szabadság szimbólumaként az 1956-os lyukas zászlót mutatta fel. Mint mondta, ez a szabadság külső megnyilvánulása, mert a lobogó közepéből kivágták a forradalom és szabadságharc idején a szovjet mintájú, az elnyomást jelképező címert, de "ezt az üres lyukat ki is kell tölteni"; hogy ez miként történik, az már az egyén döntésétől függ. A szabadságot "igazán csak belülről szabad emberek" képesek tartalommal megtölteni. A belső szabadságot meghatározza, hogy milyen a családi környezet, az iskolai nevelés, a kultúra és az ország identitása - tette hozzá.

Az államtitkár elmondta, 1989-ben ő volt a magyarországi keletnémet menekülttábor egyik lelkésze, és meggyanúsították, hogy ő is titkos ügynök volt, amikor nem tapsolt a kormány bejelentésére, miszerint a menekültek szabadon elhagyhatták Magyarországot. Mint közölte, nem ő, hanem az volt az ügynök, aki akkor ezt a bejelentést tette a kormány részéről. Ez volt "a rendszerváltás diszkrét bája Magyarországon", mert nagyon sokan átmentették a hatalmukat, akik nem a szabadságért, hanem az állami kontrollért küzdöttek - fogalmazott.

Ulrike Poppe, a nyolcvanas évek végének egyik ellenzéki vezetője, Brandenburg szövetségi tartománynak a kommunista diktatúra következményeinek feldolgozásáért felelős megbízottja elmondta: "nagyra értékelték, hogy Magyarország verte ki az első téglát a berlini falból". Ha a magyarok nem engedték volna ki országukból az egykori NDK-s menekülteket, nem kapott volna akkora lendületet a német rendszerváltás - hangsúlyozta. A német megbízott kitért arra, csalódás volt számára, hogy az a párt - a zöldek -, amelyik szerinte a legtöbbet tett a rendszerváltásért Németországban, csak nem egészen 3 százalékot kapott az első szabad választáson. Ugyanakkor ha komolyan vesszük a demokráciát, el kell fogadni a választási eredményt a CDU győzelmét illetően, mert ők ígérték meg a leggyorsabb államegyesítést, és nekik volt a leghatározottabb gazdasági programjuk - mutatott rá. Ulrike Poppe szólt arról, hogy "a szabadság mindenkinek jár", de ennek nem szabad azzal járnia, hogy emberek a híd alatt vagy fűtetlen lakásokban húzzák meg magukat.