Aggódók hete

Bíró Zoltán: Lenne elég ok aggódni az itthoni magyar emberekért, a szegényekért, a munkanélküliekért, a bűnözőknek kiszolgáltatott öregekért vagy az életút kezdetén reménytelen helyzetben lévő fiatalokért; a rohamosan fogyatkozó, pusztuló magyarságért. Lehetne komolyan aggódni még nagyon sok mindenért, ami ennek az országnak a népét fenyegeti. Sőt általában Magyarországért. Ám ők, az aggódó farizeusok a demokráciát féltik az „autokrata” kormányfőtől. Tudják jól, hogy nem arról van szó, amiről ők szólnak. Tudják, hogy a világ baja a százmilliók nyomorán gazdagodó globális tőke, de azt is tudják, hogy a maguk jóléte, ilyen-olyan rangja ez utóbbi függvénye. Nekik nem az uzsorások, seftesek, „velencei kalmárok” kíméletlensége fáj. Így aztán gyűlölik azokat, akik a liberális demokrácia demagógiáját félretéve igyekeznek népek, nemzetek ügyét előtérbe helyezni, mert az élet mégis csak fontosabb, mint akármilyen liberális vagy baloldali doktrína. Az elmúlt hét felpumpált aggodalmai mögött ez az önérdekalapú gyűlölködés húzódik.