Zsugorodás

A globális pénzügyi pánikot a gazdaságilag fejlett világ növekedési kilátásainak romlása okozza – nyilatkozta tegnap Thomas Mayer, a Deutsche Bank vezető közgazdásza. Ha így van, pánikra semmi ok – ránthatnánk erre vállat –, hiszen láttunk már hasonlót, s unalomig ismerjük az ilyen helyzetekben használatos technikákat is. A döntéshozók majd egy kicsit rásegítenek az exportra, nyomtatnak némi pénzt, hogy a vállalkozások tudjanak miből építkezni, ezzel együtt elengedik az inflációt. A szokásos forgatókönyv szerint ettől beindul előbb Amerika, kisvártatva magával húzza Németországot, az meg kisegíti Európát. De akkor mégis, mire fel a jó ideje tartó hisztéria és a háborús hangulat? Talán mert pont az alaptétel, a növekedés folytonos fenntarthatóságának bálványa van leomlóban.

Létrehozva: 2011. augusztus 9., 09:47	nyomtat	küld

Tavalyelőtti adatok szerint (az sem volt egy fényes év) a föld GDP-je 57 ezer milliárd dollárt tett ki. Gondolatban osszuk most szét egyenlően ezt az irdatlan pénzmennyiséget. Minden akkor létező emberre, pólyástól a nyugdíjasig, etióptól az eszkimóig 8507 dollár jutott volna. Ez akkori árfolyamon nagyjából 1,6 millió forint évente, vagyis havi 134 ezer forint. Egy négytagú családnak így elvileg minden hónapban juthatott volna 540 ezer forint. Elég jól hangzik, nem? A valóság meg az, hogy az elvi átlag helyett egy luxemburgi emberre csaknem 106 ezer, egy norvégra 78 ezer, egy amerikaira pedig 46 ezer dollárnyi GDP jutott. Egy kínaira már csak 3750, egy indiaira alig több mint ezer. Banglades fejenként 582 dollárnyi GDP-t termelt, Sierra Leone 326-ot, Burundi 164-et, Észak-Korea meg rajta sincs a listán. Szóval vannak itt országok, amelyeknek lenne hová nőniük, a kérdés csak az, megvalósulhat-e növekedés egyszerre mindenhol, vagy ezt lehetetlenné teszi valamilyen külső körülmény.

Egy minapi hír szerint Kína, bár napi hatmilliárd pár evőpálcikát gyárt, egyben behozatalra is szorul, mert másképpen nem tudja kielégíteni az állampolgárok fogyasztási igényeit. Egy ismerősöm felvetette, hogy miért nem állnak át fém evőeszközökre, majd meg is válaszolta a saját kérdését. Azért, mert fapálcát még mindig könnyebb importálni, mint elegendő tiszta vizet a mosogatáshoz. És itt jutunk el oda, hogy belássuk, globálisan nem tartható fenn folyamatos gazdasági növekedés, mert megjelennek a gátak. 8507 dollár még juthat ugyan mindenkire, de ötvenezer már nem. Akármennyi pedig, ami a folyamatos növekedés logikájából egyenesen adódik, pláne nem.

Teljes cikk

(Erdősi Csaba - Magyar Nemzet, 2011. augusztus 9.)