Átsodró lendület

Létrehozva: 2011. július 4., 09:12	nyomtat	küld

A liberális sajtó évekig gúnyolta a rendpártiságot. Nem is volt ezzel baj, elvégre a legvidámabb barakkal dicsekedni legalább olyan, mint azzal, hogy nálunk ugyan szocializmus volt, ami igazából egy slampos diktatúra. Kijátszható, becsapható. Társasjáték, amelyben a mindenható Párt becsukta a fél szemét, és hogy csendben maradj, nem nézte a kezedet. Az összekacsintás magával hozta a törvények semmibevételét, a kiskapukat, a rendre törekevés zátonyra futtatását, az állam becsapását, kihasználását, az egyéni utak tömegessé válását. Nálunk 104-féle módon járt nyugdíj, és számolatlanul lehetett a tanácsoktól, később az önkormányzatoktól pénzt kunyerálni vagy korkedvezményesen nyugdíjba menni, mint az erőszakszervezet képviselői. Az egész kádári rendszert külön alkuk működtették, ahol az államot fejni, meglopni az életrevalóság jele volt. Adót csalni, korrumpálni, a gyárat hazahordani szabad, főállásban dolgozgatni muszáj volt, másodállásban, feketén, a belet kilógatva meg kötelező. A rendszerváltás semmiféle megváltást nem hozott ellenben kettészakította az országot. Egyik része gazdagodva építeni kezdte a piacgazdaságot, a másik mindenfajta tőke nélkül alkalmazott lett, vagy elvesztette az állását, vagy rokkantnyugdíjas lett tovább hizlalva a feketegazdaságot. A tömeges munkanélküliség tömeges segélyezésre szorította az aktuális kormányzatot, ami ment, ameddig a kölcsönökből futotta. A régi reflexek pedig tovább éltek, az ingyenesség, az egyéni vagy csoportos kiváltságok megszüntetésére a Gyurcsány-kormány tett ugyan kísérletet, de az ország erkölcsi szétesését, az érdekek erőszakos nyomulását nem bírta megállítani. A Fidesz kétharmados győzelme ennek ellentmondásaival kezdte a kormányzását. A magyar választó belátta, hogy így nem mehet tovább, változásokat akart, de nem az ő kárára. Legyen rend, de én ne járjak rosszul! A Fidesz-kormány ezt azonban nem tudja garantálni, és sokszor erőszakosnak vagy keménynek tűnő cselekedeteivel már így is az utolsó órákban van. Ha most nem sikerül a társadalmat átlendíteni a kádári diktatúra ballasztján, akkor soha nem leszünk az áhított nyugatias társdalom, stabil polgári demokrácia. A rendcsinálás fájdalmas, de szükséges. A kormány lépésről lépésére szünteti meg a kiváltságokat, felülvizsgálja a rokkant- és kiváltságos nyugdíjasok helyzetét, elszámoltatja, még ha lassan is a nemzet ellen elkövetett disznóságokat, az állami vagyon szétlopását. A letartóztatások, az őrizetbe vételek jelzik, tisztul a kép és dőlnek a dominók. Módosították a büntető törvénykönyvet, szigorították az ítélkezési gyakorlatot, megszüntetik a nyakló nélküli segélyezést közmunkára szorítva a munkaképes embereket. Új alkotmány lép életbe büszkén hangsúlyozva ezeréves államiságunkat. A magánnyugdíjpénztárak államosításával megkímélik a költségvetést a milliárdos pótlásoktól, ugyanakkor elismerik a gyermeknevelést az adózásban. Büntetik az adócsalást, a táppénzcsalást, és kötelezik a munkaadókat a bérkorrekciókra. Az ország levált az IMF gyámságáról és Kína felé nyitotta meg gazdaságát, nagyot lépve ezzel a nemzetközi elismertség irányába is. A változások szélsebesen követik egymást, ezért a kormánynak fokozottan kell ügyelnie, hogy útközben el ne veszítse választói bizalmát. Kósa Lajos a kongresszuson azt mondta, a Fidesz hitvallása, hogy „Ebben az országban szeretnénk boldogulni”.

Hozzáteszem: mindannyian.